Budapest

egyfelől a magyar nemzet büszkesége, másfelől egy vízfej, a kommunista diktatúra káros öröksége

– ezzel a felütéssel kezdi a Magyar Nemzetben hétfőn megjelent, Budapest feldarabolását felvető cikkét Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke.

A Budapest-dilemma szerinte azt jelenti, hogy mint “a magyarság politikai, kormányzati, kulturális, szellemi, gazdasági és pénzügyi” központját érdemes lehet mindent fejleszteni benne, ám a város

csak nagy méretű, ugyanakkor nem erős

ezért nem volt képes olyan fejlődésre, ami az ország és a Kárpát-medence felzárkózásához szükséges.

A város fejlődésének legnagyobb korlátja a jegybankelnök szerint saját maga. Matolcsy “térszerkezeti összehasonlítások” alapján megállapítja, hogy azok az országok váltak sikeressé az elmúlt 50 évben, ahol a főváros nem volt túlsúlyban a második legjelentősebb városhoz képest. Például “Bern, Bonn, Berlin, Bécs, a skandináv országok, Varsó, Prága és a többiek”. Matolcsy szerint

ez a súlyos aránytalanság, tehát a térszerkezet erős egyensúlyi megbomlása áll a „budapesti patthelyzet” hátterében, amiből természetesen rendre hibás politikai, kormányzati és üzleti döntések születnek.

Matolcsy megoldásokat is javasol:

• a külső kerületek népszavazásokon dönthessenek, hogy kiválnak vagy sem;
• a megnövelt önállóságú külső kerületek a közeli önálló városokkal foghatnának össze, a “patkóvárosok” (Székesfehérvár, Veszprém, Dunaújváros, Kecskemét, Szolnok, Eger, Esztergom és Győr "patkó alakú hurokra hasonlító") hálózatában;
• ezek a közös fejlesztésekkel és programokkal egy 4 millió fős “szerencsepatkót” hoznának létre; ezt kormányzati infrastruktúra-programokkal segítenék;
• önálló város lenne Óbuda, Újpest, Kőbánya, Angyalföld, Pesterzsébet, Zugló, Kelenföld, Csepel, Budafok;
• a 600 ezres városmag “megőrzése nemzeti érdek”, itt maradna együtt “az állam, a kormányzat, az üzleti élet, a bankrendszer, a felsőoktatás és a kultúra lényegében valamennyi vezető intézménye… a Parlamenttől a Várnegyedig”.

Jövőképet is felvázol egyetemek köré szerveződő innovációs parkokkal, okosszolgáltatásokkal, új “startup-intézményrendszerrel”, “konferenciaturizmus-intézményegyüttessel” - de nem megy bele a részletekbe.

A nagyívűnek szánt vízióban Budapest a fürdők révén wellness-világközponttá, “egészség-városrésszé”, “globális sportfővárossá” válna, igaz ehhez meg kell építeni az infrastruktúrát és “a sportgazdaságot összekötni az egészségvárossal”, mert

a kevesebb sokszor több.