A Federal Reserve Board és a többi jegybank abban bízik, hogy az alapkamatemelésekkel le tudják vinni az inflációt a tervezett évi 2 százalékos szintre anélkül, hogy ezzel recessziót okoznának – írja Nouriel Roubini, aki siet hozzátenni: "Én kételkedem ebben sok más közgazdásszal együtt. Nem hiszek abban, hogy létre lehet hozni egy olyan gazdaságot, amely nincs is túlhevülve, és nem is túlságosan hideg."

Miért nem hisz ebben Roubini? Mert szerinte olyan erős pénzügyi megszorítás kell az infláció megfékezésére, hogy annak eredményeképp szinte szükségszerűen bekövetkezik a recesszió és a növekvő munkanélküliség. Vagyis a világgazdaság gépe nem szépen puhán száll le, hanem durván ér földet – annak minden kínos következményével együtt.

A jegybankok dilemmája

Stagflációs sokk éri a világgazdaságot, és ez választás elé állítja a jegybankokat. A stagfláció ugyanis egyszerre csökkenti a növekedést és fokozza az inflációt. Ha a jegybankok az infláció megfékezését tűzik ki központi célként, akkor meg kell akadályozniuk, hogy ár-bér spirál alakuljon ki, vagyis, hogy a munkaadók vagy a kormányok valamilyen formában kompenzálják az árak emelkedését. Ez minden bizonnyal durva földetérést jelentene a világgazdaságnak.

Ha viszont a jegybankok a növekedés támogatását tekintik első számú prioritásnak, akkor csak lassan lehet megszorítani. Ennek következtében viszont elszabadulhatnak az inflációs várakozások. A csendes nyugodt földetérés tehát nem más, mint vágyálom. Az infláció ugyanis a 10 százalékot közelíti vagyis kemény pénzügyi megszorításokat tesz szükségessé – hangsúlyozza Nouriel Roubini.

Van-e harmadik forgatókönyv?

A jegybankok most ugyan fogadkoznak, hogy lefejezik az inflációt – kerül amibe kerül –, de a valóságban amikor felrémlik előttük a durva földetérés, akkor visszafoghatják magukat. Annál is inkább, mert a világ végtelenül el van adósodva: a globális GDP 348 százalékát teszik ki az adósságok! Az alapkamatok emelése itt végzetes folyamatokat indíthat el, amely arra ösztönözheti a jegybankokat, hogy fogják vissza a szigorítást.

Az infláció elleni harc ugyanis bedöntheti a gazdaságot vagy a pénzpiacokat. Rosszabb esetben mind a kettőt. Ha viszont a jegybankok most leállnának az alapkamatemelésekkel, akkor oda jutnánk, mint a hetvenes években, amikor stagfláció jellemezte a világgazdaságot.

Melyik forgatókönyv valósul meg? Nagyon sok a bizonytalansági tényező – hangoztatja Nouriel Roubini. Aki első helyen a bér-ár spirált említi, de hozzáteszi, hogy senki sem tudja: milyen magas alapkamattal lehet megfogni az inflációt.

Ezenkívül itt van az Ukrajnában folyó háború, mint bizonytalansági tényező. Ez alapvetően befolyásolja a nyersanyagpiacokat. Kínában a zéró tolerancia a Coviddal szemben a pedig globális szállítási láncokat fenyegeti.

Végül Nouriel Roubini levonja a tanulságot: a történelem azt mutatja, hogy a világgazdaság puha földetérése ugyancsak valószínűtlen. Ezek után marad a durva földetérés, amely leviszi az inflációt vagy pedig a stagfláció. Akárhogy is a következő két évben recesszió várható a világgazdaságban – jósolja Roubini.