Június vége óta a földgázellátási válsághelyzet második fokán egyensúlyoz Németország, a készültségi vagy riasztási szintet azért hirdették ki, mert nagy a kockázata annak, hogy Oroszország a július 11. és 21. között esedékes karbantartás után már annyi gázt sem fog küldeni nekik az Északi Áramlat 1 vezetéken, mint most – pedig a múlt hónap közepe óta a Gazprom már eleve visszafogta a szállítmányokat, és most a szerződésben rögzített mennyiség csak mintegy 40 százalékát küldi. A hiányzó mennyiséget a kereskedők a szabadpiacon szerzik be, ahol most – az Északi Áramlat 1 letekerésének köszönhetően is – nagyon magas áron lehet csak gázhoz jutni.

Drámai dilemmával szembesül Európa az energiahelyzet miatt

Az energiaellátás biztonsága és a súlyos klímaválság elkerülése látszólag ellentmond egymásnak. A megoldás egyik kulcsa mégis a megújuló források rohamos bővítése.

Németország már módosította az ottani energiaellátás-biztonsági törvényt (EnSiG), így a riasztási szint lehetővé tenné, hogy a hatóság engedélyével a kereskedőcégek azonnal áthárítsák a többletköltségeiket a fogyasztókra. Csütörtökön ugyanakkor elfogadtak egy törvénymódosítást, melynek értelmében az állam az eddiginél jóval gyorsabban juttathat tőkét az ország működéséhez elengedhetetlenül szükséges – az úgynevezett kritikus infrastruktúrához sorolt – energetikai vállalatoknak. Az állam átmenetileg tulajdonrészt is szerezhet az ilyen cégekben, és akár a működtetés felügyeletét is magához vonhatja. A törvényben rövid távú stabilizációs intézkedéseknek nevezett műveletek nem csupán az energiaellátás fenntartását szolgálják, hanem éppen azt, hogy ne kelljen azonnal áthárítani a fogyasztókra a drágulás miatt megnövekedett költségeket.

Ha ez mégis elkerülhetetlen, két megoldást lehet alkalmazni. Az egyik az árkiigazítási mechanizmusnak nevezett eljárás, amellyel a németországi gázcégek az érvényes tarifát felülírva érvényesíthetik áraikban az orosz gázszállítások visszafogásából eredő többletköltségeket. A másik megoldás az árkiigazítási mechanizmus kiegyensúlyozott, "nettósított" változata. Ennek révén a többletköltségeket nem egyedül az orosz szállítások csökkentése miatt nehéz helyzetbe kerülő vállalatok ügyfelei viselik, hanem az összes fogyasztó közösen, egy új illeték formájában. Mindkét megoldás szigorú feltételekhez kötött és "egyelőre nem aktiválható", de "rendelkezésre kell állniuk az eszköztárban, hogy a gázárak további emelkedése és a helyzet súlyosbodása esetén tudjunk cselekedni" – emelte ki a szövetségi gazdasági minisztérium az energiaellátás biztonságáról szóló törvény módosításáról kiadott közleményében.

Vészesen körvonalazódik az egész Európát fenyegető energiakáosz

Németország attól retteg, hogy két hét múlva már annyi gáz se jön az oroszok hozzájuk befutó csővezetékén, mint eddig. A norvég tengeri fúrótornyok munkásai majdnem még nagyobb krízist szítottak, kormányuk az utolsó pillanatban regulázta meg őket. Franciaországban viszont már az utolsó utáni pillanatban akarja menteni a menthetőt a kabinet, ott az atomerőművekkel van olyan nagy baj, hogy azt külföldön is meg fogják érezni.

A kormány emellett más intézkedéseket is fontolgat, ami már biztosnak tűnik, az az, hogy a kormány még a nyáron elindít egy olyan aukciós modellt, mely gázspórolásra fogja ösztönözni a német ipar legnagyobb gázfelhasználóit. Hogy ez hogy fog működni, arról a helyzetre rálátó forrásunk közölt információkat. Tudomása szerint az aukciós modell keretében a cégek felajánlhatják majd a már megvásárolt, de még nem felhasznált gázkészleteiket a Trading Hub Europe (THE) gázkereskedő portálon. Így a német állam azért fizet majd, hogy valaki ne fogyasszon gázt, illetve adja el neki, amire már leszerződött. Ez az aukciós modell persze csak úgy tud működni, ha a cégek érdekeltek az eladásban, tehát a felajánlott gázért kapott pénz több lesz, mint amennyi az adott termelési folyamat leállításával a cég zsebéből kiesik. Értelemszerűen a vállalatoknak akkor éri meg felajánlani a gázt, ha hiány van belőle, vagyis drága – ez most erősen fennáll. Az aukciós modell működése természetesen termeléscsökkenéssel fog járni, a német kormány céljainak megfelelően.

Németország éves gázfelhasználása 86,5 milliárd köbméter volt 2020-ban, és általában is a nyolcvanasok közepe-teteje körül szokott alakulni. Ennek nagyjából 37 százalékát viszi el az ipar, 31 százalékát a lakosság, több mint 19 százalékát az energiaipar, az erőművek és a távfűtés. A maradékot a kereskedelem és szolgáltatások. A kormány vészhelyzeti céljai szerint az áramtermelésben ideiglenesen le fogják csökkenteni a gázerőművek szerepét, hogy a gázt a fűtésre fordíthassák, és helyükre visszahozzák a – szennyezőbb – szénerőműveket. Ennek kemény környezeti hatásai lesznek, az ipari felhasználás visszafogása pedig várhatóan ellátásbeli problémákhoz vezet majd.

A gáz legnagyobb felhasználója a német iparon belül a vegyipar. A Moody's szerint csak a BASF ludwigshafeni üzeme elviszi Németország teljes, éves gázfogyasztásának 4 százalékát. A letekert gázfelhasználás a termelésen belül még leginkább az acélipart, az élelmiszeripart, az olaj- és gázipart, az üvegipart, a kerámiaipart és a nyomdaipart fogja sújtani. A Bajor Iparszövetség legborúsabb forgatókönyve az orosz gáz teljes leállásával számol, aszerint 2022 második felében 12,7 százalékkal lassul majd a német gazdaság, ami 193 milliárd eurós veszteséget jelent.

A kormány felhatalmazta az MVM-et, hogy a szabadpiacról is vásároljon gázt

Az oroszokkal kötött, szerződéses gázvásárláson felül vásárolhat.

A jelenlegi helyzet példa nélküli, az európai országok többségének gáz-vészhelyzeti terve nem alkalmas ezen krízis kezelésére, mert ezek a tervek jellemzően rövidebb ideig fennálló, és területileg korlátozott hiányra készültek. Forrásunk úgy látja, a németek is most, menet közben módosítják a jogszabályaikat, ad-hoc módon, sebtében igazítják a helyzethez az intézkedéseket. Szerinte kiderült, hogy az a sorrend, amit előzőleg megállapítottak a gázfogyasztás lépcsőzetes korlátozásához, gyakorlatilag alkalmatlan egy tartós gázhiány kezelésére, mert a német ipar is annyira integrált, hogy nincs olyan iparág, mely működéséről könnyen le lehetne mondani akár csak néhány hónapra (pl. a téli időszakra).

Ha egy gyár leáll, akkor az ott képződött hiány legkésőbb is pár hónap alatt begyűrűzik egy másik helyre, mert forrásunk szerint raktárkészletek a német termelésben nem nagyon vannak, az elmúlt évtizedekben a cégek valós idejű termelésben működtek, ami alól csak a Covid miatti kényszerhelyzet jelentett kivételt.

"Nincs olyan felmérés, ami a tartós gázhiány következményeit felmérte volna, nem látszik, hogy melyik cég nem kritikus az ipar működéséhez. Egy autóhoz nemcsak motor kell, hanem ablaktörlő is. Én nem hiszem, hogy ablaktörlő nélkül egy autót piacra lehetne dobni"

– érzékeltette a helyzet komolyságát forrásunk, és rámutatott, hogy a vegyipari leállások, a beszállítók kiesése a gyógyszergyártást is kisiklathatja, márpedig nem nehéz belátni, hogy az ugyanúgy ott van a kritikusan fontos iparágak között, mint például az áramtermelés, a fűtés vagy a vízellátás.