Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Mit kértek a magyar miniszterelnöktől a gázért cserébe – tette fel a kérdést az orosz propaganda elleni küzdelméről ismert ukrajnai Stratégiai Kommunikációs és Információbiztonsági Központ. A szervezet szerint úgy tűnik, hogy mindenki érti Európában, hogy mit is jelentenek valójában Vlagyimir Putyin tervei az „új világrendre” nézve, kivéve Orbán Viktort, aki Putyin helyett a Nyugatot hibáztatja az Ukrajna elleni orosz támadásért. Ezt követően felemlegetik, hogy Orbán volt az egyetlen, aki makacsul bizonyítékokat követelt arra nézve, hogy nem az ukrán hatóságok rendezték meg a bucsai mészárlást, illetve beszámolnak arról is, hogy a magyar kormányfő visszatért az Oroszország elleni szankciók állítólagos hatástalanságával kapcsolatos sajátos álláspontjához. Mindezt tette Szijjártó Péter külügyminiszter moszkvai útja után.
Az ukrán szervezet emlékeztet arra is, hogy Szijjártó többször is kijelentette, hogy Magyarország azért nem szállíthat fegyvereket Ukrajnának, mert azzal a Kárpátalja elleni orosz támadást kockáztatná, majd hozzátették, hogy Kárpátalját mindezek ellenére támadták májusban az oroszok, de valamiért mind Orbán, mind Szijjártó mélyen hallgattak ekkor. A magyar kormány ezzel kapcsolatos álláspontját az ukrajnai magyarok is bírálták, így tett például Tompa Tibor, a kijevi magyar közösség vezetője, aki így fogalmazott: „Szijjártó szerint tehát az elfogadható, ha az 500 fős, Kijevben élő magyar közösséget lövik az oroszok és nem Kárpátalját.”
Ezt követően a XX. századi magyar történelemmel foglalkoznak a szerzők, felidézve a két vesztes világháborút és a végén feltéve a kérdést, hogy miért akar Magyarország harmadjára is egy globális konfliktus küszöbén a rossz oldalhoz csatlakozni. Tényleg gyűlöletesebb a brüsszeli bürokrácia a magyarok számára, mint a legrosszabb sztálinista hagyományokat újraélesztő Oroszország – kérdezik.
