szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Az országban 2017-ben vezették újra be a kényszermunkát büntetőjogi szankcióként.

Háború Ukrajnában
Több mint ezer napja tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Friss cikkek a témában

Az orosz hadiipar egyre nagyobb mértékben támaszkodik a kényszermunkára ítélt rabokra munkaerőként, hogy képes legyen teljesíteni a háborús erőfeszítések diktálta iramot – írja a brit védelmi minisztérium. 2022 novemberében a legnagyobb orosz tankgyártócég, az Uralvagonzavod 250 embert állított munkába a gyártósorain.

A kényszermunkának megvannak a maga hagyományai Oroszországban, már Dosztojevszkij is írt a szibériai büntetőtelepek viszontagságairól, illetve Szolzsenyicin nagy kétkötetes munkáját a GULAG-szigetcsoportról talán nem is kell nagyon senkinek sem bemutatni. A kényszermunka intézménye azonban csak annyira tűnt el, mint a Szovjetunió, és ahogyan az utóbbi elkezdett fokozatosan visszatérni az orosz rögvalóságba, úgy hozta magával az előbbit is. Oroszország 2017-ben vezette be újra büntetésnemként a kényszermunkát.

A jelenleg legalább 400 ezer főt számláló orosz börtönpopulációra egyedi munkaerőforrásként tekintenek az ország vezetői, amit a „különleges katonai művelet” szolgálatába állíthatnak.

(Képünkön Jevgenyij Prigozsin, a Wagner zsoldoscég vezetője látható, amint egy orosz börtön udvarán a fogvatartottak között toboroz katonákat az ukrajnai háborúba)

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!