A kiszáradt tavak Bátonyterenyétől, Baranyán át a Vekeri-tavig, a Velencei-tó és a Balaton alacsony vízszintje, a tavalyi aszály és az ezzel kapcsolatos vízháborúk – mint az ellocsolt folyó vagy a majdnem lecsapolt védett láp –, továbbá az akkumulátorgyárak felemésztette vízmennyiség és az általuk elszennyezett talajvíz, illetve egy országrész félsivataggá válása is jelzi, hogy bizony Magyarországot is elérte a vízválság, aminek kezelésére szerdán tűrik fel az ingujjat az ENSZ tagállamainak állam- és kormányfői.
Öt évtized után először rendeznek ilyen konferenciát március 22-én, a Víz világnapján kezdődő, az ENSZ 6. fenntartható fejlődési célja, a tiszta víz és köztisztaság megvalósítását is célzó esemény jelentőségét azonban nem az adja, hogy milyen régen volt utoljára hasonló, hanem azok a vészjósló, a globális vízválságra utaló adatok, amiket összegyűjtöttek ebből az alkalomból. Például, hogy
- az emberiség negyede – 2 milliárd ember – számára nem garantált a biztonságos és tiszta ivóvíz, 3 milliárd ember esetében pedig – megfelelő adatok híján – nem is tudni, milyen minőségű vízhez jut hozzá;
- az emberiség fele – 3,6 milliárd ember – él megfelelő csatornázás és szennyvízkezelés nélkül;
- minden harmadik ember – 2,3 milliárd fő – nem rendelkezik otthonában olyan alapvető eszközzel, amivel meg tudná mosni a kezét;
- ahogy a világ iskoláinak felében sincsen megfelelő infrastruktúra – legalább szappan és víz – a kézmosáshoz;
- miközben minden nap több mint 700 ötévesnél fiatalabb gyermek veszti életét a szennyezett vízhez és az alapvető higiéniai szükségletek hiányából fakadóan kapcsolható hasmenéses megbetegedésekben.
És ezek csak a konferencia öt fő témájának egyikéhez, a Víz az egészségért című fejezethez kapcsolódó adatok, amivel arra hívják fel a figyelmet, hogy a biztonságos ivóvíz, a köztisztaság és a higiénia nélkülözhetetlen az emberiség egészsége szempontjából, és ha ezek mindenki számára adottak, éves szinten 829 ezer ember életét lehetne megmenteni. Ehhez azonban a jelenlegi fejlődési ütem négyszeresére volna szükség.

Eleink a folyószabályozással kiengedték a vizet a Kárpát-medencéből, és ugyan már száz éve rájöttek, hogy ami maradt az kevés, de csak a múlt század közepére-második felére jutottak oda, hogy visszaduzzasszák a Tiszát. Ettől azonban az Alföld nagy része öles léptekkel halad az elsivatagosodás felé. A kiegyenesített folyókon gyorsan lefutnak az árvizek, a belvizet hamar elvezetjük, közben egyre kevesebb a csapadék a klímaváltozás miatt. Új fogalmat is tanulhatunk: téli aszály. A bő négy évtizede létrehozott Debrecen-környéki víztározók az akkori ígéret szerint legfeljebb tíz évente ürültek volna ki, most örülhetünk, ha valaha még lesz még bennük víz. A már most is hivatalosan félsivatagos területnek számító Homokhátságon is sorra száradnak ki a tavak, volt olyan, aminek még a medre is kiégett, miután kigyulladt benne a nád. A kulcs a vízvisszatartás, ki a belvízelvezető csatornát torlaszolja el, ki otthagyná belvizet a mélyebben fekvő földeken, vagy visszalassítaná a folyókat, különben nézhetjük, ahogy az egykori szántókon homokdűnéket épít a szél. Videóriport a lassan sivataggá váló Alföldről.
Vannak elgondolkodtató adatok a többi témához is, így például a fenntartható fejlődés és a víz témájában kiderül, hogy a jelenlegi vízhasználat 2050-ig várhatóan további 20–30 százalékkal nő, ám maga az erőforrás véges, és
a globális vízellátás és vízigény közötti különbség 2030-ra eléri a 40 százalékot, ha a jelenlegi mederben folyik minden tovább.
A legnagyobb vízfelhasználó egyébként a mezőgazdaság: amely az összes vízkivétel 72 százalékát igényli, miközben a háztartások és szolgáltatások 16, az ipar pedig 12 százalékot.
Az európai mezőgazdasági területek közel felén lényeges mértékben szárazabb lett a talaj az utóbbi évtizedekben, állapították meg magyar kutatók. Részben ennek az eredménye, hogy északabbra tolódott a gabonatermesztés súlypontja, a háttérben pedig felsejlik a klímaváltozás. Mindez a hazai gabonatermesztés szempontjából is kockázatot jelent, de a kutatóknak van ötlete, amivel az idei rendkívüli aszály hatásai is mérsékelhetők, és amihez hasonló megoldás alig pár hete már Európai Uniós szinten is körvonalazódik: az árterek visszaadása a folyóknak.
A klímaváltozást nézve a víz kulcsszerepet játszik a természeti katasztrófákban is, ezek kétharmada kapcsolódik hozzá – áradások, esők, hurrikánok formájában –, és 700 milliárd dolláros gazdasági kárt okozott az elmúlt 20 évben. Eközben fenyegetően gyors változások tapasztalhatók a vízbázisokon: 2000 óta 134 százalékkal nőtt az árvizek gyakorisága, és 29 százalékkal az aszályos időszakok hossza. Ez alól Magyarország sem kivétel.
Itt az idei első nyári hőhullám, a hét nagyobb részére hőségriasztást rendeltek el, amire egyre gyakrabban számíthatunk. Az ELTE kutatóinak még publikálás előtt álló kutatásából kiderül, hogy a 40-50 évvel ezelőtti nyarainkon még alig volt hőhullám, a 40-50 év múlva várható nyarakon a mainál is sokkal több forró napra számíthatunk – ha nem teszünk semmit a klímaváltozás ellen.
Az elmúlt 300 évben elpusztult a világ – a biológiailag legváltozatosabb ökoszisztémák közé sorolt – vizes élőhelyeinek 85 százaléka, amelyek a növény- és állatfajok 40 százaléka számára biztosítanak szaporodó- és élőhelyeket, mindezek a változások hátterében pedig három fő mozgatórugó áll:
- a népességnövekedés,
- a földhasználat és a felszínt takaró növényzet megváltozása,
- a klímaváltozás.
A probléma globális volta ellenére egyelőre kevés a gyakorlati együttműködés, és jóllehet a felszíni vizeken összesen 153 ország osztozik világszerte, a tavaly megvizsgált 129 ország közül csupán 21 ország jelezte, hogy megállapodást kötött szomszédaival minden ilyen víztest közös kezeléséről.
Az ENSZ-konferencia így külön figyelmet fordít többek között a közös fellépésre, a vízhasználat hatékonyságának növelésére – különösen a mezőgazdaság esetében –, a csatornázás és megfelelő szennyvízkezelés elterjedésének gyorsítására – mivel a mezőgazdaságban használt víz mellett a kezeletlen szennyvizek jelentik a legnagyobb kockázatot a vízminőségre –, és egy fejlett vízminőség-ellenőrző rendszer felállítására – ami révén még időben fel lehet ismerni és megelőzni a súlyosabb szennyezések kialakulását.

Lakossági hulladék borítja egy fedetlen szennyvízcsatorna partját a jemeni fővárosban, Szanaában 2023. január 19-én.
MTI / EPA / Jajha Arhab
| Mivel szállhat be az egyszeri ember a vízkészletek megóvásába? |
A Víz világnapján kezdődő konferencia szervezői is adtak pár ötletet, de várnak is ilyen vállalásokat, és itthon is indult kampány a vízkészletek megóvásáért. Felmerült így például - a rövidebb zuhanyzás, mivel a háztartásokban keletkező szennyvíz 44 százaléka nincs megfelelően kezelve, és így jelentős megtakarítás érhető el;
- a helyi felszíni vizek környékének megtisztítása, faültetés, esőkertek kialakítása, amik révén megtisztulnak a vizes élőhelyek, és csökkenhet az árvizek kockázata, és hatékonyabb lehet a helyi vízmegtartás,
- Mosogatásmentes Nap – ez egy itthoni (némi kereskedelmi célú) kampány, amelynek szervezői a Víz világnapja alkalmából tudatos vízfelhasználásra biztatnak a mosogatás során is;
- de a világnapnak külön magyarországi honlap is készült, ahol pályázatokat is hirdettek, és az összes kapcsolódó programot összegyűjtötték.
|
Mint a konferencia házigazdáinak – Hollandiának és Tádzsikisztánnak – különmegbízottai írták, újra kell gondolni, hogy miként tudjuk igazságosan és hatékonyan biztosítani az éltető elemet, hogy mindenkinek legyen elég ivóvize, és elég vize a tisztálkodáshoz, hogy miként lehet megosztani a vizes természeti katasztrófák megelőzésének és az általuk okozott károk enyhítésének költségeit.
A konferencia fő célja, hogy áttekintsék a kihívásokat, megoldásokat vázoljanak fel, minél gyorsabb cselekvésre bátorítsák az összes érintett felet – legyenek azok kormányok, civilek, gazdasági szereplők vagy egyszerű emberek. Ezen kívül bemutatják a Vízügyi Cselekvési Tervet (Water Action Agenda), amelyben összegzik a kormányok, a nemzetközi szervezetek, a pénzügyi intézetek, a civil szervezetek, a tudományos közösség, a magánszektor, a jótékonysági szervezetek és más szereplők vízzel kapcsolatos önkéntes vállalásait, és majd figyelik azok megvalósulását. Ezeket a vállalásokat folyamatosan ismertetik a konferencia négy napja során.