Minimálisan csökkent csak a magyar infláció, a januári 26,2 után februárban 25,8, márciusban pedig 25,6 százalékos volt – számolt az Eurostat. (Az unió statisztikai hivatala egy kicsit más módszertannal dolgozik, mint a KSH, a magyar statisztikusok ugyanerre a három hónapra 25,7, 25,4, illetve 25,2 százalékot hoztak ki.)

Ez továbbra is EU-rekorder adat, ahogy tavaly november óta minden hónapban.

De mivel az uniós második helyezett Lettország inflációja eközben 20,1-ről 17,2 százalékosra esett vissza, most már ott tartunk, hogy majdnem másfélszer akkora a mi inflációnk, mint az utánunk következő második legrosszabb.

Az EU-átlag 8,3 százalékosra csökkent az egy hónappal ezelőtti 9,9-ről. Az uniós 16 országában már sikerült elérni azt, hogy 10 százalék alá csökkenjen az infláció, 4 százalék alatt (ebbe a sávba bekerülni volna az MNB hivatalos inflációs célja) két állam, Spanyolország és Luxemburg jár.

Ha pedig az elmúlt több mint egy év számait egymás mellé tesszük, jól látszik, hogy ugyan számszerűleg tényleg csökken a magyar infláció is, ez mennyire elhanyagolható lassulás más környékbeli országokhoz képest.

Hát még ha Nyugat-Európához hasonlítjuk magunkat.

A legdurvábban Magyarországon – és sok más országban is – az élelmiszerek és az energia ára szállt el. Az élelmiszer-inflációban a nagy átlaggal ellentétben nem csak majdnem másfélszeres a különbség Magyarország és a második legrosszabbul álló között, itt tényleg megvan a másfélszeres távolság.