Borzasztóan alulfizetettek a magyar pedagógusok – nem nehéz ezt a következtetést levonni, ha végignézünk a Központi Statisztikai Hivatal foglalkozásokra lebontott béradatain. A KSH több száz szakmára gyűjti össze a fizetési adatokat, ezt itt végig lehet böngészni, mi nagyrészt olyan foglalkozásokat válogattunk ki, amelyek reális alternatívák lehetnek egy pedagógus számára. Nem valószínű például, hogy egy pályaelhagyásról gondolkozó biológiatanár hirtelen átképezné magát ügyvédnek (pedig még sokkal jobban keresne), annál jobb esélyei vannak, ha biológusként akarna új munkahelyet keresni. És nagyjából minden reálisan szóba jövő helyettesítő szakma jobban fizet, mint a tanári. De persze elmehet kalauznak is – egy általános iskolai tanítói munkánál ez is jobban fizető választás, és csak egy kicsit több nehéz magaviseletű emberrel kell valamit kezdenie.

 

Rögtön itt érdemes leírni: sajnos a KSH-nak csak 2021-esek a legfrissebb számai. A sorrendet viszont ez is elég jól mutatja, ráadásul gyakorlatilag minden szakmában dinamikusan nőttek azóta az átlagfizetések, főleg a versenyszférában. A kormány most nagy pedagógusbér-emeléseket ígér, de ez gyakorlatilag annyit jelentene, hogy követnék az inflációt az iskolai fizetések, és a többi szakmával is többé-kevésbé tartanák a lépést.

És persze azt is hozzá kell tenni, hogy a bruttó keresetekről adnak meg számokat. A teljes ország nettó átlagkeresete a bruttónál 31 százalékkal kisebb, tehát elég jó közelítés lehet azt mondani, hogy például egy általános iskolai 391 ezres bruttó átlag 270 ezer forint körüli havi nettót jelent.

Az is egyértelmű, hogy az átlag nem minden. A KSH életkorok szerint is lebontja a kereseteket, ebből az adatsorból pedig az látszik, hogy minden pedagógusi munkakörben az 50 éven felettiek húzzák felfelé az átlagot, 120-190 ezer forinttal is többet keresnek ők, mint a 30-on alattiak.

Vagyis érdemes most újra elővenni az első adatsort a fizetésekről, és megnézni azt, hogy a 30 évnél fiatalabbak milyen keresetre számíthatnak, hiszen ilyenkor még sovány vigasz az a karrierről hozott döntéseknél, hogy húsz év múlva magasabb lehet a fizetés. Mondjuk úgy, nagyon-nagyon elhivatottnak kell lenni ahhoz, hogy valaki a pedagógus szakmát válassza pályakezdőként.

És mi a helyzet más országokhoz képest? Az OECD erről elég látványos adatsorokat készít, amelyek alapján egészen borzasztónak tűnik a magyar helyzet. Nem csak a környékünkről, hanem az összes megvizsgált országról igaz, hogy egyedül Szlovákia áll rosszabbul nálunk. (Lettországban, valamint Brazíliában alacsonyabb még a pályakezdők fizetése, mint a magyaroké és a szlovákoké, de onnan nincs a 15 éve tanítókról adat.)

Ráadásul még a karrierben előre haladva is csak akkor tűnik szépnek a magyar pedagógusfizetés emelkedése, ha nem nézzük, máshol mekkora az előrelépés. Nálunk például egy 15 éve a pályán lévő pedagógus fizetése évi 2500 dollárral magasabb, mint egy pályakezdőé, míg Lengyelországban ugyanez a különbség 11 400 dolláros. Ráadásul mivel ezek is 2021-es adatok, az OECD pedig dollárra számítja át a fizetéseket, a forint jókora gyengülése azt jelenti, hogy ha a mai árfolyammal váltanánk át forintból, akkor dollárban megadva még sokkal alacsonyabb szám jönne ki a magyar bérekre.

 

És persze minden országban az számít igazán, hogy más diplomásokhoz képest hogyan keresnek a pedagógusok. Az OECD adatsorában a régiónk tragikusan áll, a visegrádi államok stabilan elfoglalták az utolsó négy helyet – hátulról az ötödik pedig az Egyesült Államok, ami szintén nem arról híres, hogy megbecsülné a tanárait –, de még ezen belül is látványosan Magyarország helyzete a legrosszabb. Az általános iskolai tanítóknál és tanároknál az összes megvizsgált állam közül Magyarország az egyetlen, ahol az átlagkereset nem éri el a diplomás átlagbér felét sem, és a középiskolai tanároknál is épp csak meghaladja az 50 százalékot. Hogy Közép-Európában is meg lehet becsülni a pedagógusokat, arra Szlovénia a jó példa, ahol a tanítói és tanári fizetés már a diplomás átlagkereset 98 százaléka.

Európán belülről Portugália, Spanyolország, Litvánia, Írország, Németország és némi meglepetésre Törökország az a hat hely, ahol tanítónak vagy tanárnak lenni jobban fizet, mint más átlagos diplomás munkakör.

És ezen a ponton érdemes visszaidézni a gazdasági elméleteket bemutató cikksorozatunk, az Egy másik közgazdaság két cikkét. Oktatással foglalkozó közgazdászok már levezették, hogy ha megindul egy országban egy lassú, de hatékony reformfolyamat azzal a céllal, hogy egy százas skálán 5 százalékkal jobb legyen a diákok teljesítménye, akkor 35 évvel később már 4 százalékkal nagyobb lehet a GDP.

Ezermilliárdokban lehet számolni, mennyit nyer egy ország, ha figyel az oktatásra

Egyéni szinten több ezer forinttal magasabb havi fizetéseket, a nemzetgazdaság számára pedig gigantikus nyereséget jelent, ha jók egy országban az iskolák. Sok közgazdász próbálta számszerűsíteni, pontosan mekkora összegekről van szó, és azt is megállapították, a tanárok fizetésemelésén kívül másra is szükség van.

Azt pedig a 2022-es IgNobel-díj viccesnek tűnő, de teljesen komoly nyertese mutatta ki: ha az a cél, hogy egy országban minél többeknek legyen esélye sikeressé válni, akkor a legjobb stratégia erre az elitképzés és a tehetségesek extra támogatása helyett egyenlően szétosztani az oktatásra szánt erőforrásokat mindenki között, teljesen függetlenül attól, hogy mennyire tűnik tehetségesnek. Így sikerül ugyanis minimalizálni annak a valószínűségét, hogy nem zseniális, de közepesnél tehetségesebb emberek tömegeinek tudását elveszítse az ország, mert a rossz iskolarendszerben soha nem derülhet ki, hogy mihez lehetnek ők elég jók.

IgNobel 2022: Nem a legtehetségesebb fog meggazdagodni, hanem akinek mázlija van

Hogy lehet nyolc ember gazdagabb a Föld felénél, ha annyival biztosan nem okosabbak és nem is dolgoznak többet? Mit ér az, ha valaki tehetséges, de nincs szerencséje? Sokan gondolkoztak ezen, de most először készült egy teljes modell, amely ezt precízen számszerűsíti, és közgazdasági IgNobel-díjat is ért.