„Most vagy soha"-költségvetéssel fordult rá Putyin a háború harmadik évére
Az ukrajnai invázió első évében jobbára szenvedő orosz gazdaság tavaly erőre kapott, és a nyugati szankciók kijátszásával komoly növekedést produkált. Putyin az idei orosz költségvetésben így már döbbenetesen nagy összeget, a tavalyinál majdnem harmadával több pénzt biztosított hadi kiadásokra. Gondok közben bőven vannak a hátországban, gyorsul az infláció, még kevesebb pénz jut oktatásra, egészségügyre, lakhatásra, de a hadi gépezet ettől aligha fog megdöccenni.
Az év egyik legfontosabb kérdése, hogy hogyan fog teljesíteni idén az orosz gazdaság. Ez nem újdonság, az ukrajnai invázió kezdete óta legalábbis Európa és az USA feszülten figyeli az aktuális választ. Az elmúlt két évben az merőben másként alakult: 2022-ben az "elég rosszul" volt a kérdésre a felelet, tavaly viszont már az „elég jól". Ukrajna és szövetségesei ennek megfelelően egy évvel ezelőtt optimistán várták, most már viszont borúlátón látják a dolgok további alakulását, Moszkva és barátai hangulatgörbéje pedig ezzel ellentétesen alakult.
Egyértelmű választ mindig utólag lehet csak adni a kérdésre, az orosz gazdaság 2024-es előjelei pedig pláne ellentmondásosak. Vlagyimir Putyin azonban tavaly év végén olyan szinten rendelt alá mindent a „különleges katonai műveletének", hogy biztosnak tűnik: üssön be év közben bármilyen krach a hátországban, annak az orosz hadsereg ukrajnai teljesítményére érdemi hatása nem lesz.
Ki nyerte meg 2023-at?
Miután a tavalyi ukrán ellentámadás az oroszok által elfoglalt területek visszavétele helyett gyakorlatilag csak a frontok megmerevítésére volt elég, Oroszország pedig több nyugati szankciót is sikeresen cselezett ki, illetve Ukrajna két legnagyobb háborús donora, az USA és az Európai Unió is képtelen volt megegyezni Kijev további finanszírozásáról a republikánusok, valamint Orbán Viktor ellenkezése miatt, sokan kimondták: Vlagyimir Putyin volt 2023 egyik legnagyobb nyertese.
Az is hangos szólam, hogy a több mint ezer nemzetközi cég Oroszországból való kivonulása valójában nem is ártott Moszkva pénztárcájának. Vannak, akik szerint a nagy hátraarc is csak Putyin csatlósait gazdagította, hiszen a hátrahagyott eszközök mind az orosz elnök híveihez kerültek. Vannak azonban olyanok is, akik szerint mindez inkább moszkovita propaganda, mint a valóság.
Ilyen a Yale két kutatója is, akik a Foreign Policyn megjelent közös cikkükben érveltek amellett, hogy Putyin egyáltalán nincs ott 2023 nagy nyertesei között. Jeffrey Sonnenfeld és Steven Tian egyenesen azt állítja, hogy az orosz gazdaság lebénult, és csak az állami cégek kannibalizálásával tartja mozgásban magát.
Sonnenfeld és Tian szövege szerint a nyugati cégek tömeges kivándorlása igenis megrogyasztotta az orosz gazdaságot. Azzal érvelnek, hogy a kivonuló társaságok által hátrahagyott üzemek ugyan valóban Putyin csatlósainak ölébe hulltak, de távolról sem lehet azokat ajándéknak nevezni, a dobbantó multik ugyanis a technológiát és a know-howt is magukkal vitték. Hogy ez Moszkvát érzékenyen érintheti, arra az mutat, hogy Oroszország perbe fogta ezeket a cégeket, köztük ExxonMobilt és a BP-t, akik lelépése a legfájóbb pont lehetett, mivel ők az új olajmezők felderítésére szolgáló technológiát vitték ki magukkal. Az orosz állami olajcég, a Rosznefty még a Reuterst is beperelte, pusztán azért, mert a fenti perekről hírt adott. A Wall Street Journal riportere pedig az orosz gyárakat sújtó nagyon komoly ellátási hiányokról tudósított, cserébe letartóztatták, és kilenc hónapig fogva is tartották.
A fentiek a Yale kutatója szerint nem arrafelé mutatnak, hogy Moszkva röhögve intett volna búcsút a nemzetközi társaságoknak. Úgy vélik, az orosz gazdaság komoly árat fizetett az üzletek elvesztéséért, Putyin pedig vélhetőleg – szerintük biztosan – a valós helyett kozmetikázott adatokat küldet ki az orosz nemzeti jövedelem statisztikáiról, mert a valósakkal nem lehet büszkélkedni.
A hét krízis
A szerzőpáros szerint hét nagyon komoly vész sújtja az orosz gazdaságot, melyekre a háborús hírek mellett kevesebb reflektorfény jut, de hosszabb távon megroppanthatják a hátországot. Az első, amit említenek, az, hogy az ukrajnai invázió kezdetét követő néhány hónapban becslések szerint félmillió orosz vándorolt ki az országból, köztük sokan fiatalok, magasan képzettek: épp azok, akikre az országnak szüksége lenne a jövő építéséhez. Számuk azóta legalább 1 millióra dagadt, egyes számítások szerint Oroszország techmunkaerejének 10 százalékát is elveszthette.
A második probléma a tőkekivonás. Az orosz központi bank adatai szerint csak 2022 februárja és 2023 júniusa között 253 milliárd dollárnyi magántőkét menekítettek ki az országból, négyszeresére növelve ezzel a háború előtti tőkekiáramlás ütemét.
A nyugati technológia és szakértelem elvesztése a harmadik baj. Bár a szankcióelkerüléssel Oroszország továbbra is hozzáfér nyugati mikrochipekhez, azok jobbára harci eszközökben végzik, ám egyéb kulcsterületeknek most már valóban egyedül kell boldogulniuk. Ilyen az energiaipar is. A Rosznyeftnek például saját közlése szerint 10 milliárd dollár pluszpénzt kellett tőkeberuházásokra költenie, ami minden hordó olaj exportálását nagyjából 10 dollárral drágította meg. Nyugati partnerek nélkül karbantartások, fejlesztések sorsa vált kérdésessé, köztük a Magyarországnak is gázt szállító Török Áramlat csővezetéké is.
Negyedik krízisként említik a külföldi közvetlentőke-befektetések (FDI) szinte teljes eltűnését. A háború előtt még évi 100 milliárd dollár értékben érkezett FDI Oroszországba, a háború kezdetétől fogva viszont csak egy olyan hónap volt, amikor egyáltalán jött ilyen befektetés.
A kivonulásra adott moszkvai válaszreakciók tömlöcbe zárták a rubelt, ez az ötödik probléma. Putyin egyebek mellett megtiltotta az oroszoknak, hogy külföldi számlákra utaljanak pénzt, az orosz bankoknak pedig azt, hogy külföldi valutát adjanak el a lakosságnak, és azt is, hogy dollárban adjanak hitelt. 10 ezer dollárnál többet senki sem vihet külföldre, az exportőröket pedig arra kötelezte Putyin, hogy devizabevételeik 80 százalékát váltsák rubelre. Nem csoda, hogy a rubel nemzetközi kereskedési volumene 90 százalékkal csökkent, így a rubelben értékelt orosz eszközök gyakorlatilag értéktelenné és átválthatatlanná váltak a globális piacokon.
Az invázió kezdete óta egyetlen orosz vállalat sem tudott új részvényt vagy kötvényt kibocsátani egyetlen nyugati piacon sem. Csak a hazai finanszírozási forrásokat tudják elérni, például Putyin állami tulajdonú bankjaitól tudnak kölcsönöket felvenni, a szerzők szerint „uzsorakamatokért." Az orosz cégeknek nincsenek alternatív finanszírozási forrásaik, és nincsenek globális befektetők, akikhez fordulhatnának – ez a hatodik gond.
A hetedik krízis pedig az, hogy az orosz vagyonok értéke zuhan, a szerzőpáros kutatásai szerint még egyes állami tulajdonú vállalatok értéke is 75 százalékkal csökkent a háború előtti szinthez képest, a New York Times pedig arról írt, hogy sok privátszektori eszköz értéke megfeleződött.
A kilátások
Könnyű a fentiekről megfeledkezni, hiszen az orosz gazdaság mindezek és a nyugati szankciós erőfeszítések ellenére magára talált - ez a negyedik negyedéves adatok megismerése előtt is bőven kijelenthető. A 2022-es, 2,1 százalékos GDP-visszaesés után Putyin 2023-ra 3,5 százalékos növekedésre számít, és nemzetközi szakértők is csak kicsivel visszafogottabb, 3,1 százalékos bővülést jósolnak. 2024-re azonban, bár még mindig erősödés néz ki, annak üteme várhatóan jelentősen lelassul. Az orosz gazdaságfejlesztési minisztérium mondjuk nem aggódja túl a dolgot, ők 2,3 százalékos bővülésre számítanak, de az orosz központi bank már csak fél-másfél százalékosra, több orosz elemző egyetértésben 1,2 százalékosra, az IMF meg 1,1 százalékosra.
A kevésbé optimista várakozásokat a magas alapkamat indokolja, ami visszafogja a befektetéseket és a költést. Mi épphogy csak elkezdtünk kikecmeregni Európa legmélyebb inflációs gödréből, 20 százalék felett is jártunk, így szürreálisan hat, hogy Moszkva még bőven egy számjegyű pénzromlásnál aggódik, csakhogy a romlás üteme már riasztó: az októberi 6,7-ről novemberben 7,5 százalékosra gyorsult az infláció éves összevetésben. És bár az orosz központi bank korábban még 4 százalékosra várta a 2023-as inflációt, Putyin decemberben már azt mondta, az végül akár 8 százalékos is lehet.
Az orosz állami statisztikai hivatal, a Roszsztat adatai szerint a fogyasztási cikkek ára 6,7 százalékkal nőtt 2023 januárja és októbere között Oroszországban. A Romir – szintén orosz – piackutató viszont a bevásárlókosár árának valódi növekedését ugyanebben az időszakban 20,4 százalékosra teszi, az ukrajnai invázió kezdetéhez viszonyítva pedig 47,9 százalékosra. Akármi is az igazság, az orosz infláció tavaly tényleg elszabadult, és ha 8 százalékra jön ki az éves adat, az úgy fog teljesülni, hogy annak megfékezése érdekében az orosz jegybank júliustól fogva öt lépésben összesen 850 bázisponttal, 16 százalékosra emelte az alapkamatot.
És persze érdekes az is, hogy mit mond maga Putyin, ha az orosz gazdaságról kérdezik:
Putyin szerint az orosz gazdaságnak nincsen párja Európában
Világszinten is jelentősnek tartja országa gazdaságát az orosz elnök.
A háborús kassza
Putyin tavaly november végén írta alá a 2024-es orosz költségvetést, illetve a 2025-ös és '26-os tervezetét. Az orosz elnök döbbenetes összeget biztosított benne az idei háborúzásra: 12,7 ezermilliárd rubelt – 140 milliárd dollárt –, reálértéken 29 százalékkal többet, mint tavaly. Ez az orosz GDP 7,1 százaléka, és a teljes idénre tervezett kormányzati költések több mint harmada, miután Moszkva 35 ezermilliárd rubel bevétellel és 36,6 ezermilliárd rubel kiadással számol.
Míg a hadi költések emelkednek, a költségvetés „nemzetgazdaság" fejezetéhez rendelt összegei csökkennek: azok tavaly a teljes kiadások 14 százalékát tették ki, idén 11 százalékra csökkennek. Köztük kulcsfontosságú szociális kiadások slankulnak tovább: lakhatásra az összes kiadás 2,2 százaléka jut majd a tavalyi 2,8 százalék után, oktatásnál 4,8-ról 4,2 százalékra csökken az arány, egészségügynél 5,2-ről 4,4-re.
A bátor hadi kiadástervezetnek az is az alapja, hogy az új költségvetés a kormányzati bevételek 22 százalékos nominális növekedésével számol 2024-ben. De az optimizmus bizonytalan tételeken alapul: Moszkva egyebek mellett azt feltételezi, hogy az olaj- és gázbevételek a 2023-as 8,8 milliárdról idén 11,5 milliárd rubelre nőnek. Várakozásaik szerint a Brent nyersolaj ára hordónként átlagosan 85 dollár lesz, az Uralt pedig átlagosan 70 dolláros szinten fogják értékesíteni.
Az olajoptimizmus gyökere az, hogy Oroszország kitermelés-csökkentéssel aktívan dolgozik az árak felverésén, emellett Európa majdnem teljes elvesztésével Kínában és Indiában új nagy vásárlókra talált tavaly. Az új távol-keleti partnerek olcsó olajjal való beetetése után pedig megindította felfelé az árakat, és nyáron és ősszel sikeresen kijátszotta a G7-es-EU-s ársapkát. Ennyire biztosra menni viszont így is merészségnek tűnik: újabb nyugati büntetések érkeznek, az olajszankciókat várhatóan meg fogják szigorítani, és India már november végén elkezdte lejjebb tekerni az oroszolaj-megrendeléseit, mondván, Moszkva túl magasra emelte az árakat, így már nem éri meg nekik a vásárlás. Úgy tűnik, a nyugati ársapka kijátszása keleten is fáj.
Putyin nem húzná tovább
Moszkva a tervek szerint 2025-ben és 2026-ban már visszafogottabb védelmi kiadásokkal számol. Putyin az idei 12,7 ezermilliárd után jövőre 10,3, egy évvel később pedig 9,2 ezermilliárd rubelt szánna a célra. A Stockholm International Peace Research Institute (SIPRI) elemzése szerint az orosz elnök egyértelműen azért hizlalta föl idén ennyire a háborús kasszát, és a továbbiakban azért tervezi a források csökkentését, mert idén már mindenképpen le akarja zárni a háborút.
Ennek a szándéknak megfelelően év eleje óta brutális rakétaözön zúdul Ukrajnára – Kijev jelentése szerint az első héten az oroszok már elkezdték bevetni azokat az észak-koreai rakétákat is, melyek beszerzéséről Putyin a Kim Dzsongunnal közös tavaly őszi találkozóján intézkedett.
Moszkva szombaton azt is bejelentette, hogy Oroszország 2030-ra évi 32 500 harci és egyéb drónt gyárt majd egy nemzeti program keretében, melyet 696 milliárd rubellel – 7,66 milliárd dollárral – finanszíroznak. Addig is az iráni Shahed öngyilkos drónokkal támadják Ukrajnát. Ukrajna eközben tervei szerint idén 11 ezer harci drónt szándékozik legyártani. És feszülten várja a döntést az amerikai és európai hadi pénzekről.
Borítóképünk Vlagyimir Putyin orosz elnök pohárköszönt a katonákkal – az orosz fegyveres erők ukrajnai katonai akciójában részt vevő szervezeti egységeinek képviselőivel – a Moszkva melletti Novo-Ogaryovo állami rezidencián tartott találkozón 2024. január elsején. Fotó: AFP / Gavrill Grigorov
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
