Majdnem szabályozott pénzügyek helyett biztos pillérek
A vállalkozások belső problémáiból eredő pénzügyi válságok jelentős része elkerülhető lenne. Mutatjuk, hogyan!
Jelentős erősödéssel nyitotta a csütörtöki, március 14-ei napot a forint árfolyama, az euróval szembeni kurzus a 396 fölötti szintről hamar 394 környékére erősödött.
A forinttal és a forinteszközökkel szembeni befektetői bizalomnak jót tehetett a jegybank puha beavatkozása: a Portfolio.hu információi szerint a jegybank befektetői háttérbeszélgetéseken igyekezett tisztázni, milyen pályán tervez haladni, és hová kíván eljutni a kamatcsökkentésekkel.
A forint ugyan év eleje óta trendszerűen gyengül, de taszított rajta egyet, amikor a jegybank Monetáris Tanácsa a korábbi 75 bázispontos ütemről váltva 100 bázisponttal csökkentette az alapkamatot. Virág Barnabás alelnök ugyan hangsúlyozta, hogy középtávon még mindig az a reális, hogy a kamatcsökkentés a nyáron 6-7 százalékon áll majd meg. Ezt a befektetők egy része a jelek szerint nem hallotta meg – ezt igyekezett tisztába tenni a jegybank. Ha a kamatvágási ciklus alja 6-7 százalék körül van, az azt jelenti, hogy a Monetáris Tanácsnak a következő hónapokban lassítania kell a kamatvágási ütemen. Vagy pedig a vártnál előbb lezárnia a kamatcsökkentési ciklust, de előbbi forgatókönyv a valószínűbb.
Állítólag a jegybank azt is igyekezett tudatosítani a befektetőkben, hogy a piac által jelenleg az év végére árazott 5-5,5 százalékos alapkamat irreális – magyarán jelen állás szerint még év végén is valószínűleg a 6-7 százalékos sávban lesz az alapkamat.
A befektetők bizalmatlansága mögött nem pusztán a – visszatekintve elhibázottnak minősíthető – februári kamatvágás áll. Az év eleji gazdasági adatok csalódást keltők, a kilátások a vártnál rosszabbak, immár Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter sem vár 4 százalékos növekedést.
A költségvetés február végére összeomlott, a Pénzügyminisztérium bemondása szerint az éves hiány nem a GDP 2,9 százaléka lesz, hanem 4,5.
Mindezen felül magasabb sebességbe kapcsolt, sőt már a személyeskedésig fajult a jegybank és a kormányzati gazdaságpolitika (Matolcsy György jegybankelnök és volt helyettese, Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter) konfliktusa.
