Ha a háború már nem jelent fenyegetést a gazdaságra, akkor az energiaárak lesznek a legnagyobb veszélyforrás. A magyar gazdasági terveket megakaszthatja egy kedvezőtlen EU-s energiapolitika, szankciós politika. Minden eszközzel meg kell akadályozni, hogy a Török Áramlatot leállítsák, különben a magyar gazdasági tervek nem valósulhatnak meg – mondta Orbán Viktor miniszterelnök pénteken a közrádióban.

A miniszterelnök az Oroszországot Törökországgal összekötő Török Áramlat gázvezeték infrastruktúrája elleni minapi dróntámadásból vezette le, hogy „lát” „leállítási próbálkozásokat”.

A Török Áramlat fizikai biztonsága nem garantálható, és nem is lesz az

Ami a vezetéket ért háborús károkat illeti, ezek benne vannak a pakliban, adva, hogy az 1100 kilométeres vezeték(pár) jelentős részben háborús övezetben fut, Oroszországban, illetve a Fekete-tenger alatt. Jogosan felvethető, hogy az energetikai infrastruktúra nem legitim katonai célpont, de egyrészt hibák előfordulnak, másrészt miután Moszkva módszeresen pusztítja az ukrán polgári energiaellátási rendszert, nehéz amellett érvelni, hogy Kijev ne támadhatna orosz – ráadásul nem a lakosság ellátását szolgáló – energialétesítményeket.

Ha igaz, hogy a magyar kormány gazdasági tervei azon múlnak, működőképes-e a Török Áramlat, akkor a magyar kormány egész egyszerűen hazardírozik. Ráadásul olyan lóra tett, amelyre lőnek.

A magyar kormány és fője a nyilvánosság felé azt kommunikálja, hogy elhiszi: a hivatalba lépő új amerikai elnök, Donald Trump, ha nem is egy nap alatt, de záros határidőn belül mindenképpen még idén „békét teremt” Ukrajnában. Ha a magyar kormány valóban erre bazíroz, az már több, mint hazardírozás. Eléggé nyilvánvaló, hogy

még ha Washington képes is kikényszeríteni valamiféle békét, az nem jelenti, hogy a konfliktus gyorsan és teljesen lezárul.

Hogy mást ne mondjunk, egy kikényszerített békével mind Moszkva, mind Kijev elégedetlen lenne. Nem beszélve nem kormányzati ellenőrzés alatt működő orosz és ukrán katonai és félkatonai szervezetekről.

Egész egyszerűen nincs olyan forgatókönyv, amelyben a Török Áramlat fizikai biztonsága rövid és középtávon garantálható lenne.

Ha valaki, Trump szívesen fölrobbantaná a Török Áramlatot

Orbán Viktor szavai alapján úgy tűnik, hogy nem pusztán a vezeték fizikai roncsolására utalt, amikor „leállítási szándékokról” beszélt. Szavai éppenséggel összecsengenek Szergej Lavrovéval, aki a Török Áramlat elleni támadás mögött az USA támogatását vélte felfedezni. Az orosz külügyminiszter szerint Washington „energiaterrorizmusával” alá akarja aknázni az EU energiastabilitását, hogy fenntarthassa dominanciáját a világ energiapiacán.

Ami azt illeti, az USA-nak valóban az az érdeke, hogy az EU minél kevesebb orosz gázt vásároljon – ami nem jelenti, hogy bármilyen módon támogatna ezt célzó ukrán harci cselekményeket, bár ez nem is zárható ki. Például a múltban – még békeidőben – Washington diplomáciai és gazdasági eszközökkel erősen küzdött az Oroszországot Németországgal összekötő Északi Áramlat 2 vezeték megépítése ellen.

Minden köbméter gázt, amit az EU nem Oroszországból szerez be, máshonnan kell beszereznie. És a világ legnagyobb LNG (cseppfolyósított földgáz) exportőre az USA.

Ezek tények, attól függetlenek, hogy ki az amerikai elnök. Ami azt illeti, a protekcionista energiapolitika, a protekcionista külkereskedelmi politika Donald Trump kormányzásának központi eleme – az volt az első ciklusa alatt, és az lesz a második alatt is. Ami azt illeti, Washington részéről Trump alatt sokkal erősebb nyomás várható (gazdasági, diplomáciai, akár titkosszolgálati, fedett katonai) arra, hogy az EU teljesen váljon le az orosz energiahordozókról, és vásároljon helyettük amerikait.

Nem fog visszaállni az EU oroszenergia-importja

Orbán Viktor az EU-s energia- és szankciós politikától félti a Török Áramlatot, illetve az orosz gázimportot. Joggal, uniós célkitűzés az orosz energiahordozókról való teljes leválás. Ez a célkitűzés egyébként aligha fog változni, bárhogy is alakul az orosz-ukrán háború, Moszkva háborús agresszor, a neki való kiszolgáltatottság leépítése racionális geopolitikai lépés. És ami talán fontosabb, megbízhatatlan üzleti partnernek bizonyult, amennyiben az állami Gazprom Ukrajna megtámadása és az EU-val folytatott szankció adok-kapok után számos kötelezettségét nem teljesítette nyugat-európai ügyfelei felé.

És – ahogy említettük – a leválás kiválóan megfelel Washington stratégiai érdekeinek. A magyar kormánynak az orosz energiaimport fenntartásáért folytatott küzdelemben nincs szövetségese és várhatóan nem lesz a jövőben sem. Ha valaki, Donald Trump egészen biztosan nem lesz az. Ez jelen állás szerint egy vesztes harc.

Lenne elég gáz, csak drágábban, és nem lehetne seftelni

Miközben Magyarország gázellátása biztosítható orosz forrás nélkül, az elmúlt években kiépültek az ehhez szükséges határkeresztező kapacitások. Ez tagadhatatlanul az Orbán-kormányok érdeme. Magyarország (magyarországi szereplők) jelenleg jóval több orosz gázt vásárol a szükségesnél, a fölösleget pedig haszonnal továbbértékesíti, kihasználva a kiépült gázinfrastruktúra kínálta lehetőségeket – a gázbizniszről ebben a cikkben írtunk részletesen.

Magyarország ellátása fizikailag biztosítható orosz forrás nélkül, ám a gáz drágább lenne. A Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) még 2023-ban modellezte az orosz csővezetékes gázimport teljes kiesését, akkor arra jutottak,

megawattóránként mintegy 4 euróval menne föl az ár.

A magyar miniszterelnök – remélhetőleg – tisztában van vele, hogy az ország ellátása fizikailag biztosítható az orosz import nélkül. Ha igen, akkor a „gazdasági tervek” megvalósulása nem az orosz gáz meglététől, hanem a gáz árától függ. Ezen a ponton érdemes megjegyezni, hogy

a magyar vállalkozások máris az egyik legmagasabb gázárat fizetik Európában.

Ők ugyanis nem hatósági (többé vagy kevésbé „rezsicsökkentett”), hanem piaci áron vásárolnak. A magas piaci ár alighanem összefügg a régiós összehasonlításban valóban alacsony lakossági árral, a legnagyobb energiakereskedő (és az egyetlen lakossági) az állami MVM, amely alighanem a vállalati értékesítésen igyekszik kompenzálni a lakossági szolgáltatáson keletkező veszteséget.

Mindenesetre ha a csővezetékes import teljesen kiesne, és a gázár emelkedne, akkor vagy a „rezsicsökkentést” kellene tovább csökkenteni, vagy pedig a vállalkozások számára elérhető piaci ár nőne még magasabbra.

Ha drága a gáz, drága az áram, pláne még pár gázerőművel

Nem mellékes körülmény, hogy az áram ára összefügg a gázéval, a termelés egy részét ugyanis gázerőművek adják. Ráadásul meglehetősen fontos részét, elsősorban a könnyen szabályozható gázerőművek végzik a hálózati kiegyenlítést.

A magyar kormány még nagyobb szerepet szán a gáznak a hazai villamosenergia-termelésben. Három új erőmű építésére írtak ki tendert, összkapacitásuk 1,6 gigawatt lenne. (A Paksi Atomerőműé 2 gigawatt, az épülő Paks II-é 2,4 gigawatt.) Ezek a beszerzések valahol elakadtak, Lantos Csaba energiaminiszter a közelmúltban csak annyit árult el, „hamarosan” győztest hirdetnek.

A gázerőművekre nem csak a hálózati kiegyenlítés miatt van szükség, a kormány arra számít, hogy a jövőben jelentősen nőni fog a villamosenergia-igény. Részben az elektrifikáció, részben az országba betelepülő – a kormány által különféle támogatásokkal betelepített –, nagy energiaigényű ázsiai akkugyárak miatt. Ezeknek alighanem fontos, hogy ne horror áron jussanak hozzá az áramhoz.

A REKK már említett modellszámításai szerint egyébként a hazai villamosenergia-termelés biztosítható lenne az új gázerőművek nélkül, egyéb kiegyenlítő eszközökkel.

Végül, de nem utolsó sorban: a hivatalba lépő Trump-adminisztráció szemében Magyarország Pekinghez való dörgölőzése jó eséllyel majdnem akkora szálka lesz, mint ragaszkodása az orosz energiahordozókhoz.