Kedden tette közzé a lengyel statisztikai hivatal, hogy a reáljövedelmek tavaly 9,5 százalékkal nőttek. Az ottani szabályok szerint ennek egyötödét (1,9 százalékot) adják hozzá a nyugdíjasok fogyasztásából külön kiszámított 3,6 százalékos inflációhoz, és ennyivel, tehát 5,5 százalékkal emelik fel márciustól a nyugdíjakat. Ez a korábban nálunk is alkalmazott úgynevezett svájci indexálás, amelyet egy felmérés szerint a megkérdezett magyarok is jobbnak tartanának, mint csak az infláció figyelembe vételét. Az átlagnyugdíj ezzel 4010 zlotyra (mintegy 380 ezer forint) nő, de ez bruttó összeg, mert levonnak belőle 9 százalék egészségbiztosítási járulékot és a 2500 zloty fölötti nyugdíjakból 12 százalék adót is.

Most azonban elnökválasztási kampány folyik Lengyelországban, és a kormány azzal az ellenzéki bírálattal találta szemben magát, hogy bezzeg a jobboldali kormány idején sokkal jobban emelték a nyugdíjakat: tavaly 12,2 százalékkal, 2023-ban pedig 14,8 százalékkal. Hát persze, hiszen akkor ennyivel magasabb volt az infláció! – mondja erre a kormány és a kormánypárti elnökjelölt, vagyis igazából a kormány sikere az alacsonyabb összeg. Egy kampányban azonban nem mindenki hajlandó tudomásul venni ezt a nyilvánvaló igazságot, ezért hírek szerint fejtörés folyik arról, hogy ne változtassák-e még előnyösebbre a szabályokat, például a bérnövekedés 50 százalékos beszámításával, vagy egy emelési minimum bevezetésével, ami a kisnyugdíjasoknak lenne jó. Kérdés persze, hogy miből. Ráadásul a kormány azzal is tud érvelni, hogy külön emelte az özvegyi nyugdíjakat, de ilyenkor az érvek nem mindig számítanak.

Lengyelországban van 13. és 14. havi nyugdíj is, de nem mindenki a saját juttatásának egy havi összegét kapja meg, hanem a minimális nyugdíjat, ami idén 1879 zloty (mintegy 178 ezer forint). A 14.-et csak azok kapják meg teljes összegben, akiknek a saját juttatása 2900 zloty alatt van, az ennél magasabb nyugdíjúaknál csökken az összeg.