Fantomok az Operában
Mint az élére állított dominó-téglácskák a Guinness rekord-kísérletben. Egyet megpöccintenek, és borul a többi mind. Valahogy így van ez a hazai operajátszással is. Ám a szakpolitikusok teljesen érzéketlenek a katasztrófa-sorozat iránt. Így a Magyar Állami Operaházban az évad második bemutatóján az ízléstelenség ülhetett tort Wagner remekműve, A nürnbergi mesterdalnokok fölött.
Richard Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok
Magyar Állami Operaház
Rendező: Vidnyánszky Attila
Karmester: Jurij Szimonov
A nürnbergi mesterdalnokok Megadták magukat a helyzetnek? © Éder Vera-Magyar Állami Operaház |
Wagnerhez azonban sem neki, sem favorizált munkatársának, a díszletek és a kosztümök tervezőjének, Alekszandr Belozubnak nincs semmi köze. Groteszk, diszharmonikus színpadképpel, jelmezzel találkoztunk máskor is, de nem emlékszem, hogy ilyen, a műtől teljesen idegen giccsparádé az utóbbi húsz évben az Ybl-palota falai közé került volna. Mintha a Kővirág című orosz-szovjet balettből léptek volna elő a szereplők, a fémesen csillogó, ikonosztázból kivágott női ruhák, a háttérben funkciótlanul bokázó, csizmás ukrán menyecskék, a második felvonásban nindzsának öltöztetett mesterek egytől egyig nevetségesek. De nem a wagneri derűt sugározzák, hanem a szakszerűtlenséget. Visszatérve a dominó-hasonlathoz: most már érthető, hogy Debrecenben, a Csokonai Színházban (művészeti vezető: Vidnyánszky Attila), miért kerülhetett színpadra egy politikai röpirat stílusában Gounod Faustja (rendező: Bodolay Géza).
No, de az operában a zene számít – vetheti ellen az olvasó. Az opera azonban a világ boldogabb felén (például a közeli Grazban) elsőrendűen színház, zenés színház, összművészet. Gesamtkunst volt a komponista ideálja is, és tény, hogy a muzsika elég rendesen megszólal Jurij Szimonov pálcája alatt, bár kevésbé disztingváltan, mint a korábbi Wagner-produkcióknál. Hogy ez koncepcionális kérdés vagy a fent említett palotaforradalom következménye – ki tudhatja? Hans Sachs szerepére vendéget hívtak. Friedemann Kunde nem tartozik a nemzetközi élvonalba, de tisztességes és szakszerű mesterdalnok, megnyugtató színpadi jelenség. A megbízhatóságot, a polgári ízlést képviseli Berczelly István is Pogner szólamában. Az általam hallott előadáson Wierdl Eszter énekelte Évát és Kovácsházi István Stolzingi Waltert. Wierdl érti és érzi Évát, így nem feltűnő, hogy hangjának volumene és alsó tartománya elvileg kevés a szerephez. Lévén jó művész, megteremti az eszményi Éva illúzióját. Kovácsházi operett-könnyű orgánuma megtelt és hősi fénnyel zeng; ha túljut a premier okozta apró bizonytalanságokon, ideális Walterré lehet. A népes szereplőgárdából Szolnoki Apollónia (Magdaléna) emelendő még ki, a többiek – úgy látszik – megadták magukat a helyzetnek.
Albert Mária
Gramofon Zenekritikai Műhely
Felhős idő Jupiterrel
Mozart korát idéző hangszerekkel lépett a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem színpadára a belga karmester, Philippe Herreweghe által vezetett együttes, s a hallgatót már puszta látványával lenyűgözte ennyi nemes zeneszerszám. A Gramofon Zenekritikai Műhely recenzense szerint az előadásból mégis hiányzott az ihlet, a tűz és a szenvedély.
Élmény, különböző előjelekkel
Ünnepre készültünk: végre hallhatjuk a World Saxophone Quartetet Budapesten.Benne az avantgárd jazz történetének nagymenőit, Hamiet Bluiett baritonszaxofonost, Oliver Lake altszaxofonost és David Murray tenorost, plusz egy – sokak számára – kakukktojást Jorge Sylvester személyében, aki alt- és szopránszaxofonon játszik. Lássuk csak!
Szonáták, mit akartok?
A Magyar Rádió „Világjáró művészeink” sorozatában május 22-én Csalog Gábor adott koncertet a Márványteremben, a műsort a Bartók adó élőben közvetítette. Az izgalmas kezdet után a koncert színvonala fokozatosan süllyedni kezdett, az összbenyomást alapvetően az utolsó percek élménye határozta meg.
A klasszikus zene felé nyíló ajtó
Akkora fába vágta a fejszéjét Oláh Kálmán zongoraművész-zeneszerző, amilyenbe jazzmuzsikus sem itthon, sem máshol nem sűrűn szokta. Big band számára sem kis feladat zenét komponálni, egy teljes szimfonikus zenekarban gondolkodni pedig különösen nagy kihívást jelent.
