Ment-e előbbre a magyar zenei világ 2005 óta?
Sokan töprengtek a címben feltett kérdésen Sir Simon Rattle újabb budapesti fellépése alkalmával. A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem ugyanis nem telt meg Schumann Az éden és a péri című oratóriumának előadására. Két éve még közelharc folyt a jegyekért.
Schumann: Az éden és a péri
A Felvilágosodás Korának Zenekara
Karmester: Sir Simon Rattle
december 11., Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Sir Simon Rattle Átszellemült előadás volt © Gramofon |
Lehet, hogy a karácsonyi vásárlási mizéria, lehet, hogy a depresszióra hajlamosító idő feledtette el a hazai publikummal azt az emlékezetes, mámorító délelőttöt. Vagy az elmúlt két esztendő tagadhatatlanul gazdag választéka tompította el az érzékeket? Érdemes lenne mélyen, szakmai alapon elemezni ezeket a jelenségeket is – már ha kívánna valaki nemcsak a mával, hanem a holnappal, esetleg a holnaputánnal is foglalkozni.
Rattle most A Felvilágosodás Korának Zenekarával érkezett és hat káprázatos énekes szólistával, a ritkán hallható Schumann-oratórium, Az éden és a péri előadására. A mű keletkezése korában, az 1800-as évek közepén sikerdarabnak számított. Pedig ezekben az esztendőkben forradalmak söpörtek végig Európán, de talán éppen a felzaklató idő tette fogékonnyá a közönséget e lassan, emelkedetten haladó történet iránt. Az oratórium „cselekménye” akár egy mondatban is összefoglalható: a paradicsomból kiűzetett tündér három próbát teljesít, és végül az utolsó után visszabocsáttatik az édenbe. A három próba – három szakasz, így az egész estét betölti a mű, amely ezúttal húzott változatban volt hallható. Igaz, a rövidítéseket nem érzékelhettük, mert tapintatosan és szakértő kézzel nyúltak a műhöz.
Átszellemült, gyönyörű, szavakkal alig megfogható előadást hallottunk. Rattle a zenét nem önmagáért valóként kezeli, hanem tág kontextusba helyezi az adott művet – akár a pódiumon áll, akár beszél, mint tette nagyszerű televíziós sorozatában. (Néhány éve még sugároztak ilyesféléket a magyar közszolgálati adók.) Ez a fantasztikus szellemi felkészültség, tárgyi tudás ad muníciót a karmesternek, hogy például Schumann oratóriuma mögé hatalmas romantikus freskót rajzoljon, és láttassa a hallgatóval a szinte képpé vált muzsikát. Ehhez persze méltó játékostársak szükségesek: a barokk zene specialistái, A Felvilágosodás Korának Zenekara, amely egyetlen érzékeny testté válva működött együtt az énekesekkel és a karmesterrel. A périt tüneményesen megszemélyesítő Sally Matthews betegen vállalta a fellépést, de vajon hová, milyen égi magasságba fokozható ez a páratlan teljesítmény egészségesen? Kate Royal személyében az új énekes nemzedék másik szoprán-sztárját ismerhette meg a közönség. Mindketten a Guildhall School of Musicon tanultak, ahol olyan hangképzési metódust sajátítottak el, amellyel bármekkora teremben, bármekkora zenekar előtt (mögött) és még betegen is erőteljesen és tisztán képesek megszólalni.
Az est hosszú ünnepléssel zárult, a szokásos magyar szeplő-kutatás, fanyalgás elmaradt. Muzsikus körökben is egybehangzóan az év legszebb koncerteseményeként emlegetik Az éden és a péri előadását.
Albert Mária
Gramofon Zenekritikai Műhely
Stravinsky Pesten: jó zene, nyomasztó előadás
Régi-új játszóhelyén, a Thália Színházban tartotta első idei bemutatóját a Magyar Állami Operaház. Igor Stravinsky három darabját (A róka, Mavra, A katona története) tűzték műsorra. Az orosz zeneszerző 125 éve született, akárcsak Kodály Zoltán. A jeles évforduló alkalmából megérdemelte volna műveinek koncepciózus előadását Budapesten.
Alkonyi fényben: Kiri Te Kanawa, Rost Andrea
A koncertprogramok kiszámíthatatlanságának „jóvoltából” a kamaraműfajokról már-már sikerrel leszoktatott budapesti publikum november közepén két dalműsornak is örülhetett. Kiri Te Kanawa dalestjére a Művészetek Palotája hangversenyterme, Rost Andrea és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának felléptére pedig a Zeneakadémia nagyterme telt meg.
A dívaság rögös útján
Kovács Felicia Flóra egy megalapozott egzisztenciával rendelkező reklám- és produkciós cég vezetője; Budapesten és New Yorkban is fenntart egy-egy irodát. A sikeres üzletasszony másik élete a zene világában zajlik, és innentől igazán szép a történet.
Észak-indiai nagymester a Trafóban
Amjad Ali Khant volt szerencsém két évvel ezelőtt Indiában hallani. Az akkori koncert furcsasága, hogy az észak-indiai művész hazájában ugyan, de mégis idegenként, a dél-indiai Chennai zeneakadémiáján adott koncertet, és a büszke déli közönség mindig tartózkodva fogadja az északi zenészeket. Most Budapesten hallottam újra, és a különbség megrázóan nagy volt. A hindusztáni klasszikus zene mestere olyan élményt adott nekünk, amely lecke, mese, harmónia és katarzis is volt.
Az Elektra színe és visszája
Az évad legjelentősebb bemutatójaként jelölték meg a dalszínház vezetői Richard Strauss Elektrájának premierjét a Magyar Állami Operaházban. Okkal, hiszen a zeneszerző második operáját több évtizede nem hallhatta élőben a budapesti közönség, így nincs vele semmiféle „viszonyban”. S hogy lesz-e? Az alkotók mindent megtettek azért, hogy lehessen.
