Anyaisten: a kegyetlen szeretet hangjai
Létezik kortárs magyar operairodalom - csak éppen itthon nem játsszák a külföldön bemutatott magyar darabokat. A Budapesti Tavaszi és Őszi Fesztivál programszerkesztői ezt az adósságot igyekeznek ledolgozni. Idén Tihanyi László Anyaisten (Génitrix) című zenedrámáját prezentálták a Művészetek Palotája Fesztivál Színházában.
Tihanyi László: Anyaisten (Génitrix) – magyarországi bemutató
A Bordeaux-i Opera produkciója a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében
március 19., Fesztivál Színház
Tihanyi László Ritka ünneplésben volt része © Gramofon |
Az interpretációval tökéletesen elégedett lehet a szerző. Philippe Marioge színpadképe puritán és mégis kifejező. A háttérben föl-le szaladgáló hatalmas redőnyök, egyetlen óriási lebegő függöny, egy ágy, egy kanapé, egy zsúrkocsi – ennyi kellék épp elég, hogy magunk előtt lássuk a tipikus francia kis- vagy maximum középpolgári miliőt, amely a kérlelhetetlenségig zárkózott. Cidalia da Costa ruhái is pontosan karakterizálják a húszas évek vidéki eleganciáját. A François Mauriac Genitrix című kisregényéből készült librettó nem lineárisan építkezik, hanem, az opera drámaiságát hangsúlyozandó, erős felütéssel indul: Mathilde elvetéli gyermekét, és a lázban magára hagyva meghal.
A flashback technikával fölépített szerkezetből adódóan Mathilde nem „játszik le”; a történetet visszafelé olvassuk. A fiatal, alacsony sorból származó tanítónő hozzámegy az anyja (Félicité) fojtogató szeretetében vergődő ötvenes Fernand-hoz. A maga egyszerű módján talán akarná is szeretni a férfit, de az erőviszonyok egyenlőtlenek, veszítenie kell. Mindhármuknak van magyarázata arra, hogy miért váltak a szeretettel, a féltéssel zsaroló szörnyeteggé. De felmentés nincs, érzelmük gyilkos fegyver. A lelki történések, a monológok és párbeszédek Tihanyi zenéje és Christine Dormoy pontos rendezői értelmezése révén válnak izgalmassá. Ami a színpadon történik, azt mintha patikamérlegen mérte volna ki Dormoy, sehol semmi sem tolakszik a zene elé.
Jó, hogy az eredeti szereplőket hallottuk: Mathilde-ot Sevan Manoukian keltette életre, Félicitét Hanna Schaer, Fernand-t Jean-Manuel Candenot. Telitalálat mindhárom figura zenei és színészi téren egyaránt – nincs mit hozzátenni egyikhez sem, olyan kiegyensúlyozott, mintaszerű a teljesítményük. Az orvos, Duluc alakjában Christophe Berryről és Marie, a cseléd figurájában Denise Laborde-ról ugyanez állítható. A budapesti bemutatót a szerző, Tihanyi László vezényelte. Kortárs operapremiernél ritka ünneplésben volt része, amely hosszabbra is nyúlhatott volna, ha a Fesztivál Színház technikai személyzete meg nem unja a tapsokat, és rá nem engedi a függönyt a produkcióra.
Albert Mária
Gramofon Zenekritikai Műhely
Extázis Michel Camilóval
Michel Camilo jöttének hírére igencsak felbolydult a hazai jazzrajongók tábora – olyannyira, hogy zsúfolásig megtöltötték a Millenáris Teátrum széksorait. Még meg sem jelent a színpadon, de a konferanszban nevének említésére már óriási lelkesedésének adott hangot a publikum. Meg is kapták tőle, amit vártak.
Méltatlan nyitány a Tavaszi Fesztiválon
Rá lehet sütni a kritikusra, hogy túlságosan kényes, de számomra bizony rosszul összeállított, nem kellő gonddal szervírozott menü benyomását keltette a Budapesti Tavaszi Fesztivál nyitóhangversenye. Nincs mit tenni, mint várni a többi koncertet és a többi világsztárt – hogy mielőbb feledhessük a Bajor Állami Zenekar és Kent Nagano középszerű produkcióját.
Klasszikus metál virágmintával
Más idők járnak már, mint a századelő Párizsában: hiába a MÜPA profi akusztikája, hiába a gyönyörű látvány, hiába az egzotikus hangzás – Indonézia tradicionális zenéje nem okoz akkora revelációt ma Budapesten, mint százegynéhány éve, amikor Debussy írt dicshimnuszokat a gamelánzenéről. Az okok elemzése helyett a koncert számos apró szépségéről emlékezünk meg.
Fesztivál felnőtteknek: LOW, Budapest
Lassan bezár a LOW holland-flamand kulturális fesztivál. Kissé rezignáltan mondunk búcsút ennek a február közepe óta tartó eseménysorozatnak. Felhős homlokkal, de reménykedve: a kortárs művészet egyszer teret és közönséget nyer Budapesten is, és majd csak az számít, hogy mit ismersz a világból és mit teremtesz.
Koncepciótlan Puccini-zsenge félszcenírozva
A Puccini-évben nehéz bármiféle újdonsággal előrukkolni, hiszen művei a legnépszerűbbek közé tartoznak. Így aztán mindenki az érdekességre hajt: Torre del Lagóban például – ahol operái tetemes részét komponálta és ahol évtizedek óta Puccini Fesztivált rendeznek nyaranta – az ifjúkori zsengét, az Edgart állítják idén a középpontba. Ezt mutatták be félig szcenírozva a budapesti Operaházban is, a Tavaszi Fesztivál keretében.
