Tetszett a cikk?

Nem akármilyen programot tűzött műsorára idén a Bartók+… Miskolci Nemzetközi Operafesztivál: Bartók Béla színpadi művei mellett a bécsi klasszikus mesterek és az új bécsi iskola alkotásaival találkozhatott a közönség. - Kritikusunknak tetszett a miskolci felhozatal.

Miskolci Nemzetközi Operafesztivál
Bécs – Mozarttól Schönbergig
Bartók+Bécs – Miskolci Nemzetközi Operafesztivál

június 12-21. Miskolc

Az én nyelvemet az egész világ érti! – idézi Haydnt a műsorfüzetben Bátor Tamás fesztiváligazgató, mert természetesen a bicentenárium okán a magyarországi zenekultúra csillagának (is) tekintett mester munkássága terítékre került Miskolcon. A zseniális ősforrás kései utódai, az új bécsi iskola zeneszerzői nem bizonyultak könnyű falatnak a közönség azon rétege számára, amely először találkozott Alban Berg és Arnold Schönberg műveivel. De a publikumot nem szabad alábecsülni: tudott különbséget tenni az előadások minőségében.

A Lulut, Berg híres-hírhedt operáját a moszkvai Helikon Színház társulata mutatta be. Az együttesnek „bérlete van” Miskolcra, több sikeres produkciójuk maradt emlékezetes: így tavalyi Borisz Godunovjuk és Kisvárosi Lady Macbethjük vagy a veristák sorozatában korábban Giordano Szibériája. A Lulu érdekes volt, de korántsem érezhettük úgy, hogy ez az az interpretáció, amelynél jobbat nem láttunk és nem is képzelhetnénk. Igor Nezhny díszlete nagyon erősen stilizált. Csak színeiben – fénylő fekete lakk, illetve fémes felületek – és fényeivel idézte föl a játék korának szecessziós környezetét. A monstruózus, ide-oda gördülő elemek nyílása kisebb-nagyobb emberalakok kontúrját mutatta, jelképezve a mohó birtoklási vágy emésztő voltát. Dmitrij Bertman rendezése leragadt a túlbonyolított formai megoldásoknál. Néhány részlete természetesen érdekesnek hatott, de a mélyebb értelmezés elmaradt. Lulu páratlanul nehéz szólamát Tatiana Kuindzhi énekelte; kellő szexuális vonzerejű figurát teremtett, a vokális teljesítménye csupán hangerőben tetszett kevésnek. A német nyelvű előadásban talán csak ő és az Alwát alakító Vasily Efimov dikciója mutatkozott perfektnek. A fiatal karmester, Konstantin Chudovsky nevét érdemes megjegyezni, bizonyosan találkozunk még vele, akár híres együttesek élén.

Ő vezényelte Rimszkij-Korszakov Mozart és Salierijét is, amelyben Vasily Efimov Mozartként is igen meggyőző volt, többek lelkesedését a Salierit éneklő Adrey Serov iránt azonban nem osztom. Mozart zsengéjét, az Apolló és Jácintot Bertman csehovi környzetbe helyezte; az ötszereplős és meglehetősen zagyva cselekményű egyfelvonásos így ironikus felhangot kapott, remek életképpé vált a dekadenciájával hivalkodó XIX. századi, vidéki orosz nemességről.

A fesztivál odaadással kényezteti a közönséget: meghívták például Földes Imrét, a jelen zenei ismeretterjesztésének legjelesebbjét, hogy tartson előadást két műsorra kerülő zenedrámáról: Berg Wozzeckjéről és Schönberg Mózes és Áronjáról. Az így felkészült publikum vitte hangos sikerre a Wozzecket, és igazolta a fesztiváligazgatót: néha bizony nehezebb falatokkal is érdemes megkínálni a nagyérdeműt. A Wozzeck súlyos morális dráma, amely minden korban és bármely környezetben érvényes – a Gerai Állami Színháznak az operafesztivállal közös produkciója, Matthias Oldag rendezése ezt hangsúlyozta. Irigylésre méltóan világos és sallangtalan értelmezést kaptunk, amely Berg zenéjének nemcsak különösségét, hanem szépségét és erejét engedte érvényesülni. Egészséges és ép hangok, tiszta intonálás, eleven játék, egységes stílusú, pontos interpretáció jellemezte a gerai előadást. Ezért is nehéz kiemelni bárkit: a Marit játszó Franziska Rauch és a címszerepet éneklő Andreas Schneibner nevét a feladatuk nagysága okán említem. Az Altenburg-Gera Filharmonikusokat, a Thüringiai Színház és Filharmónia Operakórust és Férfikart kitűnően vezette a svéd Eric Solén.

Albert Mária
Gramofon Zenekritikai Műhely

Gramofon

Hangtompító nélkül az Operában

Lassan befejeződik a kőszínházi évad, elkészülhetnek az első számadások. A Magyar Állami Operaház mérlegéből a „tartozik” oldalon lekerült Verdi A szicíliai vecsernye című operája. Hogy a „követel” oldalon ott volt-e valaha, arról nem vagyok meggyőződve.

Gramofon

Putyin és Menuhin randevúja

A külsőre Putyin-ra emlékeztető észt dirigens esete a Menuhinra hasonlító német hegedűssel? Félre a tréfát: annál is inkább, mivel a hasonlóság nem puszta látszat. Paavo Järvi erős kezű vezető, a szimpatikus Christian Tetzlaff muzsikálásának pedig fő jellegzetessége a mélység.

Gramofon

Visszatérés az ősforráshoz Miskolcon

Arnold Schönberg Mózes és Áron című alkotásának két ősbemutatója is ismert: az 1954-es hamburgi koncertszerű és az 1957-es zürichi szcenírozott. Azóta legalább hatvan premiert ért meg, a nemzetközi opera- és fesztiválközpontokban rendszeresen színre kerül.

Gramofon

Sanyi és Aranka menni opera

A hazai operajátszásról sokszor megjegyeztük: nem tesz jót a "zászlóshajó" Magyar Állami Operaháznak, hogy alig van alternatívája. Egyszemélyes mezőnyben elsőnek lenni nem kunszt, ugyanakkor túl sok kötelezettséget ró a delikvensre. Nos, az Ybl-palotához képest bolhányi méretű, ferencvárosi Sanyi és Aranka Színház (SASZ) olyan kezdeményezés, amely sikerével frissességre serkenthet.

Gramofon

Ami tudni akartál az énekesnőről

Kozma Orsi egész pályáját végigkíséri az a kettősség, hogy miközben saját tehetsége által, saját jogán vívta ki a szakmai tiszteletet – mint az egyik legsokoldalúbb énekesnőnk –, valójában mintha mindig is csapatjátékos szeretett volna lenni.

Vége a kifogásnak: nem fog lemerülni az akku a Google Meet találkozókon

Vége a kifogásnak: nem fog lemerülni az akku a Google Meet találkozókon

Energiahatékonyság, digitalizáció, automatizálás: aki kimarad, az nagyon lemarad

Energiahatékonyság, digitalizáció, automatizálás: aki kimarad, az nagyon lemarad

Az iPhone-ján próbálna ki egy Samsung telefont? Nem lehetetlen

Az iPhone-ján próbálna ki egy Samsung telefont? Nem lehetetlen