"Nem vagyunk szibériai medvék"
A Malév csak akkor működhet hatékonyan, ha cselekvőképes tulajdonos áll mögötte - véli Borisz Abramovics (45 éves), a KrasAir orosz légitársaság feje, aki magát természetesen alkalmasnak gondolja e szerep betöltésére. A februárban létrehozott Airbridge Magyarországi Vagyonkezelő Rt. révén részt vesz a Malév privatizációs pályázatán.
Eddigi életét a repülés vonzásában élte: miután 1983-ban elvégezte a rigai polgári repülési főiskolát, szülővárosában, a szibériai Krasznojarszk repülőterén állt munkába. 1990-től az ottani légiflotta hivatalának főmérnöke lett, ám a nagy ugrásra még öt évet kellett várnia. Ikertestvérével, Alekszandr Abramoviccsal ekkor hozták létre a Szibaviatransz nevű magánvállalatot. A KrasAir vezetését 1998-ban vette át, s testvérével jelentős résztulajdont szerzett az utóbbi években rohamléptekkel fejlődő légitársaságban. A KrasAir-vezér jó viszonyt ápol a moszkvai kormányzattal, helyet foglal például abban a tanácsban, melynek feladata az orosz polgári légi közlekedés fejlesztése. Emellett tagja az Oroszországi Zsidó Kongresszusnak, amely tavaly neki adományozta az Év Embere kitüntetést. A szívesen teniszező, jéghokizó és síelő Abramovics csak névrokona a brit-orosz olajmilliárdos, luxusjachtjairól és fociberuházásairól elhíresült Roman Abramovicsnak.
HVG: Mit nyernének önök, és mit a Malév, ha az Airbridge Rt. győzne a magyar légitársaság privatizációs tenderén?Borisz Abramovics
B. A.: A Malév pénzügyi tekintetben meglehetősen nehéz helyzetben van ugyan - ezt saját könyvvizsgálóink is megerősítették -, ugyanakkor európai uniós cég, egyben jól bejáratott márkanév, és egész jó útvonalhálózatot alakított ki. A legnagyobb gond, hogy kis cég, s így nemigen versenyezhet eredményesen az európai óriásokkal. Számunkra azért lenne előnyös a Malévval való partneri viszony létrehozatala, mert megszerezhetnénk európai útvonalhálózatát. A magyar légitársaság pedig az együttműködés révén versenyképes, nagy légi fuvarozóvá válna, mivel egyrészt hozzájutna a mi oroszországi hálózatunkhoz, illetve számos tranzitutast is szerezhetne Délkelet-Ázsiából, hiszen terveink szerint az innen érkező utasokat a Malévval utaztatnánk tovább.
HVG: Miként alakítanák át a Malévot, ha nyernének a pályázaton?
B. A.: A Malév két-három éven belül nyereséges céggé válna, és szándékaink szerint az egyik nemzetközi szövetség - a Star Alliance vagy a Oneworld - tagjává válna. Ellentétben az előző vállalatvezetéssel, nem akarjuk, hogy a Malév a Sky Teamhez csatlakozzon, hiszen az oda tartozó légitársaságok szinte teljesen azonos hálózattal rendelkeznek, így leginkább abban lennének érdekeltek, hogy megfojtsák esetleg veszélyessé váló versenytársukat. Olyan szövetségbe szabad csak belépni, amely lehetővé teszi a már létező útvonalhálózat meghosszabbítását.
HVG: A magyarországi ellenzék azt állítja, hogy az Airbridge mögött álló KrasAir áron alul kívánja megszerezni a Malévot, illetve, hogy az oroszok megjelenése a légi közlekedésben nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Mit válaszol nekik?
B. A.: Az ellenzék minden országban egyforma, kötelessége, hogy bírálja a kormány tevékenységét. A vitát természetesnek tartom, ám azt mindenképpen hangsúlyozni szeretném, hogy a magyaroknak nem kell tartaniuk Oroszországtól. Az utóbbi években az orosz üzletemberek megtanulták, hogyan kell kulturáltan, tisztességesen, európai módon üzleteket kötni. Nem vagyunk szibériai medvék, hogy rettegni kelljen tőlünk. Azt is hallottam, hogy az oroszok állítólag haza akarják lopni a Malév gépparkját. Ez teljes képtelenség! Pont fordítva: ha további repülési lehetőségeket adunk a Malév-gépeknek, csak javítjuk a géppark hatékonyságát és nyereségességét.
HVG: Sokan aggódnak a Malév márkanévért, s azért, hogy nemzetinek maradjon meg a nemzeti légitársaság.
B. A.: Legalább öt évig meg akarjuk őrizni a Malév márkanevet. És nagyon fontos, hogy a Malév nemzeti légitársasági státussal rendelkezik. Amíg a repülést részben kormányközi egyezmények szabályozzák, kiemelkedően értékes számunkra a Malév nemzeti légitársasági pozíciója. A különböző híresztelésekre pedig már csak azért sem válaszolhatunk, mert a pályázat részleteiről nem lenne etikus beszélnünk, mi több, titoktartási kötelezettségünk van. Ha győzünk, mindenről beszámolok magának. De ha nem, a pályázat részletei hadd maradjanak a mi titkaink.
HVG: Alaposan elhúzódott a privatizációs pályázat elbírálása: az ÁPV Rt. július végén harminc nappal elhalasztotta a döntéshozatalt. Mikorra várja a végleges döntést? És kapott-e legalább füleseket az Airbridge Rt. esélyeiről?
B. A.: Az ÁPV szigorúan meghatározott eljárási rend szerint kezeli a pályázatot, szerintem az eredménynek augusztus vége felé kell megszületnie. Ami a füleseket illeti: ezekkel nem is érdemes foglalkozni. Biztos vagyok ugyanakkor abban, hogy mi adtuk be a legjobb ajánlatot. A magyarok nyugodtak lehetnek, nekünk ugyanolyan fontos a Malév, mint Magyarország számára. Fejleszteni fogjuk a céget.
HVG: Az utóbbi napokban már nemcsak az ellenzék, hanem a kisebbik kormánypárt, az SZDSZ élén álló Kuncze Gábor is a tender érvénytelenítését szorgalmazta...
B. A.: A halasztás nagyon nagy hiba lenne. Higgye el, az idő a Malév ellen dolgozik. Fontos, hogy a Malévnak cselekvőképes tulajdonosa legyen. Lehet, hogy a menedzsment néhány tagja igyekszik rózsás képet festeni a cégről, és azt állítja, a jelenlegi felállással is működőképes lehet a vállalat. Ez azonban nincs így: mi ismerjük a repülési piacot, látjuk, milyen a Malév-járatok kihasználtsága, és milyen a cég hatékonysága.
HVG: Igaz, hogy ön Veres János pénzügyminiszterhez fűződő állítólagos kapcsolata révén protekcióra számíthat a pályázat elbírálásakor?
B. A.: Az összes ilyen vád hazugság. Soha semmilyen kapcsolatom nem volt a magyar pénzügyminiszterrel, sem pedig más kormányzati személyiséggel.
HVG: Ha az ÁPV érvénytelenítené a pályázatot, legközelebb is indulnának?
B. A.: Igen, de a halasztás rontana a Malév helyzetén.
HVG: Tovább is terjeszkednek, ha sikerül megszerezniük a Malévot?
B. A.: Nem tervezzük, hogy a közeljövőben újabb európai légitársaságokat vennénk. Minden további terjeszkedés ugyanis olyan veszélyt jelentene, hogy a saját magunk versenytársává válunk. A terveinkben jelenleg csak a Malévval közös fejlesztés szerepel.
HVG: A KrasAir és a vele szövetségre lépett Domogyedovszkije Avialinyiji, Omszkavia, Szibavia és Szamara által közösen létrehozott AirUnion a jelek szerint vezető szerepre tör az orosz piacon. Hol tartanak most?
B. A.: Oroszországban már a miénk a legnagyobb hálózat. Most az a legfontosabb feladatunk, hogy hatékonyabbá tegyük tevékenységünket, illetve, hogy - fenntartva a járatbővítés ütemét - beilleszkedjünk az európai légi fuvarozói hálózatba is. Bízom abban, hogy a légitársaságok szövetségét még az év vége előtt sikerül egy vállalattá átalakítanunk. A reform véghezvitelét egyébként az orosz kormányzat is támogatja.
HVG: Milyen jövő elé néz az oroszországi légi fuvarozási piac?
B. A.: Egészen jó időszakban élünk: az utóbbi két-három évben évi 8-10 százalékkal bővül a piac, ami igazán dinamikus fejlődésnek tekinthető. Persze Oroszország nem a világ legnagyobb piaca, de biztos vagyok abban, hogy ha a jelenlegi ütemben erősödik a gazdaság, és sikerül megfelelően szabályozni a piacot, mindenki számára vonzó lesz.
HVG: A KrasAir még mindig többségi állami tulajdonban van, az ön, illetve Alekszandr nevű ikertestvére tulajdonában álló, valamint a kettejükhöz kötődő cégek tulajdoni aránya csak 49 százalékos. Szorgalmazzák a teljes privatizációt?
B. A.: Az állammal együtt fogjuk megoldani ezt a kérdést. Több olyan elképzelés is napirenden van, amelyek révén csökkenhetne az állami tulajdonhányad. Célunk, hogy a KrasAir, illetve a légitársaságok szövetsége még az idén magántulajdonba kerüljön.
HVG: A külföldi légitársaságok - közülük is elsősorban a fapadosok - arra panaszkodnak, hogy Oroszország nem hajlandó megnyitni légterét a külföldi fuvarozók előtt. Várható változás ezen a téren?
B. A.: Biztos vagyok benne, hogy megnyílik a légtér. Lehet, hogy ez nem az egyik pillanatról a másikra fog bekövetkezni, és hogy a nyitás nem jövőre történik meg, ám a liberalizáció elkerülhetetlen.
HVG: És mi lesz az orosz repülőgépiparral? A légitársaságok nem szívesen vásárolnak orosz gépeket, s bár a hatóságok büntetővámmal sújtják a külföldi gépeket vásárló légitársaságokat, így is alig néhány hazai gyártású nagy gép talál vevőre.
B. A.: Az orosz piac megnyitása nem csupán a repülésre terjed majd ki, hanem a repülőgépiparra is, és az orosz gépiparnak be kell bizonyítania versenyképességét. Mi mindenesetre a jövőben is annak alapján fogjuk kiválasztani az általunk használt gépeket, hogy azok mennyire hatékonyak. Ha az orosz kormány lebontja a még érvényben lévő korlátozásokat, akkor tényleg csak a hatékonyság lesz az egyetlen szempont, és a hazai repülőgépipar csak akkor maradhat életben, ha versenyképes. Mindenesetre a most az ukránok által ajánlott AN-148-as gép azt bizonyítja, hogy a mi térségünk ipara is képes versenyképes termékek előállítására. Meggyőződésem, hogy a piacok megnyitása serkentően hat majd az orosz iparra.
HVG: Családja ismerői azt állítják: míg ön az üzleti életben a stratégiával foglalkozik, ikertestvére, Alekszandr Abramovics a taktikai kérdések megoldásához ért. Vannak viták önök között?
B. A.: A testvérem egyúttal az üzleti partnerem is. Az összes stratégiai döntést közösen hozzuk meg, sokszor nem is kellenek szavak, elég csak egymásra néznünk, hogy tudjuk, mit gondol a másik. Gyakorlatilag nincs vita közöttünk, úgy tűnik, már gyerekkorunkban kimerítettük az összes vitatémát.
NÉMETH ANDRÁS / MOSZKVA