szerző:
Műértő

Berlin igazán a Kottbusser Tornál kezd el lüktetni. Amennyire lepusztult, annyira emblematikus a mállófélben lévő szocreál épülettömbök által közrefogott forgalmi csomópont. A környék – a valamikori vasfüggöny tövében – a berlini ellenkultúra partitörténeti helyszíne. A kelet-berlini hangulatot idéző nyugati városrészben a magyar emigránsok és a vagányabb DAAD-ösztöndíjasok a SO36 kultikus klubjában David Bowie-val és Iggy Poppal is együtt bulizhattak a hetvenes években. A legendás, de mára megfáradt punk-rock klubbal szemben, az utca túloldalán az egykori gyárépületben működik a Neue Gesellschaft für Bildende Kunst (nGbK), a berlini alternatív művészeti élet egyik aktív és meghatározó szereplője.

Németországban a Kunstverein intézményének – mint a kortárs művészeti élet elsődleges szervezőjének – a XIX. század elejére visszatekintő hagyománya van. A tradicionális Kunstvereinek struktúráját őrző Deutsche Gesellschaft für Bildende Kunst (DGBK) funkcióját 1969-es feloszlatása után a szinte napra pontosan egy időben alapított nGbK, illetve a Neuer Berliner Kunstverein (NBK) vette át. A két demokratikus berendezkedésű szervezet története egyúttal a német művészet és nyilvánosság majdnem ötvenéves története is, amelyben a művészeti élet intézményes szintjén korábban sohasem tapasztalt közvetlenséggel mutatkoztak meg társadalmi változások, politikai harcok és a művészetben lezajló folyamatok. Míg az NBK átvette a Kunstvereinek hierarchikus felépítését, addig a baloldali ellenzékiség szellemében fogant nGbK működését bázisdemokratikus alapokra helyezte. A NBK elitista szellemben elsősorban berlini művészeknek rendezett egyéni kiállítást, ugyanakkor az nGbK tematikus, kritikus és történeti megközelítésével és a politikai aktivizmus gyakorlatával a white cube-ból az utcára vitte a művészetet. Mindkét „utódszervezet” párhuzamos támogatása bölcs dolognak bizonyult az állam részéről, hiszen az oppozíciójukból eredő feszültség termékenyen hatott a szcénára.

Enteriőr az nGbK-nál
©

A hatvanas években a DGBK mint állami kezdeményezésű szervezet egy intézményes tekintetben légüres kortárs képzőművészeti tér megtöltésére volt hivatott. A kortárs szcéna valós képviseletére azonban a mindössze harminc főből álló, életfogytig tagságot élvező gárda nem volt alkalmas. Ugyanaz a diákmozgalmi lelkesedés, amely az európai korszellem euforisztikus és utópisztikus hangulatában feloszlatta a korszerűtlen egyesületet, hívta életre az újat, az nGbK-t. A demonstrációk korában a háború utáni generáció új együttműködési lehetőségekre kérdezett rá. Erre a kérdésfelvetésre adta az egyik lehetséges választ az nGbK struktúrája. A német Kunstvereinek többségével szemben, ahol a tagságnak nincs közvetlen befolyása a programra, azt az nGbK tagjai maguk határozzák meg, a szervezetben nincs művészeti vezetőség. A témákat és tartalmakat közös megbeszélés során döntik el, melynek az éves közgyűlésen történő szavazás ad formális keretet. Minden tag számára nyitva áll a lehetőség projektek benyújtására. Ezek kivitelezése ötfős csoportokban történik, amelyek a projekt befejeztével felbomlanak. Az önszerveződő munkacsoportok felelnek a releváns tartalmak meghatározását követően az egyesület minden eseményének fejlesztéséért és megvalósításáért – legyen az kiállítás, beszélgetés, publikáció vagy előadás.

A program a kezdetektől fogva politikus és provokatív; a művészetre olyan potenciálként tekintenek, amely a társadalmi hatásmező kontextusában valós változást képes előidézni. Közvetlenül a megalakulást követően „A képzőművészet funkciói társadalmunkban” témakört dolgozták fel didaktikus formában, amelynek során a politikai és társadalmi diskurzusban történő perspektívaváltást és a mobilizációt is a művészet feladataként jelölték meg. Projektjeikben rendszeresen nyúlnak tabutémákhoz, az első években a fasizmus és egy új, demokratikus társadalmi berendezkedés kérdésköre állt a középpontban, majd az évek során a politika és az esztétika viszonyában rejlő feszültségre helyeződött át a hangsúly. A művészeti műfajok és a kurátori gyakorlat megvitatása mellett a migráció és a határpolitika, az állami kontroll és felügyelet, a munka és a foglalkoztatottság, a környezet és a fenntarthatóság, a rasszizmus és a diszkrimináció, a feminizmus és a gender témájának, valamint – az intézmények közül elsőként – az AIDS témakörének is külön figyelmet szenteltek.

Az idei közgyűlés március 5-én ült össze, hogy az előzetesen beadott javaslatokból összeállítsa 2017-es programját. Az előkészítési fázisban most először a nyilvános beszélgetéseken túl a projektek egyhetes prezentációjára is sor került a kiállítótérben, ebben az időszakban is lehetőséget adva a szavazásra. A 900 fős egyesület a 19 javaslatból öt témafelvetést/tervet választott ki: a 2000-es évek tel-avivi queer mozgalmát; Reality Check címmel a Lois Weinberger ismert osztrák művésznek a város és a természet viszonyát tematizáló munkásságát kiindulópontul választó projektet; a dzsentrifikáció és a nemi szerepek kérdésével színpadi előadás formájában foglalkozó Swag Song operát; Law as Literature címmel jogi szövegek művészeti reinterpretációs kísérleteinek sorozatát; és végül egy, a határpolitikával foglalkozó, fesztiváljellegű eseményt. Az elmúlt évek gyakorlatához híven továbbra is iránymutató maradt az éppen zajló társadalmi és politikai aktualitások mellett a nemi szerepek, valamint a városi élettérhez fűződő viszony témaköre. Az idei évet indító tavaszi kiállítás a tradicionális apakép válságára reflektálva mutat fel új alternatívákat – köztük queer apukákat –, kiutat kínálva a patriarchális társadalmi kánon beidegződéseiből (Father Figures Are Hard To Find, 2016. március 19.–május 1.).

Magyar Fanni

(Megjelent a Műértő, 2016. áprilisi lapszámában)

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!