Lehet egy művészeti vásár (ön)kritikus?
Az Art Market Budapest szépsége és hibája is egyszerre, hogy befogadhatatlan mennyiségű művet prezentál, emiatt aztán a kiállítók számára nem egyszerű a bőség zavarában a közönség figyelmét felkelteni és meg is tartani. Ráadásul a standok ritkán mutatnak be koherens kiállításokat, a galériák sokkal inkább igyekeznek minél több művésszel és munkával jelen lenni. Ennek ellenére idén is akadt néhány helyszín, amely ezen túllépve kompakt és kifejezetten ötletes stratégiákkal hívta fel magára a figyelmet, és így a vásárolni alapvetően nem szándékozó látogatók érdeklődését is fel tudta kelteni. A közös ezekben a projektekben az, hogy valamifajta kritikai attitűdöt mutattak fel és képviseltek saját közvetlen környezetük vagy a tágabban vett közéleti kérdések tekintetében.
1. Van pár műtárgy behűtve
Az Art Market egyik legmozgalmasabb standját kétségkívül a szlovén Galerija Gallery üzemeltette. A galéria, amely második alkalommal vett részt a budapesti vásáron, idei projektjének ötletét a tavalyi vásár tapasztalataiból merítette. A galéria egyik tagja, Žiga Kariž elmondása szerint arra lettek figyelmesek, hogy a legnagyobb tumultus mindig a bár körül alakul ki, ezért úgy döntöttek, hogy Cocktail Party című projektjük keretében standjukon bárpultot fognak üzemeltetni, és ebből csinálnak bevételt a műtárgyak árusítása mellett. Az egyik leglátványosabb performanszukhoz az elméleti keretet Tom Marioni inspirálta, aki azt állítja: barátokkal sörözni a művészet legmagasabb foka – itt pedig ez szó szerint értendő, az ital megrendelését követően ugyanis Kariž arra kéri a gyanútlan látogatót, egy létra segítségével másszon fel vele a stand tetejére, hogy ott ücsörögve és az italt szürcsölgetve vitassák meg a művészet nagy kérdéseit. Az iróniától a legkevésbé sem mentes helyszín a kissé görbe tükör ellenére (vagy éppen azért) hamar közönségkedvenc lett a vásár látogatóinak körében. Összesítve tehát:
Sör: 4 euró.
Dokumentáció: 15 euró.
Az ötlet: felbecsülhetetlen.
2. A nagy fekete bőrönd
A szarajevói központú Duplex100m2 is másodjára volt jelen az Art Market Budapesten. Francia származású vezetője, Pierre Courtin nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a standján kiállított művek egy koncepció mentén egységet is alkossanak, a kulcsfogalom pedig a szabadság (vagyis leginkább az arra való törekvés) lett. A menekültválságra, a nők eltárgyiasítására, vagy akár a terrortól való folyamatos rettegésre reflektáló munkák közül az egyik legizgalmasabb Radenko Milak Blow Up című képe. A cím egyértelműen idézi meg Michelangelo Antonioni klasszikusát, a Nagyítást, ugyanakkor pontosan ez vezet el a mű rejtett jelentéséhez. A képen ugyanis egy férfit láthatunk egy leszállópályának tűnő téren, aki maga mellett tartja fekete bőröndjét. Az elsőre ártalmatlannak tűnő jelenség abban a pillanatban kezd gyanússá válni, amikor a Blow Up cím kétértelműsége világossá válik: a nagyítás mellett ugyanis a felrobbantás aktusát is jelenti, sőt mi több, a kiállítás kontextusában implikálja is. Ahogyan azt is, mennyire gyorsan rögzült az európai szemlélő számára az a képzettársítás, hogy egy reptér közelében álló sötét alak fekete bőrönddel csak baljós előjel lehet.
3. Az egyeurós műtárgy
A műtárgypiacot gyakran éri az a kritika, hogy földi halandók számára megfizethetetlen áron kelnek el a tárgyak, a műgyűjtés pedig csak nagyon kevesek kiváltsága. Az Art Market Budapest közönségének jelentős része is többnyire csak nézelődni érkezik a vásárra, valós vásárlási szándék igazából kevesekben van. Erre eszmélve idén egyre több standnál lehetett megfigyelni, hogy a hagyományos árakkal rendelkező művek mellett készültek olyan tárgyakkal is, amelyeket azok is meg tudtak vásárolni, akik alapvetően nem hosszú távú befektetést vagy egy gyűjtemény következő darabját keresték a Millenárison. Erre figyelt fel a Fiatal Fotóművészek Stúdiója, amely az egyik legjobban összeállított standdal képviseltette magát az Art Marketen. A stand falain az egyesület tagjainak egy-egy munkája szerepelt, emellett azonban az FFS évkönyvén kívül a tagok photobookjait és zine-jeit is lehetett lapozgatni, illetve megvásárolni. A legnépszerűbb darabok kétségkívül Dobokay Máté (nemrég New Yorkot is megjárt) TAIE sorozatának pauszpapírra nyomott képeslapverziói voltak – egy euróért.
4. Látlak, amint nézel
A kiállító standok mellett az Art Market Budapest minden évben jelentkezik sCULTURE névre hallgató köztéri programjával is, amelynek keretében a Millenáris Parkot kortárs alkotók szobrai lepik el. Ez idén sem történt másképp: ebben az évben a POLISH(ed) vendégprogramnak köszönhetően a szabadtéri installációk közül mindegyik lengyel művész munkája volt. A 16 mű többsége valamilyen formában a minket körülvevő tér érzékelését tematizálta, ezek közül is kiemelkedett Maciej Aleksandrowicz Look Around (Nézz körül) című, 2011-es installációja. A forgatható fémvázra erősített tükrök kiválóan alkalmasak arra, hogy általuk a mozgatható alapnak köszönhetően folyamatosan új perspektívákból lehessen felfedezni a minket körülvevő környezetet, és magunkat is folyton új tükröződő felületekben láthassuk. A munka izgalmassága azonban itt egyszerre valamiféle szorongás forrása is lesz: nem lehet ugyanis tudni, hogy milyen szögből hogyan látnak bennünket mások. Ez a felismerés, a megfigyelés és a megfigyeltetés e kettős állapota pedig azonnal kizökkenti az embert bárminemű önfeledt pozícióból.
5. Hogy mutatna egy kis özönvíz a nappaliban?
One world, one struggle – így lehetne a legtömörebben összefoglalni a New Yorkból érkező Axis galéria standját, amely egyetlen sorozatnak, Gideon Mendel Submerged Portraitsének szentelte idei vásári szereplését. A dél-afrikai származású, World Press Photo-díjas művész fotósorozata a klímaváltozás hatásait igyekszik a személyes szféra terébe lépve közelebb hozni a látogatókhoz: képein a világ legkülönbözőbb pontjain élő emberek állnak elárasztott otthonuk és a víz felszínén úszó ingóságaik társaságában. A kissé didaktikus, ám kétségkívül erőteljes fotók jól mutatnak rá a természet megzabolázhatatlan erejére és arra a gyakran ismételt alapigazságra, amely szerint a természeti katasztrófák nem válogatják meg, hol, kire és mikor csapnak le. Bár az Art Marketre összeválogatott képek kompakt kiállítási anyagot alkottak, végül kissé ambivalens hatást értek el: a társadalmi témákra érzékeny műveket gyakorta érő kritika, mely szerint valamilyen formában kihasználják alanyaik szenvedését, hatványozottan érvényessé válik akkor, ha ezekkel a munkákkal egy elsősorban eladásra fókuszáló művészeti eseményen találkozunk.
Szerző: Sárai Vanda
Megjelent a Műértő 2016. novemberi lapszámában
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
