Kulturális sokféleség
Hegel sokat citált alapgondolata, a megszüntetve megőrzés az egyesült Európa politikai stratégiájaként is helyt állna. Esztétikai kérdésekben azonban – jelen esetben az Európai Parlament művészethez való viszonyulásában – maga a vezérfonal, amely a bábeli kuszaságból kivezet.
Helyszín
Az Európai Unió parlamenti tisztségviselőinek munkája számos épületben, több városban zajlik. Az objektumok nagy része a látogatók előtt is nyitva áll. Brüsszelben az Espace Léopold épületkomplexum területén az Altiero Spinelli Building a legnagyobb a maga 372 ezer négyzetméteres alapterületével. Öt, egyenként 17 emeletes tornyában találhatók a parlament tagjainak irodái is. Összehasonlításképp: a Műcsarnok 12 kiállítótere együtt nagyjából 2300 négyzetméter. Ugyan az Európa Parlament fő funkciója nem műalkotások kiállítása, mégis kiemelt hangsúlyt helyeznek arra, hogy nyilvános és nyilvánosság elől elzárt tereiben is jelen legyen a művészet.
Kezdetek
E célból már a parlament első közvetlenül választott (és egyben első női) elnöke, Simone Veil művészeti gyűjteményt hozott létre. Eredeti elképzelése az volt, hogy a jogelőd Európai Gazdasági Közösségnek mind a tíz tagállamából válogassanak műveket, különös tekintettel a fiatal, de már bizonyos elismerésre szert tett alkotók munkáira, így garantálva az épületek tereinek esztétikai nívóját. Ez az évek során mind a 27 mai tagállamra kiterjedt. Az immár negyvenéves kollekció darabjai mentén felgöngyölíthető az európai művészet utóbbi évtizedeinek minden jelentősebb képzőművészeti irányzata, de az alkalmazott művészetek is érvényre jutnak – például herendi porcelánváza is található az anyagban. Tematikus koncepcióként és egyben a gyűjteményezés vezérelveként az európai kulturális sokféleség reprezentálása szolgál. Ez a törekvés a gyűjteménybe került magyar művek változatosságában is szembeötlő. Balogh Csaba, Bánki Ákos, Braun András, Burkus József, Elekes Károly, Gallusz Gyöngyi, Szarka Péter és Szűcs Attila művei a hazai képzőművészet széles spektrumát rajzolják fel. Sőt a magyar művészet más országok színeiben, így az 1956-ban francia állampolgárságot felvett Szenes Árpád személyében is képviselteti magát.
A számok tükrében
A gyűjtemény méretéről nincs aktuális nyilvános adat. 2010-ben 500 fölé emelkedett a műtárgyak vásárlásokkal és adományozás révén gyarapodó száma, amely további két év alatt mintegy 50 új művel gazdagodott, s ez az ütem hozzávetőleg állandó. Az egy mű szerzeményezésére fordított összeg 2010-ben átlag 5767 eurót tett ki. A vásárlásokat a parlament elnöke és alelnökei egyenként hagyják jóvá. A keretösszeg az egyes országokból érkező EP képviselők számának függvénye, amely a nemzetek EU-s programjaitól függ. Így a vételi költségvetés évről évre változó, egy évben pedig csak bizonyos országoktól történik beszerzés. 2008-ban Magyarországról 70 200 euró értékben jutottak művek a kollekcióba, ezzel a régió erős középmezőnyébe tartozunk. A büdzséből 11 művész 19 művére telt. A következő évben Lengyelország 157 950 eurót kapott. Majd 2010-ben további, velünk egy időben csatlakozott államok következtek: Szlovákia 40 950, Szlovénia 20 475, Málta 14 625 eurót költhetett ilyen célra. A 2007-ben felvett, mintegy 7 millió lakosú Bulgáriától 54 698, Romániától pedig 106 178 euró értékben vásárolt az EP. A teljes katalógus digitalizálása folyamatban van, jelenleg csak pár száz alkotás érhető el a hivatalos listán. Ennek oka a szerzői jogok tisztázása, s ez évről évre egyre bonyolultabb lesz – áll az EU hivatalos állásfoglalásában.
Eredendő diverzitás
A gyűjteménybe nemcsak uniós forrásból történő vásárlással lehet műveket és különböző tárgyakat juttatni, gyakori az ajándékozás is. Észtország például a köztársaság fennállásának 90. évfordulója alkalmából adott az EU-nak egy szimbolikus jelentőségű Hiis zongorát, amely ma egy irodák közötti, de szabadon látogatható térben található, akár játszhatunk is rajta. Hasonlóan rendhagyó objektum Antall József írógépe, amely a róla elnevezett impozáns szárnyban kapott helyet (de írni nem lehet rajta). Első demokratikusan választott miniszterelnökünknek, aki az MDF színeiben támogatta az EU-hoz és a NATO-hoz való csatlakozásunkat, Veres Gábor állított emléket, akinek Weöres Sándor-, Arany János- és Ronald Reagan-szobrot is köszönhetünk. Egyébként a többedik Antall-emlékművön és -kisplasztikán van túl, talán ezért vitt bele ezúttal némi csavart: a miniszterelnök bronz nyakkendője túllóg a büsztön, le egészen a posztamensre vésett feliratig. A 2013-ban felavatott szobrot két évvel később Horn Gyuláé követte. Kocsis András Sándor munkájának modelljét, Jean-Claude Juncker e szavakkal méltatta: „nagy ember, nagy magyar, nagy európai volt, legyenek rá büszkék a magyarok.” Két, történelmet író politikusunk után idén inkább pártokhoz kevésbé köthető kultúrembernek szerettek volna emléket állítani az arra hivatottak. Amikor a nemzetközileg is elismert filozófus, Heller Ágnes neve fölmerült, David Maria Sassoli, az EP elnöke azonnal fellelkesült, emlékszik vissza a javaslattételre Ara-Kovács Attila képviselő. A klasszikus szobrászati megformálást új vizuális nyelvezet váltotta fel Szalay Péter felkérése révén (lásd interjúnkat).
Hogy Heller portréja az EP épületein belül hová kerül, az még nem dőlt el. Magyar műalkotásokkal azonban könnyen találkozhatunk a brüsszeli épületeket járva. A magyar országgyűlés ajándéka például egy forgalmas helyen, a kantin bejáratánál elhelyezett Europe Rediscovered, Lantos Györgyi és Máté István közös szobra. Lantosnak további három alkotása (Angel, Nike, Beatrice) látható az Antall-szárny felé vezető folyosón.
Újra és újra
A magyar képzőművészet időszakos kiállításokon keresztül is képviselteti magát Brüsszelben. Október 20-án nyílt meg például az Impressziók című, textilművekből álló tárlat, ahol a munkák a nemzeti zászló tematikája köré szerveződnek. A magyarság határokon átívelő mivoltát szintén újra és újra hangsúlyozza egy-egy kiállítás. Matyó népművészeti munkák után 2018-ban Bocskor László fotóiból Az én Kárpátaljám című válogatás, két évvel korábban, Szlovákia soros elnöksége idején felvidéki magyar alkotók tárlata volt látható.
Ha lekésnénk a nyitvatartást, és csak kívülről csodálhatjuk meg az európai törvényhozás székhelyét, lépjünk hátra párat, hogy szemünkbe tűnhessen az Antall-szárny esti – napjainkban igencsak felforgatónak minősülő – szivárványos díszkivilágítása.
Kozák Zsuzska
Megjelent a 2020. november-december-2021. januári lapszámban, a téli tripla szám még kapható a nagyobb újságárusoknál
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
