Akár helyi, akár franchise irodát választunk, Magyarországon össznépi sport a közvetítők kikerülése, ezért az irodák talán még jobban tartanak a vevőjelöltektől, mint fordítva. Aki járt már közvetítőnél tudja: a legtöbb helyen az első dolog, hogy gyorsan aláíratnak egy papírt, amelyben a leendő vásárló megesküszik, hogy jutalék fizetése nélkül nem veszi meg az itt megmutatott lakásokat. A pontos lakcímeket csak ilyen aláírt papírokon adják meg. Ennek oka, hogy eladó és vevő gyakran megegyezik, hogy a jutalék nélkül, nagyobb árengedménnyel ütik nyélbe az üzletet, az ingatlanosnak pedig utólag, gyakran peres úton kell bizonyítani, hogy márpedig ő hozta össze a feleket. Nyugaton egyébként az ilyesmi nem divat, ott az internetes közvetítői oldalak mindegyikén szerepel a konkrét házszám.

Helyben lazábbak

Nézzük meg, kivel kötünk üzletet

A helyre szakosodott ingatlanközvetítők gyakran lazábbak. – A kisebb cégek nem ragaszkodnak ahhoz, hogy a vevőjelölt az ő kíséretükben tekintse meg az eladó ingatlant – mondja Pozsgai Éva, a főváros XIV. kerületében 15 éve működő Pozsgai&Pozsgai ingatlaniroda ügyvezetője. Jóval rugalmasabb a címek kiadása is, és eleve nagyobb a bizalom a vevők felé. A régebbi ügyfeleknek a cégek sokszor telefonon is megadják a friss címeket, míg a franchise hálózatok többségénél ilyesmi szóba se jöhet, ők nem bíznak ennyire ügyfeleikben.

Mivel a helyi cégeken belül jóval kevesebb az üzletkötő, valamennyi alkalmazottnak esélye van arra, hogy alaposan felmérje az adatbázisban szereplő lakásokat és házakat. Az ingatlanokat tehát a cég minden alkalmazottja ismeri, így az irodába tévedő vevőnek nem csak a monitorról olvassák föl az adatokat. Ennek persze hátránya is van, hiszen a kisebb közvetítők adatállománya jóval szerényebb, és általában csak egy adott várossal vagy városrésszel foglalkoznak. Azt viszont igen alaposan ismerik, pontosan tudják, mit árulnak, és azt is, hogy a vevőnek mire van szüksége – magyarázza Pozsgai Éva.

Eltérő százalékok

A helyi irodák rendszerint alacsonyabb közvetítői jutalékért, leggyakrabban 3 százalékért (vidéken akár 1,5 százalékért) dolgoznak, míg a franchise cégek 4–5 százalékot is elkérnek. – Ez jogos, hiszen cserébe nem néhány, hanem több száz értékesítő ügyködik az ingatlan értékesítésén – véli Murányi Ákos, a Duna House vezető elemzője. A hálózatok jóval nagyobb összeget fordítanak reklámra, több helyen hirdetnek, egyszóval az adatbázisukban szerepelni olyan, mintha a tulajdonos több tucat kisebb közvetítővel vette volna fel a kapcsolatot.

Eltérő százalékok © sxc.hu

A franchise hálózatoknál a vevők jóval nagyobb kínálatból válogatnak, hiszen az irodák országosan is együttműködnek, így több ügyfélnek tudnak ajánlani egy-egy ingatlant. A kisebb irodák alacsonyabb közvetítői díja ugyanakkor jobban kedvez az eladónak, és helyi cégek a kizárólagossághoz sem ragaszkodnak annyira. Az eladó több helyen is hirdetheti ingatlanját, és párhuzamosan akár maga is megpróbálhatja eladni. A franchise hálózatok igyekeznek elérni, hogy egyedül ők árulják az ingatlant, ezért gyakran hajlandók engedni a jutalékból is.

A választék előnye és hátránya

A franchise cégek által előszeretettel alkalmazott kizárólagosságnak persze előnye is van: a sok kizárólagos szerződés miatt a hálózatok adatbázisában számtalan olyan ingatlan is föllelhető, amelyet máshol nem hirdetnek. Emiatt akkor is érdemes áttanulmányozni a kínálatukat, ha egyébként a helyi cégeket részesítjük előnyben.

A franchise közvetítők a több száz értékesítő számára belső képzési és ellenőrzési rendszert is működtetnek, az ügyfelek pedig az egységes arculat miatt az ország bármely pontján ugyanazt a jól ismert szolgáltatást kapják. Mindez a helyi közvetítőknek nem áll rendelkezésére, viszont jobban ismerik az egyes ingatlanokat: a franchise cégeknél többen is hozhatnak vevőt ugyanabba a lakásba, ezért gyakran ugyanattól a közvetítőtől más és más személy érkezik, és gyakran nem járt még az ingatlanban, így sok információval nem is tud szolgálni az érdeklődőknek.

Tartalmi partnerünk a Bookmark Media ingatlanpiaci hírügynökség