„Számomra az igazi lakópark ott kezdődik, ahol a környezet kialakítására is komoly gondot fordítanak. A németországi Erlangenben vannak például olyan házak, hogy ha ezeket egy diákom tervezi, kettest kapott volna, a lakóparkban a zöldterület és a szolgáltatások színvonala viszont feledteti a hiányosságokat” – szemlélteti egy német példán keresztül Perényi Tamás, a Budapesti Műszaki Egyetem Lakóépülettervezési Tanszékének docense, hogy a panel- és a lakópark-életérzés között nem feltétlenül a ház minősége jelenti a legnagyobb különbséget.

Se munkaerő, se tégla

A korábbi recesszió, a nehezen értékesíthető lakások magas száma egyedi építészeti megoldások felé lökhette volna a fejlesztőket, tervezőket, de az építőipari munkaerőhiány és az a tény, hogy gyakran az alapvető építőanyagok beszerzésére is várni kell, még a jelenlegi konjunktúrában is rontja a minőséget. „A kivitelezés költségeit ezek a tényezők akár 10-20 százalékkal is növelik; mivel a fejlesztő a lakások áráról már megállapodott, csak a beépített anyagok minőségén tud spórolni” – mondta a hvg.hu-nak Perényi. 

Magyarországon 10 millió emberre 4,3 millió lakás jut, persze ebben a vályogháztól a villáig minden típus képviselteti magát. „A 70-es évek sürgető társadalmi igénye, a minél több lakás építése már a múlté. A mai magyar építészet egyik fontos feladata, hogy a meglévő ingatlanokat élhetővé tegyük a következő generációk számára is. A panelek felújítására több lehetőség adódik, kiemelkedően jó például a Lacaton&Vassal építésziroda megoldása: elbontották a panelház külső kérgét, és 2-3 méterrel kijjebb új szerkezettel vették körbe a tömböt.” Lakóparki otthonokra jellemző nagy teraszok, beépíthető terek keletkeztek, melyek teljesen megszüntették a panelérzést, és energetikai szempontból napcsapdaként szolgálnak. A módszer viszont nem olcsó, csak a nagyon jó helyen fekvő lakótelepek esetében éri meg az alkalmazása.

Monoton kockaházak, sűrű beépítettség, mi az?

Magyarországon évtizedek óta a kertes családi ház az álomotthon. A 40 éve panelba költözött középosztály lakótelepi lakása és a vágyott ház között azonban nagyságrendekben mérhető az árkülönbség. A lakóparkok, vagy hazai viszonylatban inkább új építésű társasházak ebbe a piaci és mobilitási űrbe törtek be. Míg az 1990-es évek elején az első lakóparkok a budai zöldövezetben, természetvédelmi területek mellett épültek, ma már a nagyobb részük a pesti belvárosban, valamint a belváros szomszédságában levő átmeneti vagy rozsdaövezetekben található. A lakóparkot a lakóteleppel ellentétben nem lehetne akárhová (és akárhogyan) építeni, de elfogytak az exkluzívnak számító, méretben is megfelelő területek; a presztízst a fejlesztők szolgáltatásokkal (uszodával, konditeremmel stb.), rosszabb esetben puszta marketingszöveggel igyekszenek megteremteni – írja Cséfalvay Zoltán Kapuk, falak, sorompók című tanulmányában.

Az ingatlanfejlesztők sokszor már csak egy játszóteret építenek és minimális biztonsági szolgáltatásokat garantálnak, mert nem érdekeltek a hosszú távú üzemeltetésében. Ezek az új építésű, sokszor a lakótelepekhez hasonlóan sűrű beépítettségű, monoton tömbökből álló társasházak viszont nem felelnek meg a lakópark klasszikus fogalmának, de a praktikum szempontjából még az óvodával, kisbolttal, gyógyszertárral ellátott lakótelepekkel szemben is hátrányba kerülhetnek. Cserébe a fejlesztők olcsóbban kínálják a lakásokat, ami kiutat jelent a korábban teljes mobilitási zsákutcának tekinthető, értékéből és vonzerejéből folyamatosan vesztő panelotthonok lakóinak.

Nem jó ötlet a visszabontás?

A magyarországi lakások csaknem egynyolcada előre gyártott vasbeton elemekből épült, röviden panel. A panelfelújítási programban a 800 ezer lakás ötödét újították meg. A Hódmezővásárhelyen tervezett panelvisszabontás túlmutat az eddigi, főleg energiatakarékossági fejlesztésekre koncentráló megoldásokon, szakmailag viszont komoly aggályokat vet fel. „Bár a lakók komfortérzete nőhet attól, hogy nem tíz-, hanem csak ötemeletes tömbben élnek, a költségek nagyon magasak. A visszabontás a volt NDK ipartelepei mellé felhúzott lakótelepeken még működött, mert rengeteg lakás állt üresen, sokan elvándoroltak onnan, Hódmezővásárhelyen azonban lakottak a házak” – magyarázta Perényi.

Koji László, az Épületgépészek Országos Szövetségének elnöke sem szorgalmazná a visszabontást, mert annak költségéből szinte új lakásokat lehetne építeni. Szerinte érdemes továbbra is az energiatakarékos megoldásokra koncentrálni, pl. egyedi helyett költségosztásos mérést kialakítani, hiszen azzal szabályozni is lehet a fűtést.  A 2000 után épült lakások 80 százaléka A, B vagy C energetikai besorolású. A panelek esetében a D (40 százalék), valamint az E és F besorolású épületek alkotják az állomány háromnegyedét, a panelprogramban külső szigeteléssel felújított lakások némelyike viszont az A kategóriát is eléri. Egy jól felújított panel és egy új építésű cirkós lakás között tehát elhanyagolható az energetikai különbség. Egy háromszobás, panelprogramban részt vett, azaz szigetelt, nyílászárócserén átesett lakótelepi lakás ára viszont akár 30 százalékkal alacsonyabb lehet egy ugyanakkora lakóparkiénál.

A cigifüst is átjön, az átrendezés szinte lehetetlen

Ha egy óriási kötőtűvel lefelé szúrnánk egy lakótelepi házban, adott időpontban vacsorát főző háziasszonyok egész seregét nyársalhatnánk fel, idézi Cséfalvay könyvében a belga építészet fenegyerekét, Luciene Krollt. Az egyébként panelben lakó Kiss Miklós belsőépítész szerint nehéz egy lakótelepi otthonból lakóparki minőségűt faragni. A lakótelepek egymást támasztó elemekből épülnek fel, a falakat körülményes, vagy lehetetlen mozgatni, illetve kivágni. A vizesblokk többnyire egy darabból álló, beemelt tömb. Saját lakásában ugyan sikerült átraknia a konyhát egy a szekrénybe rejtett átemelő szivattyú segítségével, de laikusoknak inkább azt javasolja, igyekezzenek a családmodelljüknek megfelelő panelt vásárolni. A lakások típusalaprajzait ugyanis anno különböző létszámú családokra tervezték, alapvetően logikus és élhető beosztással, minél több különnyíló szobával, gardróbfülkével vagy beépített szekrénnyel.

„A lakáselválasztó falakra pozicionált dugaljakon nemcsak a hang, hanem a cigarettafüst is átjön, hangszigetelni pedig szinte nem is érdemes; sokan a háló plafonjára helyeznek extra réteget, de hiába, mert a hangot maga a tartószerkezet vezeti” árulta el a belsőépítész. Az elektromos rendszereket drága és bonyolult felújítani, mert az alumíniumvezetékeket többnyire még a házgyárban húzták bele a panelelemekbe. 

A lakóparkokban sem egyszerű az átalakítás

A belsőépítészek azonban a lakóparki ingatlanok átalakításánál is falakba ütköznek: az alsó lakásokat kiszolgáló strangok sokszor épp a legfelső, panorámás, magasabb áron kínált penthouse otthonokban bukkannak elő alaprajzilag értelmezhetetlen pontokon. A lakótelepeknél kb. 15 centivel nagyobb belmagasság sem mindig járul hozzá a jobb térérzethez; a 40 négyzetméteres, 280 cm belmagasságú lakóparki amerikai konyhás nappali ugyanolyan nyomasztó lehet, mint a 20 négyzetméteres, 265 cm magas panel nagyszobája.

Kalkuláljon Ön is, döntsön jól a pénzügyi kérdésekben a HVG.hu kalkulátoraival: