A részben titkos információgyűjtésen alapuló vád szerint Molnár Csaba 2003 nyarán, az Országos Rendőr-főkapitányság pénzmosás elleni osztályának vezetőjeként néhány ezer forint értékű szuvenírt kapott ajándékba egy pénzváltással foglalkozó magyar-szír állampolgártól. Ezért cserébe, hivatali kötelességét megszegve, jogtalan előnyhöz juttatta, államtitokká minősített információkat adott át neki pénzmosásgyanús esetekre vonatkozó bejelentésekről. A szerdai tárgyaláson a perbeszédek előtt a bíróság elutasította
azt az ügyészi indítványt, hogy a lehallgatási anyagok a bizonyítás részét képezzék. 

Az indoklás szerint a titkos információgyűjtés eredménye csak akkor használható fel, ha a felhasználás célja megegyezik az információgyűjtés eredeti céljával. Jelen ügyben azonban, bár jogszerűen történt a titkos információgyűjtés, de eltért egymástól az engedélyezett és a felhasználási cél. Turi András ügyész vádbeszédében kifejtette: Molnár Csabának hiányos ismeretei voltak az operatív munkáról, nem vette észre, hogy kihat munkájára a gyakorlat hiánya. A vádbeli cselekményekről szólva kijelentette: "totálisan mindegy, mennyit ért a karkötő, (Molnár Csaba) egy olyan ajándékot fogadott el, amelynek elfogadása tiltott volt", és amelynek elfogadásáról csak később tett jelentést. Hangsúlyozta: az ajándék célja az volt, hogy ne bontsa fel egy bank a szerződését egy pénzváltó céggel. A pénzváltók nem önzetlenül segítettek Molnár Csabának, ők a "konkurens pénzváltótársaságot" akarták kiiktatni - jegyezte meg az ügyész. 

A vád továbbra is kitartott amellett, hogy az alezredes államtitkokat adott ki. Az ügyész két év felfüggesztett börtönt, lefokozást és pénz-mellékbüntetést kért Molnár Csabára, két vádlott-társára pedig hivatali vesztegetés miatt szintén felfüggesztett börtönbüntetést és pénz-mellékbüntetést indítványozott. 

Zamecsnik Péter ügyvéd, Molnár Csaba védője perbeszédében felmentést kért védencére mindhárom vádpontban, bűncselekmény hiányában, mivel "a törvényi tényállási elemek nem állnak meg". Az ügyvéd szerint csak annyi állapítható meg, hogy a vádbeli találkozó létrejött, az ajándékot átadták, de ez nem tér el a pénzügyi életben megszokottól, arra pedig nincs bizonyíték, hogy bármit is kértek volna az alezredestől. Hangsúlyozta: Molnár Csaba nem követett el államtitok-sértést. Hivatali kötelességét teljesítette volna, ha felhívja a pénzváltókat, tegyenek bejelentéseket, hogy nyomozás indulhasson annak eldöntésére, valóban bűncselekményből származik-e a pénz. Az ügyvéd megjegyezte azt is: bizonyított, hogy nem Molnár Csaba kérte fel a pénzváltókat a bejelentések megtételére. Az ügyészség által hivatkozott anyagokat pedig már akkor sem lehetett volna államtitokká minősíteni, amikor az ügyészség szerint a vádbeli cselekmény megtörtént - fűzte hozzá. 

Zamecsnik Péter kifejtette: a hivatali vesztegetésre vonatkozó vádpontnál hiányzik a jogtalan előny, és nincs rá adat, hogy kértek vagy kaptak volna bármit is a pénzváltók. Molnár Csaba, aki az eljárás során mindvégig tagadta a vádakat, szerdán az utolsó szó jogán remegő hangon jelentette ki: "Nem azért jöttem a rendőrséghez, hogy az én áram egy tolltartó legyen". Emlékeztetett arra, hogy felettesei, az eljárás során tanúként meghallgatott magas rangú rendőri vezetők semmi kivetnivalót nem találtak az ajándékok elfogadásában. Zamecsnik Péter újságíróknak elmondta: nem tudja értelmezni az ügyészség lefokozásra vonatkozó indítványát, mivel az a szolgálati viszonnyal összefüggő és a katonai eljárás hatálya alá tartozó esetekben alkalmazható mellékbüntetés, jelen ügyben viszont nem katonai eljárás folyik. A lefokozás azt jelenti, hogy a hivatásos állományú személyt megfosztják rangjától és eltávolítják a testülettől. 

A per következő, január 12-i tárgyalásán a harmadrendű vádlott utolsó szó jogán előadott védekezését követően várhatóan kihirdeti az elsőfokú ítéletet Szebeni László, a büntető tanács elnöke.