A vadászati szokások és a politikai meggyőződés szoros korrelációban állnak - ez a megállapítás a Központi Ügyészségi Nyomozóhivatal (KÜNYH) vádiratából következik, amelynek alapján hivatali visszaéléssel és személyes adatokkal visszaéléssel vádolják a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) időközben megszüntetett közpénzügyi államtitkárságának volt munkatársát. Az államtitkárságot annak idején vezető Keller László (MSZP) országgyűlési képviselő nagy vihart kavart tavalyi vadászati vizsgálata (HVG, 2004. június 4.) következményeként született vádiratban ugyanis az ügyészség így fogalmaz: "A kért adatok alkalmasak arra, hogy az érintettek személyére, vadászati szokásaira, személyes kapcsolataira, esetleg a politikai beállítódására lehessen következtetni." Keller annak idején vadászati naplókat és egyéb dokumentumokat kéretett magához annak tisztázására, fizetnek-e a közéleti szereplők a protokollvadászatokért, illetve milyen feltételekkel ad bérbe az állam vadászterületeket.

Keller egykori munkatársa tulajdonképpen a főnöke helyett került a vádlottak padjára. Polt Péter legfőbb ügyész ugyanis a nyomozás megindításakor kérte az Országgyűléstől a képviselő mentelmi jogának felfüggesztését, de a parlament nem adta ki Kellert. A nyomozóhivatal azonban a jelek szerint nem adta fel, a T. Ház tavaly decemberi határozata ellenére csak idén áprilisban szüntették meg az exállamtitkárral kapcsolatos nyomozást, akire egyébként mindennek ellenére - s annak dacára, hogy tanúként sem hallgatták ki az ügyben - jelentős szerepet osztottak a vádiratban is. A tényleges vádlott például "csak" társtettesként tűnik fel, a vádirat szinte kizárólag Kellerről szól, akinek terhére egyebek mellett azt róják, "jogosulatlanul kívánt előnyös helyzetbe jutni" a kért adatok, illetve az azok alapján folytatott további kutakodás eredményeképp (hogy mi volna az előny, arról az ügyészség nem tesz említést). Keller mindezért rágalmazás gyanújával a napokban feljelentette a vádiratot jegyző Keresztes Imrét, a Fővárosi Főügyészség (FF) kiemelt ügyek osztályát vezető ügyészt, illetve jó hírnév megsértése miatt polgári pert indított Polt, valamint a Legfőbb Ügyészség ellen. Az FF hétfői közleményéből kiderült: a bírói gyakorlat szerint a vádirat tartalmán nem alapulhat rágalmazási eljárás.

A volt közpénzügyi politikai államtitkárnak egyébként szilárd meggyőződése, az ominózus vadászati ügy volt a fő oka hivatala tavalyi megszüntetésének. Holott Keller ebben az eljárásban nem tett mást, mint ami a dolga volt: meg kívánta tudni, kik azok, akik állami tulajdonú földeken hódolnak szenvedélyüknek, s ezt milyen feltételekkel teszik, magyarán - ahogyan erre számos jel utalt - károsul-e a közvagyon. Polt szerepe különösen érdekes: a fővádló ugyanis alkalmasint sértettje is a vélelmezett jogosulatlan adatkezelésnek, hiszen egy időben gyakran megfordult a történet kiindulópontjaként számon tartott Somogy megyei vadászmezőkön.

A főszereplő azonban mégsem a legfőbb ügyész. A feljelentést Perenyei Tamásnak, a szenvedélyes vadász hírében álló bankár, Csányi Sándor érdekeltségeihez kötődő, somogyi vadászterületeket bérlő Fauna Rt. jogászának irodája tette (a mentelmi ügyben hozott országgyűlési határozat szerint maga a Fauna). A KÜNYH egyébiránt meglehetősen akadozó nyelvi fordulatokkal szóvá is teszi - bár ezzel kapcsolatban nem ró bűncselekményt senki terhére -, hogy az ügyről a sajtó is értesült, s olyan cikkek születtek, amelyekben "gazdasági, politikai témakörbe tartozó következtetések" szerepelnek, "például bankvezetők terjeszkedési terveiről, politikai jelentőséggel bíró személyek addig nem ismert, számukra hátrányos következtetések levonására alkalmas vadászati kapcsolatairól, illetve erdészeti vállalatokban szerzett politikusi befolyásról".

Az ügyészek a jelek szerint felületesen olvasták a sajtót. Vélhetően azt a tényt aposztrofálták "politikusi befolyásnak", hogy az állami tulajdonú Somogyi Erdészeti és Faipari Rt. (Sefag) igazgatósági tagja Francz Rezső és Karl Imre volt MSZP-s országgyűlési képviselő, illetve 1999 óta Lenk Géza bankár, aki 2001-től fogva Csányi egyik helyettese az OTP Bank Rt.-ben, miközben Kovács Antal, az OTP dél-dunántúli regionális igazgatója a Sefag felügyelőbizottságában elnököl. A vádirat - ki tudja, mi okból - utal az erdészeti cégek sajtó által elemzett fúziójára is, arra, hogy a Sefagba (sokak, így az átvett cég menedzsmentje által vitatott módon) beolvasztották a konkurens szomszédvárat, a Lábod Vad- és Erdőgazdálkodási Rt.-t (HVG, 2004. szeptember 18.).

Ami pedig a "hátrányos következtetések levonására alkalmas" kapcsolatokat illeti, a közügyek iránt érdeklődő szemlélődőkben aligha keltett meglepetést, hogy kiderült, a társadalmi elit tagjai közül gyakorlatilag mindenki vadászik mindenkivel: bankárok, főrendőrök, vezető (olykor az erdészeti cégekben az állami tulajdonost képviselő) köztisztviselők - s politikusok, a pártpaletta valamennyi oldaláról (HVG, 2004. március 6.). Sok esetben minden jel szerint térítésmentesen, legalábbis erre enged következtetni, hogy az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-ben szemérmes frappánssággal például "kapcsolattartó elejtésnek", vadászberkekben protokoll- vagy állományszabályozó hajtásnak nevezik az ilyen társadalmi eseményeket.

A három állami vállalat, amellyel kapcsolatban Kellerék adatot - a vadászati naplókon túl trófeabírálati jegyzéket és számlákat - kértek a Földművelésügyi Minisztérium (FVM) megyei hivatalától, a Sefag, a Lábod, illetve a Honvédelmi Minisztérium (HM) tulajdonában álló HM Kaszó Erdőgazdaság Rt. volt. A vád alá helyezett volt köztisztviselő szerepe egyébként az ügyészség szerint is kimerült abban, hogy ő volt a Keller "által megbízott személy a vadászati adatok bekérésére irányuló XXXIX/474. sz. ügy intézésével", s e minőségében egy ízben ő vette fel a telefont, amikor az FVM illetékese volt a vonal másik végén. Vagyis a Faunától az államtitkárság nem kért semmit, s a cégre vonatkozó adat közvetítő útján sem került a MEH-hez (Keller most állítja a HVG-nek, nemcsak hogy ki sem hallgatták, de iratokat sem vittek el tőle az ügyészek), a cégjogász - egyébként az Orbán-kormány idején a HM közigazgatási államtitkára - mégis először Péterfalvi Attila adatvédelmi országgyűlési biztoshoz, majd az ügyészséghez fordult, mint utóbb kiderült, eredménnyel. Annak idején egyebek mellett arra hivatkoztak, Kellerék eljárása olyan, mintha szállodai bejelentőkben, vacsoraszámlákban kutakodna a közhatalom. A KÜNYH például azt is a jogilag nem vádolható Keller terhére rója, hogy annak idején nem tett eleget Péterfalvi felkérésének, s nem semmisítette meg a már beszerzett vadászati adatokat. Holott a közpénzügyi államtitkár végül a legjobb meggyőződése ellenére bezúzatta a dokumentumokat, igaz, előbb - az úgynevezett üvegzsebtörvény (HVG, 2004. június 19.) előírásaira hivatkozva - polgári pert indított a közérdekű adatok nyilvánosságáért. Ettől később elállt, mivel államtitkársága felszámolásával a procedúra okafogyottá vált.

RÁDI ANTÓNIA