"Nem különcködni akartunk. 1999 őszén jött az ötlet, amikor a millenniumra készült az ország, s mindenki vissza próbált találni valahogy a saját történelméhez. Abból indultam ki, nem véletlenül viselhet több mint két tucat település Magyarországon hasonló előnevet" - így idézte fel a HVG-nek Árvai Tibor, a kilencszáz lakosú somogyi Nemesvid polgármestere a hasonló nevű községek évenkénti találkozójának előzményeit. Az egészen pontosan 31 falu közül végül is 21 település 2000-ben Nemesviden egyszerre vette át a millenniumi zászlót. A nemesi staféta azóta is tart, a "nobilisek" az idén például a Miskolc alatti Nemesbikken jöttek össze.

A borsodi község első embere, Balogh Bertalan maga is kisnemesi ivadék. Mint mondja, ezt jelöli vezetéknevében a "h" betű. Arra a kérdésre, érződik-e náluk a helybeliek mentalitásán az ősök egykori rangja, a polgármester habozás nélkül igennel válaszol. "Nyakas, önfejű a nemesbikki ember, nem igazán szereti alávetni magát a törvényeknek. Ennek szenvedjük máig a következményeit: a községben szanaszét szórva állnak a házak, az ezerlelkes falu 10 kilométer hosszú úthálózattal rendelkezik."

A Nemes előtagú falvak többsége négy dunántúli megyében tömörül: Somogyban három, Vasban nyolc, Zalában és Veszprém megyében hat-hat ilyen község található, miközben az egész Kelet-Magyarországon összesen három. A települések egy része az 1400-1700-as évekből eredezteti nevét, több falu azonban furcsa módon csak akkor - a 19. század végén, a 20. század elején - kezdte el használni az előkelő jelzőt, amikor annak már közigazgatási tekintetben abszolút semmi jelentősége nem volt. A nemesi község státust az 1871. évi XVIII. törvény ugyanis végképp megszüntette, nagy- és kisközségekre osztva a hazai falvakat. A téma kutatója, Hudi József pápai levéltáros mindezt az egykori Országos Községi Törzskönyvi Bizottság működésével hozza összefüggésbe, e testület dolga volt, hogy megszüntesse az azonos településneveket az országban. A Nemes előtag különben már a középkorban is gyakran arra szolgált, hogy megkülönböztesse az adott települést a többnyire közelben fekvő hasonló nevű jobbágyfalutól. A már említett Nemesbikk-kel szemben például, a Hejő patak túlsó partján, állítólag 1590-ig létezett egy Parasztbikk nevű község.

A magyar feudális jog - mint az Hudinak egy, a Rubicon folyóiratban közölt tanulmányában is olvasható - a községeknek három alaptípusát ismerte. A jobbágyfalvak, illetve a lazább földesúri függésben álló mezővárosok mellett a harmadik típust a zömmel egytelkes nemesek - úgynevezett kurialisták - lakta nemesi falvak képezték. Az ilyen helységek jelentős autonómiával rendelkeztek, önkormányzatukat maguk választották, közgyűléseiken pedig - büntetés terhe mellett - minden nemes számára kötelező volt a részvétel. A falu élén a választott bíró állt, a község gazdasági érdekeltségeit pedig az úgynevezett közbirtokosság működtette (ezek késői "leszármazottai" a mai erdőbirtokosságok). Nemesviden az önkormányzat például mindmáig az egykori helyi közbirtokosság 1830-as években emelt, impozáns épületében működik. A nemesi községi autonómia - állítja Hudi - a parasztnemesi tömegek tízezreit részesítette egykor a nemesi demokrácia áldásaiban. "Ezt semmiképpen sem hagyhatjuk figyelmen kívül, amikor divatos filozofálgatásba kezdünk a magyar polgári demokrácia gyökértelenségéről" - jegyzi meg a Dunántúli Református Egyházkerület főlevéltárosa.

A Nemes előnevű falvakban az esetlegesen átöröklődött politikai-közéleti aktivitás iránt tudakozódva élesen eltérő véleményekkel találkozott a HVG. A Nemesviddel szomszédos, hétszáz lakosú Nemesdéd mai "bírája", Halászi Attiláné szerint a "kommunizmus" alatt elszenvedett megpróbáltatások mindmáig visszahúzódóvá tették a helybelieket. A polgármester elkísérte a tudósítót egy volt kisnemesi család leszármazottaihoz, akik - miként ők maguk elmondták - 1955-től egészen 1972-ig voltak kitelepítve egy másik faluba. Árvai Tibor ugyanakkor komoly különbséget vél felfedezni a hajdani kuriális és a volt uradalmi falvak mai lakói között. Mint mondja, az egykori királyi szakácsok földjén - Nagyszakács és Nemesvid községben - az emberek évek óta képesek országos hírű kulináris eseményeket szervezni. Hasonló a helyzet a közeli Nemesdéden is, ahol egy ideje gyümölcsfesztiválokat tartanak. Somogyzsitfa és néhány más, ilyen hagyományokkal nem rendelkező nyugat-somogyi helységben viszont - magyarázza Árvai - nincsenek olyan tradíciók, amihez vissza tudtak volna nyúlni a helybeliek.

A Nemes előnevű falvak politikai tekintetben a jobboldalhoz látszanak húzni: a 2002-es parlamenti választáson e községek mintegy 90 százalékában a Fideszt támogatta a szavazók többsége. A három éve hivatalba lépett polgármesterek viszont egy kivételtől eltekintve mindenhol függetlenek, csak a nemesi stafétát elindító Árvai győzött a gyakran kozmopolita pártnak titulált SZDSZ színeiben. A nemesi mentalitás nyomokban máig megmaradt jellegzetességei közül Hudi József különben a túlzott reprezentálásra való hajlamot és a kevéssé törvénytisztelő életvezetést emeli ki, hozzátéve: a kisnemesek elsőként ismerték fel ugyanakkor az oktatás jelentőségét és a nemzeti nyelv használatának fontosságát.

Az emberek sokfelé máig büszkék községük Nemes előnevére. A ragaszkodás kézzelfogható jele volt, hogy a rendszerváltást követően két település - a zalai Nemespátró és Nemesrádó - visszakérte az államfőtől a Rákosi-rendszerben elvesztett "predikátumot". Nemesrádón annak idején aláírásgyűjtés folyt a visszakeresztelés érdekében - mesélte a HVG-nek Nagy Tibor polgármester, megjegyezve: a község 1991. október 1-je óta viselheti ismét a régi előnevet. Nemespátró kilenc hónappal korábban érte el ugyanezt.

A mai 2889 község közül távolról sem csupán a 31 Nemes rendelkezett egykor nemesi községi címerrel. Egy 1720-as összeírás szerint a történelmi Magyarországon 1200 nemesi község létezett, ezek tették ki a települések 23 százalékát. Egyedül a Dunántúlon 574 kuriális falut regisztráltak, Zalában például 179, Vasban 109 helyet laktak parasztnemesek. Veszprém megyében Szentkirályszabadja, Szentgál, Dörgicse, Mencshely, Kővágóörs, Köveskál számított például ilyen kiváltságos helynek. Feltűnő viszont, hogy a reformkori lakosság közel 5 százalékát kitevő kisnemesség az Alföldön csak egészen elvétve élt kuriális falvakban (ilyen volt például Áporka a mai Pest megyében). Hudi József ezt azzal magyarázza, hogy a hódoltsági területeken a nemesi községeknek csak egy töredéke tudta túlélni a török uralmat, a császári udvar ugyanis kincstári tulajdonnak tekintette a Szent Liga által felszabadított körzeteket.

Azt a többször is emlegetett megfigyelést, miszerint az egykori nemesi falvakban gyakran ma is lazán kezelik a jogi előírásokat, különben egy Nemesvid község közigazgatási határánál jelenleg is látható közúti tábla is megerősíti. A tábláról - amin ez áll: "Községünkben a házaló kereskedés tilos" - még Nyugat-Somogyban is azt mondják, hogy "az egy kicsit törvényellenes".

BABUS ENDRE