Nem ússzuk meg © hvg.hu

A vizitdíj csütörtöki bevezetését olyanfajta várakozás övezte az egészségügyben, mint az informatikában és a bankszektorban a Y2K-nek becézett dátumátállási hajcihőt, a "2000. év problémát". Mintha legalábbis a világ teljes összeroskadása volna a tét. Nos, a világ nem dőlt össze, az emberek nem lázongtak az egyébként a szokottnál üresebb várótermekben, hanem a gondosan előkészített háromszáz forintokat az orvosi papírokkal együtt szorongatva vártak a sorukra. A koreográfia nem változott: "ki után következem?", "a fiatalember jött utoljára", "köszönöm". Az általunk felkeresett rendelőkben az sem tűnt kétségesnek, hogy az orvosok is beletörődtek a változásokba. A beteg fizet, cserébe pedig az aszisztencia nyugtát állít ki neki.

Már csak ezért is különös, hogy miért éppen a vizitdíj vált - tán leginkább kitüntetett - terepévé az egészségügyben dolgozók és működők vitájának. "Az egészségügyi reform folyamatos fegyverkezési verseny, amelyben a gyógyszercégek, az egészségügyi intézmények, a társadalombiztosítás vagy éppen a betegek egyaránt hadviselő félnek számítanak. Ebben a helyzetben a minisztériumnak a különféle érdekek közt kell megtalálni az időleges harmóniát, de a reform semmiképpen sem vezet el a minden ponton ideális állapothoz, s az egészségügyi rendszer nem válik egyszer csak magává a megvalósult utópiává" – véli Molnár Attila egészségügyi közgazdász.

A gyógyszergyártó profitra tör, az intézmények egyre többe kerülnek, a beteg egyre jobb szolgáltatásokat, gyógyszereket akar, a tb-nek viszont meg kell gondolnia, mire költi a biztosítottak pénzét. A kormánynak elsődleges feladata, hogy gondoskodjék az ellátások finanszírozásáról, mert ha a szereplők nem érzik a határokat, akkor korlátlannak érzik a lehetőségeket, és biztosra vehető a túlfogyasztás. Ezt mutatja a jelentős magyar gyógyszerfogyasztás, a nagyszámú orvoshoz fordulás, illetve a nyomukban kialakuló hiány a gyógyszerkasszában, valamint a tb-ben. Ezt az egyre növekvő lyukat a központi költségvetésből kell betömni - vázolja a hvg.hu által megkérdezett szakember.

Nem kell automata

A hvg.hu által megkérdezett  háziorvosok nem vásároltak vizitdíj-automatát. Többen egyszerű bizonylatot töltenek ki a háromszáz forintokról, s volt, ahol a számítógéphez vásárolt szoftverrel nyomtatják a számlákat. Az adminisztrációra fordított időt ez lényegesen nem növeli meg, állítják, hiszen az így is elég sok. Bizonyos járulékos költségek azonban felmerülnek: papírra és tintapatronra kicsit többet kell szánniuk így a printert használóknak. De: majd kigazdálkodják.

A tárca szándékaiban nyilvánvalóan tetten érhető, hogy be kívánja állítani a keresleti–kínálati egyensúlyt, ehhez az egyik lépés a mostani vizitdíj is. A világ legtöbb helyén a betegek közvetlenül vagy – magánbiztosítóik és az egészségpénztár révén – közvetetten is hozzájárulnak kezelésük költségeihez (ezt nevezik co-paymentnek), és mivel direkt a szolgáltatás, illetve a fizetés közötti kapcsolat, jobban meggondolják, hogy igénybe vegyék-e az ellátást. A vizitdíj erős jelzés a korlátokról, amit képes mindenki megérteni. Ráadásul – figyelmeztet Molnár – tévedés lebecsülni a háromszáz forintokból összejövő pénzeket. Ez a pénz a forráshiánnyal küszködő ágazatnak igenis számít, hiszen egyedül az évi hatvanmillió háziorvos–beteg találkozó, még ha csak annak a töredékéért is fizetnek díjat a páciensek, sokmilliárdnyi pluszpénzt termelhet az ágazatnak.

Az első nap tapasztalatai alapján elképzelhető, hogy a vizitdíj ésszerűbbé teszi az egészségügyi szolgáltatások igénybevételét, ez azonban a visszájára is fordulhat - vélekedik több, a hvg.hu-nak nyilatkozó praktizáló orvos. Szerintük nem lehet kizárni, hogy a páciensek egy része a háromszáz forintos összegtől visszariadva akkor sem megy orvoshoz, ha felettébb szükséges volna. Az is valószínű - mondják -, hogy addig nem csökken a rendelésre járók száma, amíg az orvos többhavi gyógyszeradag felírására nem válik jogosulttá. Csakhogy egy friss rendelet szerint erre már most is jogosult az orvos, a rendszeresen gyógyszerezett páciensnek egyszerre három havi patikaszert írhat fel.

Molnár Attila szerint nincs abban semmi különös, hogy az orvosok berzenkedtek a vizitdíj ellen. Ezt történt Nagy-Britanniában is – ott egyébként nincs a miénkhez hasonló vizitdíj –, amikor a háziorvosok feladatait kibővítették, és betegirányító, adminisztrációs, valamint utalványozási terheiket megnövelték. Aztán a doktorok később rájöttek, hogy nem is olyan rossz, hogy a korábban a betegek után járó pénzek összegét a többszörösére emelték. A többletteher és -munka persze kényelmetlen, de az utána járó többletjuttatás ellensúlyozhatja a fáradozást.

Arra persze kíváncsiak voltunk, hogy mennyi pénz maradt az első napon az orvosok kasszájában. Egyik forrásunk a műszak végén 4500 forinttal zárt, de hozzátette, a megszokott napi 60-80 páciens helyett a díjfizetés nyitónapján csak harminc betege volt, ráadásul közülük minden második elkerülte a 300 forintos befizetést. A minisztérium számításai szerint - mint arra a friss hetilap HVG hivatkozik - havonta 150 ezer forinttal növelheti meg egy háziorvosi praxis bevételét a vizitdíj. Ez - utánaszámolva - a páciensek visszaszivárgásával akár meg is valósulhat. 

Kell vagy nem kell fizetni?

Az egészségügyi tárca ugyan részletesen körülírta, kik kerülhetik el a vizitdíj-fizetést, esetenként az orvosok is tanácstalanok maradnak. "Nem tisztázott például, hogy a cukorbetegségben szenvedők betegségük mely stádiumában, s pontosan milyen panaszokkal vehetik igénybe az ingyenes ellátást" - mondja a IX. kerületben praktizáló Sánta Éva. Ez pedig okozhat félreértéseket, még akkor is, ha orvosaink csütörtökön csupa jól értesült, fizetésre kész beteggel találkoztak.

Nem véletlen, hogy a hazai háziorvosok inkább a „kártyapénzek” után járó normatíva növelését szeretnék, mondja Molnár Attila, csakhogy ez olyan betegek után is jár, akik soha nem jelennek meg a rendeléseken, a vizitdíj viszont inkább mutatja a valós gyógyító teljesítményt, hiszen csak azok fizetnek, akik betegként jelentkeznek az intézményekben. Nem árt, ha a szolgáltatások finanszírozásában minél nagyobb szerepet kap a teljesítmény – állítja Molnár.

Kérdés persze az, hogy a vizitdíj képes lesz-e visszaszorítani a paraszolvencia intézményét, az egyik funkciója ugyanis a tárca szerint ez volna. Az egészségügyi közgazda szerint a vizitdíj ehhez egymagában kevés lesz, de az egyik lépés lehet e rossz beidegződés megszüntetéséhez. Ha a finanszírozás és az orvosdíjazás rendszerét nem javítják, akkor a tegnap induló új szabályozás semmit sem ér a paraszolvencia elleni küzdelemben, és még a komplex kezelés dacára sem lehetünk biztosak a pozitív eredményben – prognosztizál az egészségügyi szociológus. A gyakorlat továbbélését támasztja alá az egyik lapunk által faggatott orvos is. Ő csütörtöki sürgősségi ügyelete alatt tíz pácienst látogatott meg, s közülük az egyetlen, akinek vizitdíjat kellett fizetnie, ráadásképpen még hálapénzt is csúsztatott neki.