A Gfk felmérése szerint az emberek étkezési rendje a 2005-ös vizsgálat óta is változott: az aktív emberek 50 százalékának fő étkezése már nem az ebéd, hanem a vacsora. A megkérdezettek közel egyharmada rendszertelenül étkezik. A családi költségvetésnek átlagosan a harmadát fordítják az emberek élelmiszerekre, míg a fejlettebb nyugat-európai országokban csupán 12-14 százalékot költenek erre. Ez utóbbi költési arány nálunk csak a népesség felső 10 százalékában jellemző.

A felmérés azt mutatja, hogy egyre gyakoribb a köztes étkezés, a snackfogyasztás, a nassolás. Míg 1989-ben a társadalom egyötöde étkezett négyszer, vagy annál többször naponta, az idén már 37 százaléka. A kutatók ezt részben a megváltozott életritmussal, részben pedig az új és még újabb funkciójú termékek dömpingszerű megjelenésével magyarázzák. Következménye, hogy eltűnőben vannak a régi, merev étkezési szokások, a reggeli, ebéd, vacsora „szentsége”. Már csak a kisiskolások és a nyugdíjasok mindennapjainak része a tízórai és az uzsonna. Az étkezési szokásoknál lassabban változott az ételek kedveltségét mérő index. A legkedveltebb ételek listáját változatlanul a tradicionális ételek vezetik, a hagyományos, főzött leves áll az első helyen

A Gfk felmérése hat csoportba sorolta az étkezőket. A „kiegyensúlyozó középutasok” teszik ki a népesség 23 százalékát. Ők azok a jó anyagi körülmények között élő, zömében 50 év feletti férfiak, akik magas iskolai végzettséggel, közepes, vagy inkább annál magasabb jövedelemmel rendelkeznek, és családban élnek. Rendszeresen étkeznek, tradicionális ételeket, sok zöldséget, gyümölcsöt fogyasztanak, és elégedettek a súlyukkal. Nem költenek zacskós levesre, s kevés édességet vásárolnak.

Hozzájuk hasonlóan fő étkezésüknek az ebédet tekintik a 15-49 éves „gondoskodó háziasszonyok”, ők adják a lakosság 24 százalékát. Otthon főznek, kedvenceik között említik a sertéshúst és a tejtermékeket. Elégedetlenek testsúlyukkal, fogyni szeretnének.

Az „ínyencek” aránya 14 százalék. Ők, a 20-39 év közötti, jó anyagi körülmények között, általában egyedül élő diplomások, akik kedvelik a különlegességeket, és az előző csoporttal szemben nem kolbászt, felvágottat vásárolnak, hanem marhahúst, borjút, vadat. Döntően étteremben esznek, ahol ők a borfogyasztók is. Egészségesen táplálkoznak, és elégedettek súlyukkal, annak ellenére, hogy ők a snack- és az édességgyártók sikeresen megcélzott csoportja is.

Hasonlóak a szokásai a „szinglik” 16 százalékarányú csoportjának. Ők nem tudnak, vagy nem akarnak főzni. Az egyedülállók fogyasztják a legtöbb ásványvizet és teát. A szinglik sok zöldséget, gyümölcsöt s csirkehúst esznek, barna kenyeret vásárolnak. Fogyni szeretnének, bár legtöbbjük súlya kevesebb, mint a normál testsúly.

A válaszadók további 14 százaléka tartozik a „szűkösen táplálkozók” kategóriájába. Középkorú, középfokú végzettségű emberek. Sokan munkanélküliek, akik alacsony életszínvonaluk miatt keveset költenek étkezésre. Táplálkozásuk rendszertelen, és a vacsorát preferálják. Hízni szeretnének, és több húst enni. Jelenlegi helyzetükben sok zöldséget, gyümölcsöt, zacskós levest, és feltűnően sok édességet fogyasztanak.

A népesség 9 százalékát kitevő „nemtörődömök”, fiatal, középfokú végzettségű férfiak, akik válogatás nélkül és rendszertelenül eszik a zacskós leveseket, a tartós élelmiszereket. Ők a gyorséttermek gyakori vendégei is. Kedvenc ételük nincs, testsúlyukkal nem foglalkoznak.

Szikora Katalin