Cseh László úszó igencsak jól hajrázott, amikor nem rég a debreceni rövidpályás úszó kontinensbajnokságon – amelyhez kínos felvezetést adott Kovács Ágnes doppingvétség-mizériája – a három szám mindegyikén, amelyen elindult, első helyen csapott célba. Tette ezt úgy, hogy két vegyes úszó számban új világcsúcsot állított fel. Mindezt akár rossz előjelnek is tekinthetjük a jövő évi olimpia előtt, mert a magyar klasszis eddigi karrierje valahogy úgy alakult, hogy a sikeres évek után mindig gyengébben sikerültek következtek. A „tavalyinak” számító, valójában idén márciusi világbajnokságot sem úgy vette, ahogy szerette volna, és az amerikai Michael Phelps, korunk legnagyobb úszója hervasztóan nagy fölénnyel verte a magyar fiút mindkét vegyes számban, mi több, 400-on Cseh rendesen betlizett, és csak ötödik lett. A mostani győzelmeket éppen ezért dőreség lenne rossz ómennek tekinteni, hősünk ugyanis bizonyította az „érte kétkedőknek”, hogy küzdőszellemével és munkabírásával semmi baj, és vannak még mozgósítható tartalékai. (Fotó: HVG, Marton szilvia)

Dobolyi Alexandra három éve szolgálja a hazát az Európai Parlamentben, de csak idén vált közismertté. Úgy sejtjük, szívesen eltekintett volna ettől a „népszerűségtől”, pártja etikai eljárást folytatott ellene, amit ejnye-bejnyével ugyan megúszott, de lemondott az MSZP külügyi titkári pozíciójáról. Bár ki tudja, megnyilatkozásai alapján a szocialista képviselő mintha magáévá tette volna Gábor Zsazsa maximáját: mindegy, hogy mit, csak rólam beszéljenek. Ezzel persze véletlenül sem azt állítjuk, hogy Dobolyi lenne a magyar politika Gábor Zsazsája, de éppen a HVG ünnepi számában mutatta be, hogyan lehet kínos ügyeket is úgy kommunikálni, hogy jó színben tűnjünk fel. Kiderült, hogy lemondása után is gyakorlatilag ő viszi pártja külügyeit; bolgár állami kitüntetést kapott, mert „erősen benne volt” a román és bolgár csatlakozás intézésében; illetve „Kína az ő területe”. Ha ez így van, akkor persze lényegtelenek a különféle hivatalos életrajzaiban szereplő „pontatlanságok” egyetemi végzettségről, tudományos fokozatról vagy éppen parlamenti megbízatásról. Ha ez így van. (Fotó: HVG, Végel Dániel)

Andreas Fogarasit magyar származású Ausztriában élő művésznek írjuk, a magyar pavilonban kiállított Kultur und Freizeit (Kultúra és szabadidő) című projektjével mégis Magyarország nyerte el első alkalommal a Velencei Biennálé Arany Oroszlán-díját. Az efféle nagy presztízsű díjak a hazai vélelmezés szerint a nagy gazdasági és lobbierejű országokhoz vándorolnak, s a hazai vélelmezés rendszerint nem is hibázik, de most mégis. A nemzetközi képzőművészeti seregszemle zsűrije legalábbis nem jött zavarba, a meglepő sikertől bénult magyar kulturális újságírás annál inkább. Miközben azt képzeltük, a harmincéves Fogarasi a budapesti kultúrházak perifériális világát bemutató filmciklusa éppen a magyar kontextust nem ismerőket tartja távol majd magától, aközben a zsűri meglátta benne az egyetemest: a mű a közös huszadik századi történelmi kontextusról szól. (Fotó: OKM)

Fábiánné Rozsnyói Katalin a világ legjobb edzői közé tartozik. Nincs nála eredményesebb tréner szerte a hazában, idén a Magyar Sportújságírók Szövetsége a második legjobb magyar edzőnek választotta. Volt már persze többször első is, de nem ezért került összeállításunkba. Még csak azért sem, mert első számú tanítványa, a szédültes Kovács Katalin az idei kajak Európa-bajnokságon „csak” ezüstöket lapátolt – az utóbbi években túlságosan elkényeztetett bennünket a női kajakos szakág, hisz az ezüstök is szépen csillognak, nem beszélve arról, hogy Kovács a világbajnokságon már aranyokat nyert. Az inkriminált ok, hogy Kati néni elhúzódó, kutyakomédiára hajazó szakítása csodálatos versenyzőjével, Janics Natasával olyan helyzetbe hozta a magyar kajakos közéletet, amely majdnem felborította az eddig biztos vízfekvésű sportágat. A sportolónak és a szövetségnek szabott sorozatos és eredménytelen ultimátumai pedig lerombolták azt a képet róla, hogy bár felettébb szigorú, de legalább annyira következetes. Szerencsére a szövetségnek év végére sikerült békét teremteni. S ha ez tényleg így lesz, akkor jövő évi összeállításunkban újra szerepelhet Fábiánné, csak akkor már úgy, mint akinek különösen jól sikerült az esztendő, mert újra olimpiai bajnokokat trenírozott. (Fotó: HVG, Marton Szilvia)

Grabowski. Az ügynök-egér húsz év utáni visszatérése profi módon történt. Bár kicsit hezitáltunk, hogy őt vagy szülőatyját, Ternovszkyt Béla rendezőt válogassuk be (esetleg a "szülőanyát", Nepp József forgatókönyvírót), arra jutottunk, végeredményben a teremtmény és első számú teremtője sokban azonosak. Mindenképpen örvendetes, hogy újabb egészestés magyar rajzfilm készült (néha poraiból feltámad az animációs filmgyártás), főleg ha szem előtt tartjuk, hogy a Gát György-féle térhatású Vuk-feldolgozás immár örök csúszásban van. Amiben a Süsüke, a sárkánygyerek, és más hasonló folytatások kudarcot vallottak, abban a Macskafogó alkotói alapjában véve sikerrel jártak: a páratlanul szellemes eredeti történetét szépen kivitelezett, profi rajzfilmen sikerült folytatni. Igaz, ez a második rész annyiban azért követi a mozifilmes hagyományokat, hogy bizony az első eredetinél haloványabb. (Fotó: www.macskafogo.net)

Garamhegyi Ábel. "Szinte kezelhetetlen srác voltam, a szabályokkal mindig hadilábon álltam" – nyilatkozta októberben a HVG-nek a gazdasági tárca államtitkára. Ez biztos nagyon vagányul hangzott az interjú alatt, mint ahogyan az is, hogy „nem az állami Audi vezényli az életemet”. Mire a lap a standokra került, Kóka emberét gyorshajtásért lefülelték a rendőrök, egyúttal a sajtóban mentegetőzhetett, amiért a minisztérium főügyeletese megpróbálta elsikálni az ügyet. Bár Garamhegyi szerint nem volt részükről nyomásgyakorlás, az ügyeletes valamiért mégis rövid úton repült. A jó svádájú államtitkár a hírek szerint remekül kommunikál, biztos hitelesen adta elő azt is, hogy a GKM által belengetett szárnyvonal-csökkentési tervet az első sztrájk hatására feladták. Előtte még a szocialistáktól is kapott egy sallert, amikor a határ menti települések útjairól szóló kérdésre adott válaszát az országgyűlés leszavazta. A presztízsveszteséget persze kiheverhette: a Kóka-Kákosy váltás óta szakállamtitkárként és külgazdaságért felelős kormánybiztosként folytatja a minisztériumban. (Fotó: HVG, Fazekas István)

Kállai Ernő váltotta nyáron a kisebbségi ombudsmani tisztségben 12 éven át példásan teljesítő Kaltenbach Jenőt. Korábban csak a szakmai körökben ismert jogász-szociológus személyét két dolog is érdekessé tette. Az egyik, hogy Kállai cigány, és a magyar történelem során roma még nem került ilyen magas közjogi polcra. A másik, hogy egyike a keveseknek az államfő jelöltjei közül, akit a pártok megszavaztak, ráadásul zokszó nélkül. Az új biztos nagy elánnal látott munkához, s ott is megpróbál eredményeket elérni, ahol elődjének nem voltak sikerei. Kállai, ahogy kell, nem mutat hálát a rá szavazó parlamentnek, mert rögtön megpiszkálta azt a 18 éves mulasztásos alkotmánysértést, hogy a kisebbségeknek nincsen parlamenti képviseletük. Ez még akkor is dicséretes kezdeményezés, ha sokan vitatják a választási rendszer átalakítását, és érveik nem kisebbségellenesek. Nem hallgatott Kállai akkor sem, miután az M. Gárda Tatárszentgyörgyön masírozott, s egykori jelölőjét, Sólyom elnököt is megszólította, aki levélben ítélte el a történteket. Fél év után látható, hogy az új biztosnak van érzéke a szimbolikus megnyilvánulásokhoz, ért a sajtó nyelvén, fellépése hatásos. Ombudsmani tevékenységét azonban csak hivatali aprómunkával, a parlament, a kormány és a közigazgatás civilizálásának jogi segítésével együtt teheti igazán hatékonnyá. (Fotó: HVG, Horváth Szabolcs)

Kabai Károly. Veres János jelenlegi pénzügyminiszter egykori üzlettársa, Bárándy Péter egykori igazságügyi miniszter jelenlegi védence valószínűleg még hónapokig lábadozgatott volna a Lipótban, miközben különösen nagy kárt okozó adócsalásért és más bűncselekményekért országos körözést adtak ki ellene. A HírTv fülest kapó, Kabai búvóhelyét leleplező riportere azonban személyesen hívta ki és várta meg a rendőröket. Magyarország egyik leggazdagabb, kovács végzettségű fémkereskedője csalással szerezte vagyonát, és a bíróság három év hat hónap börtönre ítélte, amiért fiktív számlákkal tüntette el az adóhatóság elől bevételének jelentős részét. Amikor persze Kabai bukásáról írunk, valójában Veres Jánosról beszélünk: elképzelésünk sincs ugyanis, hogyan maradhat a helyén pénzügyminiszterünk, ha egyszer kiderült, a vezetése alatt álló, Kabaival közös cég a kilencvenes évek elején bizonyíthatóan áfacsalást követett el. A 2006-ban még csak első fokon elítélt Kabai még korteskedett is Veres mellett az őszi kampányban. Addig verte a vasat, amíg tüzes.