Az Élet és Irodalom (ÉS) című hetilapban Kende Péter még tavaly áprilisban közölte azt a cikket, amelyben felvetette: kétség merült fel, hogy a politikus hitelessége és szavahihetősége "ellentmondás nélkül fedi-e egymást Martonyi János közszerepléseiben".

A felmerülő "kétségeket" megfogalmazó cikk emlékeztetett arra, hogy a Medgyessy-kormány első évében, a D-209-es botrányt követően felállított Mécs-bizottság Martonyi Jánost is "érintettnek találta". Kende Péter felidézte, hogy az Orbán-kormány volt külügyminisztere akkor kiadott közleményében azt írta, hogy "az állítólag érintett személyek nevének kiszivárogtatása elfogadhatatlan és jogellenes (...). Ismételten leszögezem, hogy beszervezési nyilatkozatot nem írtam alá, jelentést nem adtam, ellenszolgáltatásban nem részesültem".

Az ÉS-ben tavaly áprilisban közölt Kende-cikk - mint kifejtette - abból indult ki, hogy hitelesség "azt is megkívánja, hogy Martonyi szavait összevessük a saját állambiztonsági dossziéjában található dokumentumokkal".

A Martonyi János állambiztonsági dossziéjára tett utalást pontosítandó, a cikk meghatározta, melyik dossziét veszik alapul a kérdés vizsgálatakor. A cikk ezt a dossziét egy "1970. április 16-án megnyitott és 1986. október 15-én lezárt"  ügydossziéval azonosítja, amelynek "M fedőlapján 'Magasdi' fedőnév szerepel, száma: H-50354 (...)  a dosszié 'Marosvásárhelyi' fn. informátor 1968 januárja és decembere közötti hálózati jelentéseit és operatív tisztjének, dr. Jójárt István r. szds. értékelő jelentéseit tartalmazza, ötven számozott oldalon".

A cikk végén az ÉS keretes anyagban számol be arról, hogy a cikk elkészülte után Kende Péter "személyes találkozót kért Martonyi Jánostól a 'Magasdi-Marosvásárhelyi' dossziéban található iratok miatt". Mint írták, a 2007. április 16-án folytatott beszélgetést a szerző magnószalagon rögzítette, majd letétbe helyezte az ÉS szerkesztőségében. A keretes anyag állítása szerint "Dr. Martonyi János előtt ismeretesek voltak a fedőnevek és - a magnófelvétel tanúsága szerint - elismerte, hogy a személye azonos az 'úti jelentések' készítőjével. Elmondta, hogy külföldi utazásairól 'felsőbb utasításra' készítette a beszámolókat, és azokat rendőröknek adta át. Mai véleménye szerint e nélkül nem utazhatott volna."

Az ÉS szerkesztősége a tavaly áprilisban közölt cikk végén azt is megjegyezte: Kende Péter és Martonyi János találkozóján Martonyi János kijelentette: "amennyiben olyan állítások jelennek meg, amelyeket nem tud elfogadni, az hosszú jogvitát eredményezhet". Martonyi János a cikk megjelenésekor határozottan cáfolta Kende Péter állításait. "Nem voltam hálózati személy, nem végeztem hálózati tevékenységet, nem működtem együtt az állambiztonsági szervekkel, nem voltam informátor. Ezzel szemben 25 éven keresztül ellenséges személyként tartottak nyilván (...) Amiről ez a támadás szól, feltehetően azok a beszámolók, amelyeket a hatvanas évek második felében a tanulmányutamról írtam, az akkor hatályos rendelkezések szerint" - hangsúlyozta Martonyi János.

A távirati iroda kérdésére reagálva a volt miniszter kiemelte: "soha olyasmit nem írtam ezekben a beszámolókban, ami bárkire nézve a legcsekélyebb mértékben is hátrányos lehetett volna, vagy kárt okozhatott volna". Martonyi János elmondta: a beszámolókat a rendőrség számára készítette. Kiemelte: nem volt tudomása arról, hogy a beszámolókból valaki dossziét csinál és fedőnévvel látja el, és "hogy ezután ezeken milyen hamisításokat végeztek, milyen kiegészítéseket végeztek, kommentárokat kapcsoltak ezekhez, azt én már nem tudom megmondani". Hozzátette: a dokumentumok hitelességét semmi esetre sem tudja elfogadni.

Az ügyben Martonyi János polgári pert indított Kende Péter és az ÉS kiadója ellen személyiségi jogának megsértése miatt. A Fővárosi Bíróságon tartott első tárgyaláson február 5-én Kende Péter elismerte ugyan, hogy "nyilvánvalóan nem ügynöki munka volt", amit Martonyi János még szegedi egyetemistaként végzett, ám úgy vélte: az általa a lapban "szikáran" leírtak mégis tényszerűek. Martonyi János ezzel szemben azt hangoztatta: egyáltalán nem mindegy, miként nevezik az általa írt "útijelentéseket". Elmondta, azt követően kért tőle egy rendőrtiszt "beszámolót" még a 1960-as években, hogy egy külföldi útja után "ellenséges propagandával" vádolták meg és szigorú büntetéssel fenyegették.

Martonyi János szerint azzal, hogy Kende Péter cikkében vele kapcsolatban "ügynöki tevékenységre utaló" kifejezéseket használt, azt a látszatot keltette, hogy ügynök volt. Mint mondta, ezt támasztja alá az is, hogy a lap megjelenését követően a magyar és a külföldi sajtóban már hálózati személyként, míg az említett útijelentéseket "ügynöki jelentésekként" említették. 

Az Orbán-kormány volt külügyminisztere a tárgyaláson azt mondta: nyilvános elégtételt kér a jó hírnevét sértő híresztelés miatt. Megjegyezte ugyanakkor: azt, hogy Kende Péter elismerte, nem végzett ügynöki munkát, "elmozdulásként" értékeli. Kende Péter reagálásában a "szóhasználattal" összefüggésben azt hangoztatta, hogy akkor követett volna el hamisítást, ha a cikkében nem az iratokon szereplő, az ügynöki tevékenységre utaló kifejezéseket használja. A tárgyalás után Kende Péter elmondta: valamennyi, az Élet és Irodalomban megjelent cikkében írt állítását fenntartotta, annál is inkább - tette hozzá - mert "maga a kereset is mindazokat újólag megerősítette". Mint akkor közölte, a tények értelmezésének lehetséges módjairól a bíróság dönt majd.