Adósrabszolgák és uzsorások a cigánytelepen

Utolsó frissítés:

Kiricsi Gábor Szerző:

Kiricsi Gábor
Kiricsi Gábor

A romák között fölöttébb elterjedt uzsorázásról szóló cikkünk első részét már olvashatták. Alábbi, második fejezetében megpróbálunk utánajárni, hogy mégis kikből lett uzsorás, hogy miért dőlnek be nekik a nyomorgó cigányok, és milyen megoldási képletek születtek a lehetetlen állapotra.

Kamatrabszolgaság és uzsorások Magyarországon
A legnyomorultabb körülmények között élőkön is meg lehet gazdagodni, csak erőszak és arcátlanság kell hozzá. Feudalizmus, szolgaság és kizsákmányolás a magyarországi cigányok között. Cikksorozatunk első részét itt olvashatják.

A kamatos pénzben, vagyis a korábbi cikkünkben (lásd oldalt) már tárgyalt sajátos uzsorakölcsönben az a megdöbbentő, hogy bár csak pár éve létezik, a roma szegények számára a mindennapi élet elfogadott részévé vált. A cigány családokban a gyerekek is tudják, hogyan működik az uzsorarendszer, sőt lassan az a veszély fenyeget, hogy a "tekintélyes" és jómódú uzsorások válnak a kicsik mintaképévé.

A gyors meggazdagodást jelentő, ámbár törvénytelen pénzügyi tevékenység annyira vonzó, hogy életformamodellé, megélhetési stratégiává vált. Forrásaink említenek olyan embert, aki banki kölcsönt vett fel, hogy utána kamatos pénzként fialtassa, hiszen más, legális befektetéshez képest jövedelmezőbb, és nem kell hozzá érteni semmihez. A csereháti térségben foglalkoztatási programot bonyolító, cikkünk elkészültéhez is segítséget nyújtó Autonómia Alapítvány (AA) munkatársai is találkoztak olyan férfival, aki "uzsorakamat-vállalkozásához" szerette volna a igénybe venni az alapítvány által kidolgozott mikrohitel-konstrukciót.

Ingatlanmaffia az Ormánságban

Dél-baranyai szervezett "üzleti körök" pénzt adnak kölcsön rászorulóknak uzsorakamatra, s ha nem fizetik vissza határidőre, elveszítik a házaikat - írta csütörtökön az Új Dunántúli Napló. Drávapiski polgármestere, Mali Zoltán azt mondta, hogy saját felmérése eredményeképpen nyolcvan olyan ormánsági lakóházról tud, amely a közelmúltban került az ingatlanmaffia tulajdonába. A házak megszerzésében az az üzlet, hogy bármennyire is a "világvégén" vannak, forgalomképesek. Ki lehet adni megszorult albérlőknek, akiket újabb kölcsönök felvételére lehet ösztönözni. A rendőrség jogosulatlan pénzügyi tevékenység miatt nyomoz az ügyben - olvasható a baranyai napilapban.

Hogy pontosan mikor alakulhatott ki a kamatos pénz rendszere, azt nem is olyan könnyű belőni. A témában fókuszcsoportos felmérést is végző AA munkatársai, Lukács György és Béres Tibor úgy emlékeznek, Csehországban tíz éve volt forró téma az uzsorázás, aminek ott egészen elképesztő válfajai is megjelentek. „Volt, hogy komplett családokat zavartak ki Nyugat-Európába menekültnek, akik az ott kapott segélyt a kiutasítás után már hazatérve leadták az uzsorásnak” – emlékszik Lukács György alapítványi programfelelős. Béres Tibor ugyanakkor gyanítja, hogy az első hazai esetek még a lakásmaffiákhoz kötődhettek, a kölcsönadók célja pedig csakis az lehetett, hogy minél lehetetlenebb törlesztési konstrukciókba hajszolják a csőd szélén álló, ámde terheletlen ingatlannal rendelkező családokat. Az ingatlan elorzása mint végkifejlet ma is előfordul.

A számottevő roma kisebbség lakta településrészeken az uzsorázók lettek a helyi elit, kérdés, hogy hogyan. Kutatás nem készült róluk, és adósaik annyira tartanak kibeszélésüktől, hogy kívülállóknak még segítőik-sanyargatóik nevét sem szívesen említik. Annyi szinte bizonyos, hogy az uzsorások nem iskolázottságukkal, képzettségükkel tűnnek ki a szegény roma családok közül. Volt olyan beszélgetőpartnerünk, akinek úgy rémlik, az uzsorás családokban mindig megfelelő számú tagbaszakadt férfi van, a klán kellően fenyegetően tud fellépni adósságrendezéskor. Mikor az adós tartozása rövid időn belül felduzzad, a behajtók arra kényszeríthetik, hogy írásban ismerje el, a hatványozott összeggel tartozik - ismertetik lapunknak a módszert a borsodi rendőr-főkapitányságon. 

Ezzel egyidőben viszont a szocpol- és egyéb csalásokon edződött, hitelre kihelyezhető vagyont szerzett, banki, ügyvédi, hivatali kapcsolatokkal rendelkező ügyeskedők is „kamatos emberek” lettek. Nekik nem muszáj erőszakosnak lenniük, azt megoldják az „importált” verőlegények. Van közöttük, aki kacsalábon forgó villában él (mint a taktaközi szocpol csalók), de van, aki csak egy szakadt Ladával jár. (A taktaközi ügyről, amelyben a rendőrség immár tizenegy gyanúsítottat tart előzetesben, bővebben a HVG cikke számolt be.)

A településeken ismernek olyat, aki politikai tőkévé konvertálta tekintélyét, miután adósai szervilis módon még az önkormányzati képviselő-testületbe is beválasztották. Szendrőlád lakosai például munkatársunknak úgy mesélték, a testületben ül két-három uzsorás. Ugyanezekre a hangokra hivatkozva Joó Istvánné polgármester asszony is megpendítette az egyik testületi ülésen, hogy nem erre tettek esküt a képviselők, és az uzsorások lemondását várja. Amire persze nem került sor. Bizonyítéka persze neki sincs az illegális kölcsönzésekre. Másfelől a Bódva-völgyi faluban volt már példa uzsorások lebukására. Évekkel ezelőtt egy megfenyegetett adós és hitelezőjének találkozóját rögzítette rejtett kamerával a rendőrség, nemrég pedig egy hiteleket nyögő, megvert adósnál szakadt el a cérna, és tett feljelentést a rendőrségen.

Az esetekről a helyiek számoltak be a hvg.hu-nak, a rendőrség - az ügyek folyamatossága miatt - nem tudott mit mondani róluk. A Borsod megyei főkapitányság adatai szerint az utóbbi három évben 42 feljelentés érkezett uzsorázással kapcsolatban, ebből 10 eset folytatódott vádemeléssel. Ez legalábbis csekély számú vádemelésnek tűnik, főleg annak tükrében, hogy egy-egy jelentős roma közösséggel bíró településen a tapasztalatok alapján legalább féltucat uzsorás működik. Az eljárások zöme azért hiúsult meg, emlékeztetnek a rendőr-főkapitányságon, mert a sértettek jelentős része visszavonta vallomását a fenyegetések hatására, vagy attól való félelmében, hogy még az uzsorásnál is elvész hitelképessége. 

Az uzsoratevékenység önmagában jogosulatlan pénzügyi szolgáltatásnak minősül, amely a Btk. alapján három évig tartó szabadságvesztéssel büntethető. Általában azonban más bűncselekmények is kapcsolódnak hozzá, így például zsarolás, önbíráskodás vagy – például a szocpolos visszaélések esetén – csalás bűntette. Feljelentés is rendszerint akkor érkezik, amikor az elfajult kölcsönügylethez ezek is társulnak már.

Adódik a kérdés: hogyan lehetséges, hogy az egyik napról a másikra élő kuncsaftok újra és újra belemennek az ordítóan előnytelen feltételekkel kínált kölcsönügyletbe? És ha már az adósságcsapdában vergődve mondanak le minden javukról, miért nem jelentik fel az őket gyötrő uzsorást?

Választ adni erre csak úgy lehet, ha megkíséreljük felfesteni, milyen az élet a cigánysoron. A legrosszabb helyzetben élő sokgyermekes családok jobbára segélyekből tengődnek, és folyamatos tartozásokat görgetnek maguk előtt. Munka nincs, amiből mellékesre tehetnek szert (pl. favágás-falopás), az szabálysértési bírságot, azaz újabb kiadásokat vonhat maga után. Ráadásul – mint azt az AA kutatásai is alátámasztják – ezek a családok valójában nem is tudják igazán, pontosan mire mennyi pénzt költenek. Csak az világos, hogy minden hónapban kicsit több fogyna, mint amennyi pénz összejön. Ilyenformán azt sem biztos, hogy átlátják, milyen áldozatokkal jár majd a kamatos kölcsönt visszafizetni, illetve ha át is látják, a szükség pillanatában az uzsoráson kívül nincs más, tisztességesebb pénzügyi partner, aki szóba állna velük. Rokonaikra, amerikai nagybácsira, takarékkönyven spóroló nagymamára senki nem számíthat, hiszen a rokonok éppen olyan körülmények között élnek, mint ők. Nem egyszerű kiszolgáltatottság ez, magyarázza Lukács György, hanem halmozott kiszolgáltatottság, amelyhez a nyomor mellett a tudatlanság, a közösségen eluralkodott nagymértékű immoralitás és a szolidaritás teljes hiánya is kapcsolódik.

Ez az a pillanat, amikor megjelenik egy „jóakaró”, és kölcsönt ajánl. Gyakorlatilag bármilyen visszafizetési feltételt szabhat. A „pénzügyi konstrukciót” – amelynek kamatozását előző cikkünkben vázoltuk – úgy eszelik ki az uzsorások, hogy nehezen lehessen belőle kiszállni, nekik viszont folyamatos megélhetést biztosítson. Néha maguk ajánlják fel a szűkölködő adósnak, hogy a tartozásnak csak egy részét törlesszék, a megmaradt összeg azonban a következő hónapra ismét duplázódik. A feljelentések elmaradását az is magyarázza, hogy az uzsorásnak tekintélye van, főleg, ha népes család áll mögötte. Egyszerűbb éjjel összpakolni, és világnak menni, mint ujjat húzni velük.

„Ha a rendőrség letartóztat egy uzsorást, azt rendszerint nem feljelentés nyomán teszi, hanem egyéb nyomozás során kerül a látóterébe a kamatos pénzt szedő gyanúsított” – mondja a hvg.hu-nak Gaskó Bertalan őrnagy a Borsod megyei főkapitányságról. 

A helyzet tarthatatlan, a legszegényebb rétegnek folyósított segélyek egy részét csalók teszik zsebre. Egyes elképzelések szerint az adósságcsapdában vergődő családok tartozásait reális kamatozású hitelkonstrukcióval lehetne kiváltani. Ez azonban – csakúgy, mint bármilyen, állami kezességvállalást magába foglaló megoldás – azért nem jelenthet alternatívát, mert az adósságrendezéssel legelsősorban éppen az uzsorások járnának jól, ők már pénzüknél lennének.

A szakemberek olyan, összehangolt, demonstratív hatósági és társadalmi fellépés erejében hisznek, amely visszaszoríthatja az újkori uzsorabizniszt. A rendőrség azt várja, a taktaközi esethez hasonló látványos akciót látva feljelentések özöne érkezik majd hozzájuk, és valamifajta tisztítótűz söpör végig Borsodban. „Az adósoknak tudniuk kell, hogy az uzsorakamattal növelt tartozást nem kötelesek kifizetni, a törvény őket védi” – hangsúlyozza lapunknak Gaskó őrnagy, kiemelve egyúttal, hogy kifejezetten számítanak azoknak a közigazgatási szereplőknek, hivatalnokoknak a bejelentéseire, akik világos jeleit észlelik annak, hogy valami törvényellenes folyik a szemük előtt. (Idegen családoknak adott teljes körű meghatalmazások, lenyúlt bankkártyák satöbbi.)

Az uzsorások által leginkább veszélyeztetett réteg felkészítése és informálása legalább abban segítene, hogy tisztán lássák a kamatos pénz kockázatait. A rendőrség a jövő évre készítené el uzsoranaptárát, ami írástudatlanoknak képregényes formában dolgozná fel a tartozás útját a kölcsöntől egészen addig, amíg az embert kiforgatják minden vagyonából. Az Autonómia munkatársai pedig példaként azt emlegetik, hogy az uzsorások elleni meggyőző hatósági fellépés mellett a mélyszegénységben élő családokat arra kellene megtanítani, hogy vezessenek háztartáskönyvelést, illetve olyan pénzügyi képzésben kellene részesíteni őket, amely hozzájárul a megtakarítások s az okos hitelfelvétel kultúrájának kialakulásához. Mindezt kellő önmérséklettel, mert egyrészt rosszul veszi ki magát, ha egy középosztálybeli lemegy a cigánytelepre észt osztani a megtakarítási formulákról, másrészt a túlélési stratégiák közül lehet, hogy ők ismernek többet.

A tartozásukat felszámoló családok kálváriája valószínűleg a képzést követően sem szűnne meg, hiszen a havi pénzkeretből előbb-utóbb ismét kifutnának. Ezen segíteni úgy lehet, ha a szociális transzfereket, vagyis a segélyek kifizetését kezelő önkormányzatok nyújtanának szociális kölcsönt a rászorulóknak. Mint ahogyan erre most is megvolna a módjuk. Egy biztos: a kamatos pénz elleni fellépéshez erős központi elhatározás s jól kidolgozott program kell. A kudarc esélye így is nagy.