Kunstár Csaba, a szegedkurir.hu főszerkesztője szerint igazi kincs, valódi ritkaság jutott a birtokába, amikor egy szegedi üzletember átadta neki a helyi állambiztonsági szervek éves jelentéseit és egyéb iratait, amelyeket korábban a helyi MÉH-telepen két páncélszekrénnyel együtt vásárolt meg. Ezek a dokumentumok, az ügynöki jelentések összegzései, a különféle feladatok végrehajtásáról írt beszámolók a múlt rendszer Csongrád megyei eseményeiről adhatnak képet. A kutatással is foglalkozó újságíró szerint, bár az 50-es, 60-as és 80-as évekből származó paksaméta nem teljes, olyan iratokat készül nyilvánosságra hozni, amelyekhez hasonló csak elvétve akad manapság. 

Megsemmisítették, eltüntették

„Az ÁVO működési irataiból kevesebb, mint 20 levéltári doboznyi maradt meg, és ugyanennyi irat maradt az 1949 és 1953 között működött Államvédelmi Hatóságtól is. Nem sokkal jobb a helyzet az 1956 után keletkezett állambiztonsági iratok tekintetében sem. Ennek oka a rendszeres és kampányszerű megsemmisítés, amelyek során az "operatív szempontból érdektelen", vagy egyéb okból terhes anyagokat kiselejtezték. Az 1956-os forradalom során a megyei ÁVH-központokban nagy mennyiségű iratanyag került a felkelők kezére, a forradalom leverése után pedig a visszatérő államvédelmisek igyekeztek a vélhetően dekonspirálódott iratokat megsemmisíteni. Egy 1957 decemberi jelentés szerint például az 1956 előtt létezett, közel 19 ezer hálózati dossziéból több mint 14 ezer semmisült meg vagy tűnt el. A 60-as évek elején és 1970-ben pedig ismét tömegesen semmisítették meg a korábbi, koncepciósnak minősített ügyek iratait” – kapunk magyarázatot Cseh Gergő Bendegúztól, a Történeti Levéltár munkatársától arra a kérdésre: miért számít kuriózumnak, ha nyilvánosságra kerülnek ilyen jelentések, illetve listák.

A dokumentumok jelentős része megsemmisült, de vajon azok, amelyek elkerülték a pusztulást, hol vannak? Ezt kérdezik Szegeden is, ahol a „robbantás” után úgynevezett iratvadászat kezdődik. A szegedkurir.hu főszerkesztője meg van róla győződve, hogy számos irat lappang még magánkézben, a lap egyik célkitűzése pedig, a regionális közélet kibeszélésén túl, ezeknek az összegyűjtése és publikálása lenne, a kommunista múlt civil feltárása.

Előkerülhetnek még eltűnt dossziék?

„Sok visszaemlékező beszélt arról, hogy a rendszerváltás előtt az élő anyagokat az operatív tisztek pánikszerűen menekítették máig ismeretlen helyekre. Bár a jogszabályok szerint minden ilyen anyag helye a Történeti Levéltár, mindeddig nem kerültek elő magánkézben lévő állambiztonsági iratok. Ezek mennyiségét sajnos még megbecsülni sem tudjuk, de talán nem merész a feltételezés, ha azt mondjuk, ezrével tűntek el a dossziék” – fogalmaz a levéltáros, aki hozzáteszi, hogy az 1990 előtt keletkezett anyagok egy részére a Történeti Levéltárnak sincs rálátása, mert azokat a jelenleg működő nemzetbiztonsági szolgálatok a saját kezelésükben tartják. A szolgálatok közlése szerint ez mintegy 300 folyóméternyi dossziét jelent, ami a levéltárban őrzött iratok nyolc százalékának felel meg. Ezen a téren volna mit javítani a jogszabályokon – véli a szakember, aki szerint, bár az egykori államvédelmi szervek iratainak kezelése meglehetősen ellentmondásos, az ÁVH-nál hivatásos állományban alkalmazott személyek listáinak közzététele nem ütközik adatvédelmi akadályokba.