Az ungvári zakarpattya.net.ua csak az elmúlt huszonnégy órában három negatív kicsengésű, magyar vonatkozású cikket tett közzé. Az egyik írás szerzője, Olekszandr Havros ismert ungvári publicista, médiaszemélyiség egyenesen "ukrán Abháziát" vizionál Kárpátalján az egyszerűsített magyar honosítás kapcsán, azt állítva, hogy az jelentős mértékben veszélyezteti Ukrajna területi egységét, mivel szerinte a Magyarországgal határos ukrajnai megyében a 150-200 ezret is elérheti a magyar állampolgárságot igénylő magyar és nem magyar nemzetiségű lakosok száma. Szerinte az autonómia kérdésének felvetésével a magyar kormányzat már meg is fogalmazta az Ukrajnát érintő fenyegetést. A szerző úgy véli, idővel Beregszász "ukrán Abháziává" válhat, ehhez csak annyi kell, hogy – mint fogalmaz – a kulturális jelszavak politikai követelésekké alakuljanak, s akkor a "történelmileg ott élő" 150-200 ezer magyar állampolgár jogainak érvényesítése alapot szolgáltathat a beavatkozásra.

A hírportál egy másik magyar vonatkozású anyagát Joszip Kobal ungvári történész jegyzi, aki saját kommentárjával ellátva közli újra a Zakarpatszka Pravda 1946 májusában megjelent egyik cikkét a "magyar fasiszta hódítók által Kárpátalján 1939 és 1944 között tömegméretekben elkövetett rémtettekről". A tömeges kivégzések leírásában bővelkedő írás szerint a "fasiszta magyar kormány" Kárpátalján mintegy 95 ezer zsidó lakost záratott gettókba, 51 ezer ukránt pedig németországi és magyarországi munkatáborokba hurcoltatott el. "Kárpátalja falvaiban és városaiban, valamint a börtönökben 7440 ukránt lőttek agyon, akasztottak fel és kínoztak halálra (bírósági ítélet alapján vagy e nélkül)" – olvasható a cikkben, amely szerint az "agresszorok" összesen mintegy 145 ezer békés kárpátaljai polgárt kínoztak meg, és mintegy 93 ezret közülük megöltek.

A munkácsi Sztarij Zamok című hetilap pénteken megjelent számában ismert kárpátaljai történészek azon keseregnek, hogy a kárpátaljai fiatalokat nem eléggé hatja át a hazafias szellem, hiszen közülük csak minden tizedik hallott valamit a régióban 1939-ben lejátszódott eseményekről. A szakértők szerint formálissá váltak a Kárpát-Ukrajna kikiáltásával kapcsolatos március 15-i megemlékezések, amelyek nem mozgatnak meg tömegeket. Hasonló a helyzet – állítják – az akkori események helyszíneit érintő, alig két éve rendszeresített, de mára érdektelenné vált túraútvonallal, miközben – mutatnak rá – a Kárpátokban húzódó Árpád-vonal a magyarországi turistákat – fiatalokat és öregeket egyaránt – vonzó valóságos zarándokhely lett.

Szerhij Fedaka ungvári professzor a cikkben sajnálkozását fejezi ki, hogy Kárpátalján kevés az 1939-es eseményeket idéző emlékmű. Elmondása szerint korábban "megállapodás született a kárpátaljai kulturális szervezettel és budapesti körökkel arról, hogy a vereckei magyar honfoglalási emlékmű felállításáért cserébe a magyar fél vállalja az 1939-ben kivégzett fegyveres ukrán ellenállók emlékművének a megépítését". Ennek eredményeként – állítja a történész – állnak a vereckei magyar emlékmű szürke tömbjei, míg az ukrán emlékművet a magyar fél egy feliratos tábla elhelyezésével tudta le.