hvg.hu: Nemrég megjelentek a felsőoktatási, képzési területekre lebontott keretszámok. Miért volt szükség a keretszámok ilyen gyors és drasztikus csökkentésére? A Magyar Rektori Konferencia elnöke szerint pár év alatt kellett volna mindezt végrehajtani, mert így működési zavar állhat be az egyetemeknél.

Hoffmann Rózsa: Több mint egy éven át folytattunk az érintettekkel párbeszédet arról, hogy a felsőoktatás szerkezete aránytalan és méreteit tekintve sem felel meg a magyar társadalom igényeinek. E beszélgetések jellemzője az volt, hogy mindaddig, amíg a változtatás érdekében megteendő konkrét lépések megjelölése nélkül zajlottak, helyzetértékelésünkkel „elvi alapon” a felsőoktatás minden szereplője egyetértett. A kezdet kezdetén nyilvánvalóvá tettük - és ez sem képezte vita tárgyát -, hogy olyan képzésekre kell a rendelkezésre álló anyagi és szellemi javakat összpontosítani, amelyektől joggal várható, hogy hozzásegítik Magyarországot a felemelkedéshez, megújuláshoz, amelyek a gazdaság motorjai lehetnek. Természetesen mindezt úgy kell megvalósítani, hogy közben a szellemi élet utánpótlását és fejlődését biztosító felsőoktatás egészének színvonalát javítani, versenyképességét is erősíteni kell. Ennek jegyében indítottuk el azt az alaposan átgondolt szerkezeti változtatást, amelynek tempóját lassúnak semmiképpen, de tekintettel arra, hogy már évekkel ezelőtt szükség lett volna rá, túl gyorsnak sem nevezném.

hvg.hu: De miért kellett ilyen drasztikus mértékben csökkenteni a keretszámokat?

H. R.: Ami az átalakítás minősítését illeti, én inkább erőteljesnek, mintsem drasztikusnak mondanám. Célkitűzéseinkkel összhangban, a műszaki, a természettudományos és az informatikai képzéseknél az államilag támogatott keretszámokat jelentősen megemeltük. Nem változtattuk, illetve csekély mértékben emeltük az orvosi, egészségügyi, az agrárképzést és a tanárképzés alapjait jelentő bölcsész és természettudományos, valamint a pedagógusképzés keretszámait. Mivel a források nem állnak korlátlanul rendelkezésünkre, ebből következik, hogy más területeken csökkenteni kellett. Elsősorban azokon a területeken lett lényegesen kevesebb az államilag támogatott képzési hely, amelyeken a diploma megszerzése után könnyedén el lehet helyezkedni, és a jövedelem messze meghaladja az átlagos béreket. Akik ezeken a szakokon tanulnak, azok számára az önköltség vállalása egy belátható időn belül megtérülő befektetés. A kormány, éppen azért, hogy ne csak a módosabb családok gyermekei élhessenek ezzel a lehetőséggel, hanem anyagi helyzetétől függetlenül bárki tanulhasson, egy új - a képzési költséget teljesen fedező - diákhitel-konstrukciót hozott létre. A jól jövedelmező szakmákat választók nyugodt lélekkel vehetik fel az állami kamattámogatással elérhető diákhitel 2-t, mivel egyértelmű, hogy különösebb gond nélkül vissza tudják majd fizetni. Mindazoknak, akik a 240 pontot elérik a felvételin, megvan a lehetőségük, hogy bejussanak a felsőoktatásba. A fiatalok kezdik megérteni, hogy akik a felsőoktatásba készülnek, azoknak komolyabban kell venniük középiskolai tanulmányaikat. A bejutási lehetőségek változása jobb teljesítményre fogja ösztönözni a felsőoktatásban a hallgatókat is.

hvg.hu: Több rektor kifogásolta, hogy központosított döntést hoztak, nem egyeztettek az egyes egyetemekkel, akik így nem választhattak profilt maguknak. Miért nem adtak nagyobb szabadságot a felsőoktatási intézményeknek?

H. R.: A kérdésben vázolt út elméletileg helytálló, a gyakorlatban azonban működésképtelen lett volna. Hihető-e vajon, hogy a 29 állami intézmény a maga közel 300 szakjával képes lett volna másképp megegyezni? Legfeljebb árnyalatbeli különbségek lettek volna. A keretszámok leosztásánál sok szempontot mérlegelt a kormány, például, hogy hol mekkora a kapacitás, milyen minőséget mutattak eddig a felsőoktatási intézmények a minősített oktatóik száma, diplomát szerzett hallgatóik elhelyezkedési mutatói alapján. Az egyetemekkel folytatott egyezkedés a keretszámokról csak akkor működik, „amikor a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet”. A döntés a tudományos és a gazdasági élet szereplői, szakértői, a Felsőoktatási Tudományos Tanács javaslatai alapján született. Az egyetemek is tehettek javaslatot, erre ösztönöztük őket, mérlegeltük is, de „börzét” nem rendeztünk, és szerintem nem is lehetett volna ezt a kérdést így megoldani. Mivel egy új elosztási szisztémáról van szó, tudható volt, hogy ez sok helyen komoly feszültséget fog okozni.

hvg.hu: Akkor támogatja a képzést az állam, ha a diák vállalja, hogy a diploma megszerzése után a képzési idő kétszereséig Magyarországon fog dolgozni. Nem tartanak attól, hogy ez a röghöz kötés külföld felé tereli a diákokat?

H. R.: A röghöz kötés kifejezést nem helyes használni: a történelemből kölcsönvett fogalomhoz erőszak és kényszer kötődik, holott ebben az esetben erről nincs szó.  A kérdés tévesen kapcsolja össze a diákhitel és a magyarországi munkavállalás serkentését szolgáló hallgatói szerződés intézményét is. Az állam azt kínálja azoknak a fiataloknak, akiknek sikerül bekerülni az államilag támogatott keretbe, hogy ingyen tanulhatnak, ha a végzést követő 20 éven belül, 6, 10 vagy 12 éven át Magyarország, a magyar társadalom javára fordítják megszerzett tudásukat. A hallgató tehát szabadon dönthet: ingyen tanul és a diploma megszerzése után néhány éven át hazájában vállal munkát, vagy elutasítja az állam nagylelkű felajánlását, hogy több millió forintot kifizet helyette, és inkább maga finanszírozza tanulmányait, amelyhez igénybe veheti a diákhitel 2-t. Az állami támogatást választóknak a szerződéskötés kötelező.

hvg.hu: Azért ez mégiscsak kényszert jelent.

H. R.: Nem vitatom, hogy a korábbiakhoz képest ez komoly változás. De jó tudni, hogy más országokban sem osztogatják minden feltétel nélkül az ösztöndíjakat.  Nagyon sok országban jelentős összegű tandíjat kell fizetni, bár kétségkívül olyan országok is akadnak szép számmal, ahol a képzés ingyenes. A változások miatt mégsem életszerű azt feltételezni, hogy magyar hallgatók tömegesen olyan országokba mennek majd tanulni, ahol nem, vagy csak jelképes összeget kell fizetni. A lelki tényezőktől, emberi, baráti, családi kötelékektől elvonatkoztatva anyagilag is súlyos teherrel jár egy ilyen döntés. Ausztriában például a megélhetés költsége egy hónapra 500 euró, ami 300 forintos árfolyammal számolva havi 150 ezer forint. Úgy tapasztaljuk, hogy a fiatalok nagy többsége nem korlátként éli meg, ha hazájában kell dolgozni, hanem normális, természetes következményeként annak, hogy magyarnak született. Gyermekeink itt akarnak családot alapítani, itt akarnak munkát vállalni. Közben persze elmehetnek külföldre is tapasztalatokat gyűjteni, hiszen a hallgatói szerződések csupán arról szólnak, hogy a 40 évnyi aktív munkaviszonyból átlagban 10 évet kell Magyarországon dolgozni. Aki azt mondja, hogy a 40 év aktív időszakát külföldön akarja leélni, megteheti nyugodtan, csak ebben az esetben vissza kell fizetnie az államnak taníttatása árát. Az új rendszer a döntésben nagyobb felelősséget hárít a hallgatókra, ez a fajta felelős gondolkodás pedig a tanulásban is megmutatkozik majd. Ugyanebbe az irányba hat az a szabály is, hogy az állami ösztöndíjasoknak meghatározott időn belül meg kell szerezniük a diplomájukat. Nem lehet visszaélni a kapott támogatással. Az emberek igazságérzete is ezt diktálja.

hvg.hu: Beszéljünk kicsit a közoktatásról is. A Nemzeti alaptanterv hamarosan nyilvánosságra kerül. Milyen pontokban várható jelentős változás?

H. R.: Struktúrájában ugyan őrzi a hagyományokat, de ez egy új alaptanterv lesz. Visszatérünk a ’95-ös Nemzeti alaptantervnek ahhoz a 2003-ig élő jellemzőjéhez, hogy meg kell határozni az iskolákban kötelezően közvetítendő műveltségtartalmak minimumát. Az új Nemzeti alaptantervet kiegészítjük a nemzeti és egyetemes műveltségtartalmakkal és a XXI. század korszerű ismereteivel, amelyhez kötelezően választható kerettanterveket rendelünk. A műveltségi területek megnevezésében valószínűleg nem, de a közös követelmények részben lesz változás. Az új alaptanterv több olyan közös célt, feladatot jelenít meg, amelyeket következetesen végig kell vezetni minden műveltségi területen. Például előtérbe kerülnek azok az erkölcsi nevelési értékek, amelyek megfelelnek az alaptörvényünknek és a Nemzeti Együttműködés Programjából is kiolvashatók. Ilyen a munka elsődlegessége, kötelességteljesítés, tisztességes, becsületes élet, hazafiság. Ezek sajnos a korábbi években háttérbe szorultak. A gyerekeknek az iskolában meg kell szokniuk, hogy tanulniuk kell, a kötelességeket teljesíteni kell. A tévesen értelmezett gyermekközpontú pedagógia ezt nem tipikusan várta el. A Nemzeti alaptantervet a konkrét iskolai gyakorlatban kerettantervek teszik majd alkalmazhatóvá, amelyek közül az iskoláknak választani kell. Erre épül majd az iskola helyi tanterve, amelyben az intézmény meghatározhatja a rendelkezésére bocsátott 10 százaléknyi szabadidő felhasználását, eltöltésének szabályait, a módszertant, a preferenciákat. Az iskolák önállósága megmarad, kijelölt keretek között lehetőségeik, igényeik szerint a szülői elvárásokra adekvát válaszokat adhatnak.

hvg.hu: Tervezték az egész napos iskola bevezetését. Mik a tervek ezzel kapcsolatban? 

H. R.: Minél előbb szeretnénk, hogy megvalósuljon, de nyilvánvalóan több ezer intézményben egyik napról a másikra ilyen jelentős változásokat nem lehet véghezvinni. Még akkor sem, ha sok helyen, főleg alsó tagozaton már most is egész napos rendszerben működnek az iskolák. Terveink szerint a jövőben délután 4 óráig az iskolák színes és tartalmas programokat kínálnak majd a gyerekeknek. Az egész napos iskola jó eszköze lehet a hátrányos helyzet leküzdésének, bevezetésétől a társadalom kettészakadásának megállítását és megfordítását reméljük.

hvg.hu: Ehhez szükséges az is, hogy a pedagógusok a teljes munkaidejüket az iskolában töltsék.

H. R.: 2013. szeptember 1-jétől indul a pedagógusi életpályamodell, amely elvárja a pedagógusoktól, hogy a heti munkaidejük 80 százalékát a gyerekekkel töltsék. Ez fontos feltétele az egész napos iskola bevezethetőségének is. A mai iskola sajnos nem ilyen elveken működik, a tanárok egy része óraadóként értelmezi a munkaviszonyát, ezért sincs elegendő délutáni foglalkozás. Az új rendszerben lesz idő kirándulni, múzeumba menni vagy éppen külön matekot tartani, mert a pedagógusok az iskolában lesznek.

hvg.hu: A hvg.hu-n két hete látott napvilágot az a cikk, amely megállapította: Schmitt Pál köztársasági elnök doktori disszertációjának nagy része szinte szóról szóra megegyezik egy bolgár sportkutató, Nikolaj Georgiev által még a nyolcvanas években írt tanulmány szövegével. A Semmelweis Egyetem szerdán létrehozta a tényfeltáró bizottságot, amelynek március végéig meg kell állapítania, plágiumról van-e szó. Amennyiben ez bebizonyosodik, ön szerint mi a teendő?

H. R.: Ez semmilyen tekintetben nem tartozik rám. Remélem, hogy a vizsgálat egyértelműen pontot tesz az ügy végére.