Anatómia, etológia, takarmányozás, tenyésztés, élettan – csak néhány azok közül az ismeretek közül, amelyeket a Nemzeti Lovas Program szerint a 3-5. osztályos gyerekeknek a lovaskultúra keretében tanítanának, a miniszterelnöki megbízott szerint „a ló mellett, saját élményként”. Emellett a lovaglás gyakorlati alapjaival is megismerkedhetnének az alsósok.

A program kidolgozói szerint erre azért van szükség, mert „az emberek többsége mesterséges környezetben él, ami már olyan fokú elszakadást jelent a természetes környezettől, hogy a gyermekek között nem ritka, aki még nem is látott lovat, holott Magyarországon a lovak felnevelésének és tenyésztésének évezredes hagyományai vannak.”

Nem diktátumszerűen

„Nem erővel, valakinek a rovására, vagy diktátumszerűen akarjuk mindezt bevezetni, egyszerűen megadjuk az iskoláknak a lehetőséget arra, hogy a több ezer éves lovaskultúránkat beépítsék a pedagógia programjukba” – mondta a hvg.hu-nak Horváth László, a Nemzeti Lovas Program kidolgozásáért felelős miniszterelnöki megbízott.

Stiller Ákos

Horváth szerint mindez uniós pályázati pénzekből valósulna meg, ahogy fogalmazott, „nem kell gigantikus beruházásokra gondolni”. Azok, akik nem ismerik a ló világát, egyszerre vonzódnak és félnek tőle, a programmal pedig többek között ezen is változtatnának. „Nem az a cél, hogy kiváló lovasokat neveljünk, hanem hogy a gyerekek biztonságosan mozogjanak ebben a közegben, és barátságban legyenek a lóval” – magyarázta lapunknak a miniszterelnöki megbízott. Horváth azt mondta, 2012 a tervek szerint még kísérleti év lesz, az egységesített tanmenet csak 2013-ban lépne életbe. Ezzel a kötelezően választható tárggyal tehát közelebb kerülhetnénk ahhoz, hogy megint valódi lovas nemzet legyünk. Kérdés, miből, és hogyan.

Leventeképzés a láthatáron?

„A Nagykörúton fognak lovagolni a gyerekek, vagy az iskolaudvaron?” – tette fel a kérdést a hvg.hu-nak Szüdi János volt oktatási államtitkár, majd némi iróniával hozzátette: valamikor a leventeképzés is kötelezően választható tárgy lesz. Az oktatási szakértő nem érti, miért nem például az úszáson, vagy a futballon (Orbán Viktor erről a fókuszról is gondoskodott a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémiával – a szerk.) van ekkora hangsúly. Azt mondja, bizonyos érdekkörök tíz éve próbálják behozni a lovassportot az oktatásba, és most is az a lobbi ér célba, aki a legközelebb van a tűzhöz.

A másik probléma a szakember szerint az, hogy a gyerekek már most is túlterheltek, az új Nemzeti Alaptanterv szerint pedig több lesz a „munkaidejük”, mint egyes felnőtteknek. „Nem tudom, még hány bőrt lehet lehúzni a gyerekekről” – mondta Szüdi, aki szerint bár a lovaskultúra oktatása elméletileg beleférhet a kerettantervbe, a kérdés, hogy ki fogja tanítani, hol, és a gyerekeket hogy szállítják el a lovakhoz.

A miniszterelnöki megbízott szerint ez nem kardinális probléma, hiszen most is járnak iskolabuszok, s bár felmerül a benzinköltség kérdése, szerinte ezt is meg lehet oldani. Horváth ugyanakkor alapvetően nem arra számít, hogy nagyvárosi iskolákban merül fel az igény a lovaskultúra oktatására. „Ahol nincs lovasszolgáltató, ott nem kell lovardát építeni” – mondta.

Sokadlagos kérdés

Azt a program ellenzői is elismerik, hogy a lovaglásnak és a lótartásnak sok előnye és pozitív hatása van, a fogyatékkal élő gyerekek számára kiváló terápia, és az egészséges iskolások személyiségfejlődésében is sokat segít, azt viszont Szüdihez hasonlóan mások sem tudják, hogy lehetne mindezt megvalósítani. „Lehet, hogy ezzel megbántom a lovas szakmát, de ez most egy sokadlagos kérdés” – mondta a hvg.hu-nak Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnöke, aki mint az egyik békásmegyeri lakótelepi iskola pedagógusa, nem tudja elképzelni, hogy juttatnák el a gyerekeket a lovardába.

„Fontos a mindennapos testmozgás és a lovaskultúra megismerése is, de erre most nem költenék, hiszen hihetetlen összegeket kéne még a közoktatás fontosabb területein befektetni” – magyarázta Mendrey, aki szerint bár ez szép cél, jelenleg az úszásoktatás megszervezése is nehézséget okoz.

A lovaglás nagyon jó dolog, de hihetetlen költségei vannak – mondta a hvg.hu-nak Vég Zoltán Ákos, az Equity Méltányos Közoktatásért Egyesület munkatársa. A szakember úgy látja, a terv költségvetési szempontból teljesen átláthatatlan, és inkább tűnik a fontosabb kérdéseket elfedő kirakatprogramnak. A mindennapos testnevelés sem ördögtől való gondolat Vég szerint, de a gyakorlatban az is kivitelezhetetlen, így azt sem tudja elképzelni, egész osztályokat hogyan lehetne elutaztatni és meglovagoltatni.

„El vagyok képedve”

Hasonlóképp látja a helyzetet Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnöke is, aki, bár tízéves kora óta lovagol, és csodálatos dolognak tartja ezt a sportágat, elrugaszkodott és a valóságtól távol álló elképzelésként tekint a Nemzeti Lovas Programban leírtakra. Egyrészt nem érti, miért kell „nemzeti mázzal leönteni” ezt a sportágat, másrészt azért van elképedve, mert szerinte olyan súlyos gondok vannak a közoktatásban, hogy ezt maximum néhány elit iskola engedhetné meg magának, miközben a közoktatást az összes gyerekhez kéne igazítani. „Egy szabolcsi falu összerottyant iskolájában a gázszámlát sem tudják kifizetni, az úszásoktatásból pedig azért maradnak ki a gyerekek, mert nincs uszoda” – sorolta a felmerülő nehézségeket.

AP

Nem is drága?

Páska Ildikó, a Semmelweis Egyetem lovaskultúra szakcsoportjának tanára ugyanakkor a hvg.hu-nak azt mondta, a lovaglás csak élsportként drága, alapszinten nem kerül többe, mintha vennénk egy úszóbérletet. Páska szerint jelenleg 35-40 olyan lovarda van Magyarországon, ahol fogadni tudnak gyerekeket – van, ahol húsz osztály is megfordul, másutt csak egy-egy. A miniszterelnöki megbízott szerint ez „veszélyes üzem”, ezért csak minősített lovasszolgáltatók fogadhatnának gyerekeket.

Sok iskola már most is él ezzel a lehetőséggel, többségében a szülők pénzéből, bár helyenként az is előfordul, hogy valamilyen szponzor által az önkormányzat, vagy az iskola finanszírozza a lovas oktatást. Páska szerint ez az új lehetőség részben tehermentesíthetné azokat az általános iskolákat, akik - miután kötelezővé vált a mindennapos testmozgás – nem tudnak tornatermet biztosítani minden osztályuk számára. Nahalka István oktatáskutató is a támogatók között van, szerinte kifejezetten jó, hogy a gyerekek több lehetőség közül választhatnak. „Ha kötelező lenne, vagy ez lenne az egyedüli sportlehetőség, én lennék az első, aki tiltakozna, így viszont a lovaskultúra oktatása csak egy a zeneiskolához, vagy a síeléshez hasonló plusz lehetőség, így nem veti fel az esélyegyenlőtlenség problémáját” – magyarázta a szakember a hvg.hu-nak.

Ki fogja tanítani?

Páska Ildikó szerint a lovasprojekt megvalósításában az oktatói háttér megteremtése a legfontosabb, ma Magyarországon ugyanis csak két helyen képeznek lovaskultúra oktatására alkalmas szakembereket, mindkét esetben szakirányú továbbképzésről van szó.

Míg a Semmelweis Egyetem (SE) Testnevelési és Sporttudományi Szakán sportolói oldalról közelítik meg a kérdést, addig a gödöllői Szent István Egyetemen inkább agrárszemszögből oktatnak – mondta a hvg.hu-nak Dóka Ágnes, a SE Lovaskultúra Szakcsoport szervezője, akitől azt is megtudtuk: tavaly itt 18-an végeztek, átlagban pedig évente 15-20 fő jelentkezik levelezős, fizetős képzésükre. Idáig összesen körülbelül százan végeztek náluk, a képzés így megelőzte a korát, hiszen mikor elkezdődött, még nem volt nemzeti lovas stratégia.

A Nemzeti Lovas Program az elképzelések szerint tovább duzzaszthatja a lovaskultúrában jártas szakemberek számát, hiszen már a tanárképzés keretein belül, a testnevelés szakon is beindítanák a lovaskultúra fakultációt. Erre Páska szerint például az egri tanárképző főiskola is nyitottnak mutatkozott.