Egy testvére meghalt, kettő túlélte. Későbbi feleségét is elvitték három testvérével együtt. „De nem emlékeznek semmire sem, mert olyan kicsik voltak. Az anyjuk a vagonban halt meg. Az én anyám is" – mondja Danyi Béla.

A férfi még ma is abban a házban él, melynek pincéjébe zárták a csendőrök tizenhárom másik romával, és ahol napokig étlen-szomjan tartották, mielőtt a nyilasok Auschwitzba szállították. A táborban a 14-es barakkban lakott, a 20-30 kilósra fogyott halottakat kellett a krematóriumba cipelnie. "Annak már csak a csontja meg a bőre volt."

A cigány holokauszt, a Porrajmos áldozatainak számáról ma is viták folynak: a romák kevésbé voltak szervezettek, mint a zsidók, és sokukat nyilvántartásba vétel nélkül gyilkolták meg. Legalább félmillió roma, a harmincas-negyvenes évekbeli európai roma lakosság legalább egyötöde pusztult el a második világháborúban.

A nürnbergi faji törvények szerint a zsidókhoz hasonlóan a romák is idegen fajúaknak minősültek, ezért 1935-től tilos volt nem romákkal házasodniuk. 1938 decemberében Heinrich Himmler javasolta a cigánykérdés végső rendezését, habár egy-két tiszta cigány törzset "tudományos kutatás céljából" meghagyott volna. Himmler decemberi körlevele szerint "tapasztalat bizonyítja, hogy kevertvérű cigányok játsszák a legnagyobb szerepet a cigánybűnözésben". 1938 márciusában népszámlálás alá vetették a romákat, áprilisban megvonták tőlük a szavazati jogot, májustól nem járhattak többet iskolába, és deportálni kezdtek minden olyan férfit, aki nem valamelyik gazdánál dolgozott. Júliusban megtiltották a nem cigányokkal való házasságkötésüket, majd 1939-ben elkezdődnek a tömeges deportálások.

"Mikor fölemlítem ezeket a dolgokat úgy magamba, nem tudok még enni se" – mondja Danyi Béla. De mégis vállalta, hogy beszél traumatikus élményeiről. "Jó kimondani kérem, én most ilyenkor könnyebb vagyok kicsit".