„Hoffmann Rózsa nosztalgiázik” – írta az egyik olvasónk arra reagálva, hogy az államtitkár visszahozná az iskolákban a rendszerváltás előtt még kötelező, az 1990-es évek elején viszont fokozatosan eltűnő kék köpeny viselését. „A rossz ruhát eltakarja, a jót megvédi” – emlékezett vissza az egykori iskolaigazgatója megjegyzésére a hvg.hu Facebook-oldalán egy másik olvasónk.

Az oktatásért felelős államtitkár az InfoRádiónak adott szerdai interjúban azt mondta, támogatná az egyenköpeny viselését, mert a szegény gyermekeket nem frusztrálná, ha nem tudnának drága, divatos ruhákban járni. Hoffmann szerint ennek ellenére egyelőre nincs napirenden a kormányban erről szóló rendelet.

Hoffmann Rózsa bejelentését követően arra kértük olvasóinkat, hogy elevenítsék fel 1980-as évekbeli emlékeiket, idézzék fel, milyen volt köpenyben járni iskolába.

„Eszünkbe sem jutott, hogy ne hordjuk”

„Tizenkét éves koromig egyáltalán nem zavart a viselése, hisz mindenkinek kötelező volt. Általában csak a ’nagyon rossz gyerekek’ nem hordták, ami a mi fogalmaink szerint a többször megbukott diákokat jelentette, így eszünkbe sem jutott, hogy ne hordjuk. Ahogy egyre idősebb lettem és kezdett el érdekelni a divat, úgy figyeltem jobban a köpenyemre is” – írta Alexandra arról, miként viszonyult a köpenyhez tinédzser korában.

Hoffmann Rósza visszahozná az egykor gyűlölt köpenyt

MTI / Varga György

A levélben vagy a Facebookon reagáló olvasóink jelentős része nosztalgiával idézte fel az 1980-as éveket. Géza különösen a köpeny zsebeit szerette: „annyi minden belefért, a mellen is volt egy, az állandóan tele volt ceruzával, tollal, emlékeztető fecnikkel. A tanáraink is köpenyben jártak, még a gépészeti középsuliban is. A nők és az általános tárgyakat tanító férfiak fehérben, a szakmai tárgyakat tanítók kékben vagy barnában.”

Egy budapesti olvasónk azt írta, hogy praktikus és kényelmes viselet volt. „Nem volt műszálas, állandóan vasalni kellett. A nyakára gombok voltak varrva és cserélni lehetett a fehér gallérokat. Az ujja legombolható volt, ezt viseltük télen, nyáron. Persze akkor még nem volt ilyen kánikula, ezért elviselhető volt. Arra nem emlékszem, hogy a ruha viseletével meg voltunk-e elégedve, mert olyan színes volt az iskolai életünk, hogy természetesnek tűnt.”

Mások ezzel szemben úgy emlékeznek, hogy nagyon kényelmetlen volt, különösen azt nehezményezték, hogy műszálas volt és kikezdte a bőrüket. „Igazi szenvedés volt: műszálas, nem szellőző anyag, rossz szabás” – írta a most pedagógus Andrea. Krisztina szerint a köpenyek 99 százaléka műszálas volt, „a természetes anyagból készült köpenyek általában nagyon egyszerűek, jellegtelenek voltak, mintha szakmunkás suliba járóknak készült volna”. „Három évig hordtam négyet vagy ötöt, mert folyton kinőttem. Kora ősszel, késő tavasszal kifejezetten irritálta a bőrt az a műszálas vacak. Aki a testvére levetett köpenyét hordta, azt kigúnyolták, akinek rondább kék árnyalata volt, szintén” – idézte fel kellemetlen emlékeit Ádám.

„Forradalmat csináltunk 1985-ben”

Többen is felidézték, hogy a köpeny az 1980-as években sokszor a tanárok, ritkábban a rendszerrel szembeni lázadás célpontja lett. Volt, aki csak a köpeny átigazításával, átszabásával tette elviselhetőbbé, volt aki, kisebb lázadást szított ellene. Géza pedig azt írta: „a köpeny ellen nem lázadoztunk, volt más lázadozni valónk: farmer, hosszú haj, Radio Luxemburg, Szabad Európa Rádió”.

Egyes iskolákban már az 1930-as években is egyenruhát viseltek

Fortepan / Hegedűs Judit

Krisztina egy igazi forradalmat idézett fel a hvg.hu-nak küldött levelében. A budapesti Eötvös József Gimnáziumban 1985-ben diákparlamentet tartottak, ahol az olvasónk szerint a legfőbb téma a köpeny kérdése volt. „Több beszéd is elhangzott, számos logikus érvet hoztak fel a felszólalók, miért is felesleges a köpeny. Hosszas vitát követően a diákparlament végül – ha jól emlékszem, egyhangúlag – megszavazta, hogy az Eötvösben ne legyen kötelező az iskolaköpeny viselése. Nem emlékszem a ’jogi’ procedúrára, hogy az iskola vezetőségének milyen lehetőségei lettek volna a diákparlament határozatának megsemmisítésére, gondolom, tehetett volna ellene, de nem tett. Hatalmas sikerként éltük meg, hogy ezt el tudtuk érni, gyakorlatilag forradalmat csináltunk 1985-ben (!). Minden bizonnyal mi voltunk az első középiskola az országban, ahol innentől fogva nem volt kötelező a köpeny viselése. Aztán persze voltak, aki dafke felvették a köpenyüket…”

A történetét a hvg.hu-nak levélben szintén beküldő Nyáry Krisztián – a főváros előző ciklusbeli kommunikációs tanácsadója – úgy emlékszik, ők a nyílt lázadás helyett a szabályok kijátszásával tüntették el a köpenyt az iskolából. Lett belőle mellény, majd megváltozott a színe, végül senki sem ismert rá. Nyáry szerint ez a történet jó tanulságul szolgálhat a mostani kormányzatnak is: „Hoffman Rózsának részletes végrehajtási utasításra lesz szüksége, ha rendet akar vágni a megengedhetetlenül tarka ruhás iskolások között”.

„Jól néznek ki benne”

A felkérésünkre reagáló olvasóink jelentős része úgy gondolja, ha az a cél, hogy a társadalmi különbségeket eltakarják, akkor a köpeny nem lesz elég. Többen úgy vélik, a drága telefonok, cipők továbbra is kilátszanak majd, mint ahogy azt is figyelni szokták a diákok, hogy kit milyen autóval visznek iskolába.

A hódmezővásárhelyi formaruha

MTI

Ezért többen a teljes egyenruha bevezetését tartanák célszerűnek, ha a társadalmi egyenlőtlenségek eltüntetése a cél. Többen megjegyezték, hogy az angolszász országok egyes iskoláiban is kötelező az egyenruha, ami, ha jól van megtervezve, még jól is néz ki. "Már jó ideje Angliában élek, ahol az iskolákban az egyenruha a kötelező viselet. Megfizethető es igen jól eltörli a gyerekek közötti esetleges anyagi különbségeket, nagyon jól képviseli a ruha az iskolát. Jól néznek ki benne, és eszembe jut, mennyivel könnyebb lett volna reggelente elkészülni, ha nem azzal törődsz, hogy most mit vegyél fel."

Ezzel szemben sok olvasót az egyenruha a pártállami rendszer uniformizáló kísérleteire emlékezteti, ezért elutasítják. Mások szerint ez a köpennyel szemben túl sokba kerülne, az igazán szegények nem tudnák megfizetni.