Az EMIH pénteken az MTI-hez eljuttatott közleményében azt javasolja, hogy a kabinet "egy erős deklaráció formájában tegye tisztába ennek a Rákosi-rendszer óta elhallgatott korszaknak a sötét terheit", különös tekintettel arra, hogy ezt a felelősséget a háború utáni jogi dokumentumokban sem tisztázták kellően. Mint írták, "önmagában nehezen elfogadható" a kormány által felállítandó német megszállás emlékműve, ami azonban "érthető törekvés lehet annak kifejezésére, hogy Magyarország - és egyben a magyar zsidóság - helyzete 1944. március 19. után drasztikusan romlott". Félreérthető szerintük ugyanakkor az emlékműállítás gesztusa, "különösen a holokauszt-emlékév kontextusában".

Rámutattak: a tervezett emlékmű "mind nevében, mind kétséges minőségű esztétikájában" azt a félrevezető üzenetet is hordozza, hogy az 1944-et megelőző 25 évben nem voltak áldozatai a jogfosztó zsidótörvényeknek és a megalázó munkaszolgálatnak, valamint hogy az 1944 után történt, több százezer ember életét követelő tömeggyilkosságban és az azt előkészítő deportálási folyamat kivitelezésében megkérdőjelezhető az akkori magyar kormánynak és államigazgatásnak a felelőssége. Hozzátették: nem a zsidó közösség, hanem az egész magyar társadalom feladata a magyar történelem őszinte és tényszerű feldolgozása, az arra épülő pozitív nemzeti önkép kialakítása. Különösen fontos lenne kerülni, hogy ez a kérdés a zsidó közösség ügyévé egyszerűsödjön - vélekedtek.

Az EMIH továbbra is nagy várakozással tekint a magyar kormány azon döntésére, amely az izraeli nagykövet és a zsidó hitközségek javaslatára a 2014-es évet - a magyar holokauszt 70. évfordulója alkalmából - hivatalos emlékévvé nyilvánította, és amely ennek keretében - a zsidó közösségek és szervezetek, valamint a civil társadalom bevonásával - nagyszabású programot hirdetett. Ez egyben történelmi lehetőséget adhat az egész magyar társadalomnak az őszinte emlékezésre és a kibeszéletlen múlt feldolgozására. "Mindemellett aggodalommal vegyes tanácstalansággal figyeljük, hogy a múlt feldolgozásának kezdeményezéseivel párhuzamosan a magyar történelem sötétebb időszakainak kifakítására is mutatnak bizonyos jelek" - fogalmaztak.

Kiemelték: a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) és az EMIH vezetői egyeztetéseket folytattak egymással, az EMIH pedig fontosnak tartja, hogy a Mazsihisz és a kormány mielőbb próbálja meg megtalálni a kompromisszumos megoldást.

Meglátásuk szerint a magyar zsidó közösség elismeréssel tartozik azért, hogy a kormány új, nagyszabású emlékhelyet kíván felállítani a józsefvárosi pályaudvar helyén, ugyanakkor megfontolásra ajánlja, hogy egy újabb holokausztmúzeum helyett vagy azt kibővítve, a magyar-zsidó együttélés ezer évének bemutatására hozzanak létre magas színvonalú központot.

Emlékeztettek arra: a magyar zsidóság az 1848-as szabadságharctól és az 1868-as emancipációs törvény jogi deklarációjától vallja magát egyszerre teljes jogon magyarnak és zsidónak. "Mindahányan büszkék lehetünk arra a kulturális örökségre, amely kifejeződik azokban az értékekben, amelyeket Magyarország adott a magyar zsidóságnak, és mindabban, amit a magyar zsidóság adott Magyarországnak" - állapították meg.

Kitértek arra, hogy Magyarország az egyetlen ország, ahol időben folytonos, honi zsidóság él a holokauszt után is. Annak a meggyőződésüknek adtak hangot, miszerint a holokauszt tanulságait nem lehet kellőképpen megérteni, ha a társadalom nem ismeri meg a zsidó kultúrát, a zsidó közösséget és a közös magyar-zsidó történelmet.