„Végre ki kell derülnie, hogy nem lophatják el a munkaidőnket. Nem csak akkor dolgozunk, amikor fogjuk a kormányt. Ennyiből egy sor másik szakmánál, mondjuk egy benzinkutasnál sem kellene számolni azt az időt, amikor ténylegesen nem végez munkát” – hat év pereskedés után így foglalta össze a hvg.hu-nak Demeter Zoltán egykori buszsofőr, mit vár a pénteki tárgyalástól. Az október 31-én pénteken 10 órára kitűzött másodfokú eljárásban ugyanis jogerősen eldőlhet az a per, amit több tucat buszvezető indított még 2008-ban a Volánbusz Zrt. ellen elmaradt munkabér, illetve túlmunkadíj miatt három évre visszamenőleg.

A jogi csata egy kérdés körül forog: munkaidőnek számít-e az az idő, amit a helyközi utasszállítást bonyolító cég sofőrjei a járatuk megérkezése és a menetrend szerinti következő útjuk indulása között eltöltenek. Ezt az időt a Volánbusznál nem vették annak, hanem készenlétként, illetve rendelkezésre állási időnek számolták el – és így nem is fizették ki utána a teljes alapbért, csak annak valamivel több mint felét: 60-65 százalékát. A sofőrök szerint ez igazságtalan, és teljes óradíjukat kérik erre az időre is, hiszen ebben az időben is egy sor feladatuk van, másrészt „munkában vannak”, nem tehetik szabadon, amit szeretnének.

A pereskedés 2008 óta tart, részítélet már született, de többször meg kellett ismételni az eljárást: két esetben részben a buszvezetőknek ítéltek, az utolsó, áprilisi elsőfokú ítélet viszont a Volánbusznak adott igazat és elutasította a sofőrök keresetét. Ezért kell pénteken a Fővárosi Törvényszéknek döntenie másodfokon, jogerősen kimondva, hogy a helyközi járatokon dolgozó buszvezetők sajátos munkaviszonyára vonatkozó többféle törvény, szabály illetve a kollektív szerződés alapján hogyan is kell számolni a bérüket.

"Ilyenkor sem lébecolunk"

„Minden egyes hónapban 40-60 órát vettek el arra hivatkozva, hogy csak készenlét. A törvényes munkaidőnk havonta 170 óra körül volt a hónap hosszától függően, ehhez általában még jöttek a kifizetett túlórák, így havonta általában 200 órát dolgoztunk. Ha viszont ehhez hozzáadjuk ezt a szerintük csak rendelkezési időnek számító órákat, akkor kijön, hogy 260 órát voltunk munkában” – vezette le Demeter. Az ő fizetése így a perbeli 2005 és 2008  közti időszakban – ahogy szerinte nagyjából a többi kollégának is -  nettó 120 ezer forint körül volt. Ebből viszont 20 -30 ezer forintot az üzemanyag-megtakarítás után kapott, ami csak akkor járt, ha egy adott norma alatt tudta tartani a jármű fogyasztását.

Buszok a népligeti pályaudvaron

Fülöp Máté

Volt olyan buszvezető, akinek az első járata 5 óra körül indult - előtte fél órával már ott kellett lennie, hogy átvegye a buszt, majd negyed órával indulás előtt beálljon az indulási helyre -, és este 22 órakor érkezett meg a kiindulási helyre az utolsó járatával. Teljes fizetést viszont csak a vezetéssel töltött idő után kapott, a készenléti időszakra nem. „Pedig mi ilyenkor sem csak úgy lébecolunk. Tankolunk, ha kell, javíttatjuk a járműveket. De a lényeg az, hogy a nekünk a busz a munkahelyünk, ott kell lennünk” – mondta a per egyik kezdeményezőjeként Demeter. A többi sofőrrel együtt ugyanis állítja: már csak azért is munkaidőnek számítanak ezek a köztes időszakok, mert kötelezve voltak arra, hogy helyben maradjanak, ugyanis az állomáshelyet csak a forgalmi szolgálat engedélyével hagyhatták el. „Szabályozva van a forgalmi utasításban, de még a buszvezetők kézikönyvében is, amiből mindegyikünknek vizsgáznia kellett, hogy csak a forgalmi szolgálattal egyeztetve lehet elhagyni az buszt, kivétel az egészségi ok” – mondta, utóbbit gyakorlatiasan definiálva: vécére lejelentkezés nélkül is el lehet menni.

„És már csak azért sem igaz, hogy csak úgy elmehettünk, mert sokszor ebben az időnkben kötelező volt beugranunk más helyett, ha kiesett egy sofőr vagy járat” – mondta Demeter, aki azóta otthagyta a Volánt. Ezt a hvg.hu-nak egy másik akkori volánbuszos sofőr is megerősítette, szerinte az is előfordult, hogy 400 kilométert is levezetett abban az időszakban, amikor hivatalosan éppen csak rendelkezésre állt.

Minek marad a buszban?

A bíróság utolsó, áprilisi ítéletében viszont a Volánbusz érvelését fogadta el, miszerint a sofőrök - ha nem kaptak egyéb feladatot – a készenléti időben „szabadon választhatták meg várakozásuk helyét”, vagyis ha akartak, ott hagyhatták a buszt – vagyis ténylegesen nem dolgoztak. A sofőrök viszont állítják: már csak azért is a buszhoz voltak kötve, mert nekik kell őrizniük a jegykiadó gépet és a kasszát, ezekért teljesen ők feleltek. A hvg.hu birtokába került peres iratok szerint a Volánbusz erre azzal kontrázott: csak a napi bevételt kellett „hiánytalanul megőrizniük”, de a pénz „biztonságos tárolása és mobilizálása nem jelentett nehézséget”.

Magyarul, a bevételt akár csak zsebre téve a közlekedési cég szerint simán elhagyhatták a buszt, míg forrásaink szerint ez állandó probléma volt. Még este sem mindig tudtak elszámolni a napi bevétellel, ha az állomáshelyi pénztár már bezárt, mire beértek a járatukkal. Tudnak olyan buszsofőrről, aki rendszeresen késő éjjel gyalogolt haza, magánál tartva az aznap összegyűlt viteldíjat. A buszban hagyni állítólag nem merték, mert szerintük állandó veszély volt a magukra hagyott járművek feltörése, és ilyenkor a kárt a sofőrön kérték számon.

A buszvezetők szerint sokszor nem is kérdés, elhagyhatják-e a buszt, mert egyszerűen nincs hová menni. „Az egyik járatomnál a hét több napján felvittem a buszt Egerből Budapestre, majd innen némi szünet után Mátrafüredre, ahol két órán keresztül álltam egy erdő széli parkolóban. Még egy vécé sincs, nemhogy fedett hely, vagy lehetőség arra, hogy otthagyjam a buszt” – mondta Demeter. A két járat közti idő - mivel helyközi járatokról volt szó - akár több óra is lehetett, naponta több ilyen szakasszal.

A peres iratok alapján a Volánbusz ugyanakkor arra hivatkozik a peres iratok alapján, hogy „a személyi fuvarozás igen sajátos jellege okán az e körben foglalkoztatott munkavállalók, mindenekelőtt a buszvezetők munkaideje és bérezése igen speciális”. Mivel mindig „kellő időben”, legkésőbb a járat megkezdése előtt tudták, hogy a menetrend szerinte mennyi lesz a „lyuk” a járatok közt, ezt szabadon eltölthették. A közlekedési társaság szerint ebben a rendelkezésre állási időben mindösszesen a „munkaképes állapotot” kellett megőrizniük. Vagyis azt elismerik, hogy azért annyira nem volt ez kötetlen idő, mintha otthon, a kanapén ülve borozgattak volna, viszont a fő érvük akkor is az, hogy „miért maradt a buszban a sofőr, ha szabadon eltölthette ezt az időt” – fogalmazott a jogász forrásunk. Az áprilisi ítélet ezt el is fogadta, mint az indoklásban olvasható, az „önmagában a munkahelyen való „önkéntes, mindemellett alapvetően teljesen szükségtelen tartózkodást” nem lehet munkaidőnek venni.

Kényszerítették a perelő sofőröket?

A pert eredetileg több mint 30 buszsofőr indította 2008-ban, mostanra viszont már csak heten maradtak, mint felperesek. A Volánbusz az utóbbi években kiszervezte, vagyis alvállalkozóknak adta át több helyközi járat üzemeltetését. Az eredetileg pert indítók közül a hvg.hu-nak többen is azt állították, hogy a Volánbusz ekkor vette rá őket, hogy kiszálljanak a bírósági eljárásból. „Azt mondták, hogy másképp az alvállalkozó nem fog bennünket átvenni és nem kapunk végkielégítést sem. Alá is írattak velünk a végén egy olyan szerződést, amelyben szerepelt, hogy nincs semmilyen követelésük a Volánbusszal szemben” – mondta Kővári Zoltán, aki egyike az alvállalkozóhoz átkerült buszvezetőknek. „Ha nem írom alá, nem vesznek át, és a munka akkor fontosabb volt” – tette hozzá. Azóta eljött attól a cégtől is, most „maszekban” sofőrködik, de lelkesen mesélte, mennyire várja a pénteki bírósági döntést, hogy utólag kiderüljön, jogosan kapott-e kevesebb pénzt.

Stiller Ákos

Nincs ezzel egyedül: a pert indító sofőröknek az eljárásban érintett időszakban, 2005 és 2008 között fejenként nagyjából 500-800 ezer forint kiesést jelentett a készenlétként való elszámolás, de a pénteki tárgyalás súlyát egy ügyet jól ismerő jogász forrásunk szerint nem az adja. „Sokan várnak rá” – mondta, ugyanis tudomása szerint a fővárosi, Pest megyei, de több vidéki munkaügyi bíróságon is vannak hasonló eljárások, amelyekben biztosan hivatkoznának a küszöbön álló jogerős döntésre, ami után akár más sofőrök is felbátorodnának és perelnének. „Ha ezeket mind összeadjuk, már csak forintban sem lesz mindegy a Volánbusznak” – jegyezte meg.

Szerettük volna megkérdezni a Volánbusz Zrt. képviselőit is, a perben őket képviselő ügyvéddel sikerült is beszélnünk, de neki nincs nyilatkozattételi joga az ügyben. A cég kommunikációs irodájától pedig azt a választ kaptuk, hogy „köszönik a megtisztelő megkeresését”, de „egy folyamatban lévő jogi eljárásról, a jogerős ítélet kihirdetéséig” nem szeretnének nyilatkozni.