„Szóval az van, hogy ez az oldal egy magánkezdeményezés, és azért indítottam, mert nem tetszik, ami ebben az országban történik. Nem tetszik, hogy magáncégek érdekei mentén alkotnak törvényeket csak azért, hogy más magáncégeket tönkre tegyenek és a csókos cégek megszerezhessék a hátrahagyott piacokat.” a Bojkott CBA & Coop & Reál Facebook-csoport ars poetikája ez a pár sor.

Elszakadt a cérna

A jelenleg épp 700 körüli támogatói körrel rendelkező csoport úgy gondolkodik, hogy a nyomásgyakorlás ezen eszköze talán ráébresztheti a kormány által rendre kedvezményezett helyzetbe hozott magyar élelmiszerláncokat, hogy a konkurencia törvényi, adminisztratív úton történő ellehetetlenítése nem kifizetődő. Mármint akkor, ha egy kritikus tömeg a lábával szavaz, és messziről elkerüli az érintett boltokat.

 

A cérna november 5-re szakadt el, ekkor alakult meg a csoport, és innentől a posztokon végig is vonul mindegyik botrány a vasárnapi nyitva tartástól kezdve a plázaépítési stopon, a hússzoros élelmiszer-felügyeleti díjon át az áfacsalási ügyig.

Innentől pedig több kérdés is felvetül: nem a fenyegetett versenytársak marketingakciójával állunk-e szemben? Milyen kormányzati eredménye lehetne egy bojkottnak? Mit tehetnek azok, akiknek környezetében csak a három bojkottálandó lánc üzletei találhatóak?

"Azt szeretném, hogy fájjon"

Ezeket feltettük az oldal adminisztrátorának is, aki először is azt mondja, nehezen szavatolható, ha anonim marad, hogy nem a versenytársak ügynöke. De a Tescónak nem kampányolna, és az Auchan sem a szíve csücske a dunakeszi ügy óta. Számára ez a kezdeményezés inkább a szabad piacról szól, és arról, hogy ő nem akarja finanszírozni a NER-t. Arról még nem döntött, hogy inkognitóban kíván-e maradni vagy nem, tart ugyanis az érintettek reakciójától.

Nem érdekli a kormányzati reakció sem: „azt szeretném, hogy fájjon”, mivel a CBA a NER egyik pénzszivattyúja. „Ezt szeretném elzárni” - teszi hozzá. Ahol nincs más alternatíva, elég irreális azt elvárni, hogy az emberek majd hosszan utazva vásároljanak, inkább az a cél, hogy akiknek csak egy kis kellemetlenséget jelent egy más bolthálózathoz elmenni, azok lépjék ezt meg. Tagok tekintetében az 1000 fős sokaság mérsékelt siker lenne. Eddig ugyanis hamar összejött a jelenlegi létszám, de sok olyan ember is csatlakozhatott, akik eddig sem jártak CBA-ba, Coopba, Reálba. „10 ezer főnek már nagyon örülnék, az már egy kisebb vagyon, ami nem a CBA-t gazdagítja.”

 

A felvetésre, hogy mi lesz a CBA magyar beszállítóival, akik egy nagyobb bojkott hatására akár csődbe is mehetnek, a csoport adminisztrátora úgy gondolja, a termelőknek egyfelől meg kéne próbálniuk több lábon állni, elmozdulni a közösségi gazdaság irányába, és akkor nem teszik ki magukat ilyen következményeknek, másfelől pedig úgy gondolja, a fogyasztók más boltokban ugyanúgy magyar termékeket fognak venni, tehát a pénz itthon marad, csak másoknál.

„Van egy pont, amikor meg kell vetnünk a lábukat, amikor fel kell vennünk a harcot. Nekem ez valahogy idén jött el, és mivel nem akarok külföldre költözni, úgy tiltakozom, ahogy tudok.”