Annyi embernek van már nagyon elege a Fideszből, hogy 2018-ban simán meg kéne buknia. Csak ehhez kisebbségbe kellene kerülnie. Márpedig sem a baloldallal, sem a Jobbikkal szemben nem fog. Kedves Jobbik, kedves Maszop, nem kell szeretnetek egymást, de ebben az ügyben muszáj lesz kooperálnotok.

A kooperáció legalkalmasabb eszközének az orrcsipeszt tartom. Franciaországban 2002-ben a baloldali szavazók orrcsipesszel mentek Jacques Chiracra, a jobboldali jelöltre szavazni Le Pen ellen, amikor Lionel Jospin, az ő jelöltjük nem jutott be a második fordulóba.

Mielőtt bárki félreértene, példánkban Le Pen megfelelője nem a Jobbik. Ma Magyarországon messze nem a Jobbik a legszélsőségesebb párt, hanem a Fidesz. 2018-ban ahhoz, hogy a Fidesz megbukjon, sok baloldali szavazónak kell a Jobbik jelöltjére szavaznia, és sok nemzeti radikális szavazónak a baloldali jelöltre. Erre mindkét párt csak orrcsipesszel tud mozgósítani – úgy viszont képes lehet.

A 2015-ös időközi választás óta az ajkai nemzeti radikálisok már rájöhettek, hogy a szocialista polgármester mennyivel élhetőbb várost vezet fideszes elődjénél, a tapolcai szocialisták pedig megtapasztalhatták, hogy a jobbikos polgármester képes volt nagyon is szerethetővé tenni a városukat. Az időközi választás hevében spontán is működött az átszavazás e két egymáshoz közeli városban, de országos szinten nem fog menni a pártok aktív támogatása nélkül.

Legyen a 2018-as választás szimbóluma az orrcsipesz! Nyilván másképp fog kinézni a Jobbik orrcsipesze, mint a szociké, és valószínűleg a Jobbiké lesz a kreatívabb. Mindkét oldal a saját szavazóinak tervezzen orrcsipeszt, így mindegyik meg tudja tartani a távolságot a másiktól, nem kell semmit sem feladnia a saját identitásából, és mégis létrejöhet valamiféle kooperáció. Ne olyan nagyratörő önálló álmokban gondolkodjanak a pártok, mint országos előválasztások, vagy havonta egy új vállalás, hanem a kooperáció lehetőségein, ha egyszer a nagy ellenfél, a Fidesz csakis így győzhető le.

Az orrcsipesz mint szimbólum egyszerre választja el a jobbikost a baloldalitól, és köti össze vele. „Büdös komcsi vagy, de akkor is itt rád szavazok, de te meg szavazz ott rám.” „Te vagy büdös náci, de akkor is, hát ez van.” Egy azonban biztos: ez már egy kis összekacsintás, valamiféle szóba állás egymással, ami annyira hiányzik ebből az országból a rendszerváltás óta. Így talán idővel még arra is rájövünk, hogy a másik nem is büdös, dehogy komcsi, dehogy náci, csak épp másmilyen, mint mi. Ettől még kifesthetjük együtt az iskolát, drukkolhatunk együtt a magyar csapatnak, elküldhetjük ezt a korrupt kormányt, és közben hallgathatja ki-ki a saját kedvenc zenéjét.