A momentumosok Origo székházban tett látogatása kapcsán kialakult vitában az egyik állítás az volt, hogy a propaganda hazugságaival szemben az a helyes, amit én csinálok: tucatnyi pert indítok. Ezzel szemben Hont András azt az álláspontot fogalmazta meg, hogy „Juhász pergyőzelmei a legkevésbé sem könnyítették meg a pártelnök életét, nem reparálták a kárt, és legfőképpen: jottányit sem változtattak az Origo gyakorlatán.” A vita ezen aspektusának eldöntéséhez szeretnék néhány adalékot megosztani.

Azzal kezdeném, hogy nehezen ítéli meg a helyes magatartást az, aki nem szembesült személyesen azzal az aljas mocsokkal, amit a megszámlálhatatlan propagandamédium követhetetlen mennyiségben okád magából. Az általam indított perekben olyan állításokat kellett bíróság előtt támadnom, mint a) az egyik legveszélyesebb magyar maffiózó fizet engem, b) ő diktálja, hogy mit mondjak, c) elloptam azt a pénzt, amit politikai tevékenységemre adományokból gyűjtöttem, d) Portik Tamás sofőrjével gyülekezések szétverését szerveztem. Ezeket a híreket hallják a barátaim, a rokonaim, adott esetben a gyerekeimhez is visszajuthat, hogy lám-lám, ilyen apa nevel titeket. Ezen álhírek publikálásáért a lopott közpénzből fenntartott médiumok „újságírói” és az őket pórázon tartó feletteseik nyilván szép pénzt tesznek zsebre, akár a többszörösét, mint a szakmájukat tisztességgel gyakorló újságírók. Szóval innen indulunk.

Nézzük először, hogy néz ki egy sajtó-helyreigazítási per egy rágalomcunami esetén. Az aljas hazugságot jellemzően lehozza legalább nyolc médium: Origo, Pesti Srácok, 888, Lokál, Riposzt, TV2, közmédia és Magyar Idők, ezek közül többnek van online és nyomtatott változata is, mindegyiket külön kell perelni. A per előtt kell küldeni egy helyreigazítási felszólítást, amire ha 5-8 napon belül nem reagálnak, akkor 15 napon belül be kell nyújtani egy keresetet. Médiumonként külön-külön. Ezután 8 napon belül elvileg kitűzik az első tárgyalást – ha egyszerre jött le a hazugság az összes médiumban, akkor 8 napon belül lesz 8 tárgyalás.

Ha nem szabályszerű az idézés az idő rövidsége miatt, akkor az első tárgyalást követi egy másik, megint 8 napon belül, de ha túlterhelt a bíróság, akkor később. Ezt követően ha a tárgyaláson bizonyítási indítvány van, ami nem áll rendelkezésre (mondjuk meg akarják idézni azt a börtöntölteléket, akinek hazugságát terjesztik rólam), akkor a bíróság elhalasztja újra a tárgyalást. Ha nem szabályszerű az idézés, akkor az elhalasztott tárgyalást megint elhalasztják, majd végül születik egy ítélet. Én első fokon tulajdonképpen mindent megnyertem, de ugye ez nem jogerős, mindig fellebbeznek. (Sőt, olyan is megtörténik, hogy első fokon jogerős lesz egy ítélet, amit aztán később visszavonnak, mert kiderül, hogy az alperes átalakult, és ezért rossz alperesnek címezték az ítéletet – ez volt a TV2 egyik ügyében, amely kft.-ből zrt.-vé alakult, de erről a bíróság nem tudott. Ilyenkor a jogutód perbelépéséig megint várni kell.)

A másodfokú tárgyalást jellemzően egy-három hónapon belülre tűzik ki. Ott aztán csodák tudnak történni. Például különböző tanácsok eltérő ítéleteket hoznak lényegileg ugyanabban a kérdésben. Így történhet meg, hogy bár minden ítélet megállapította, hogy hazugság, hogy valaha találkoztam volna Portikkal, hogy nekem valaha ő utasítást adott volna, hogy pénzt kaptam volna tőle, vagy bármilyen formában valaha beszéltem volna vele, az egyik jogerős ítélet szerint nevezhető „Portiknak való dolgozásnak” az, hogy valakinek kinyomtattam pár interneten megjelent cikket, míg egy másik tanács szerint ez hazugság. Ez azonban nem akadályozza meg a bíróságot abban, hogy szerinte a sajtó leírhassa, hogy én Portik embere vagyok, hogy vele rendszeresen összejátszok. Így történhet meg az is, hogy a bíróság jogerős ítélete szerint leírható az is, hogy én Portik sofőrjével tüntetés szétverését terveztem volna – mert végülis a kifütyülés nevezhető a bíróság szerint szétverésnek. Csak azt nem tudom, hogy Portik sofőrje kicsoda, én őt honnan ismerem vagy mikor beszéltem volna vele bármiről. Mert hogy senkivel nem beszéltem a pártomon kívül a fütyülős akcióról.

No, de mégiscsak nyertem pert, a TV2-vel szemben jogerősen azt, hogy nem utasított, nem irányított engem Portik, nem adott nekem pénzt, és nem ő vette a sípokat a fütyüléshez. És mit hoz le az Origo és a TV2 erről az ítéletről? Azt, hogy a bíróság szerint jogszerűen mondható, hogy én Portik embere vagyok és rendszeresen összejátszom vele. A Magyar Idők legalább lehozta a teljes helyreigazítást, és nem hazudta el, hogy pert vesztett. Eddig ez az egyetlen, ahol valóban megtörtént a helyreigazítás, pedig számtalan perem van folyamatban, vagy lett éppen jogerős. És akkor még nem beszéltem azokról a terjesztett rágalmakról, amik éppen nem jutnak el hozzám, és így nem áll módomban perelni őket: a számtalan megyei lap, ingyen terjesztett propagandatermék és helyi kábel-tv-k általam fel nem fedezett adásai.

De 7 hónap után még mindig egy rakat per van folyamatban. Van olyan, amelyik újra első fokon kezdődik majd, mert az alperes nem volt szabályszerűen idézve, és ennek ellenére hozott ítéletet az elsőfokú bíróság. Van több olyan ügy, amelyikben másodfokra várok továbbra is, és még nincs is kitűzve tárgyalás.

A következő kérdés, hogy mi kell mindennek a végigjáráshoz? Egyrészt kellenek ügyvédek, a fent leírt jogi tevékenység több mint száz óra munka volt eddig, és nem elég egy ügyvéd, hiszen egy héten lehet 4-5 tárgyalás is. Olyan ügyvédek kellenek, akik az propaganda korlátlan pénze által megfizethető ügyvédekkel szemben tudásukkal felveszik versenyt. Ehhez meg pénz kell. Nem kevés. Nekem abból sok nincs, a kormánypárti propagandagépezetnek viszont korlátlan van. Ha elveszítesz egy sajtópert, az legalább 200.000 forint lesz (84 ezer illeték, és a saját és az ellenérdekű fél ügyvédi munkadíja). Ha 8-10 médiumot perelsz több hazugság miatt, akkor ezt az összeget szorozd meg a perek számával. És vedd figyelembe, hogy egyszerre állapíthatja meg azt a bíróság, hogy téged Portik nem utasított, nem irányított, nem fizetett neked soha semmit, de azért szerinte leírható rólad, hogy Portik embere vagy, akivel rendszeresen összejátszol.

És még valamit: a sajtóperben – és az azt követő személyiségi jogi perben, ahol kártérítést kérek majd a rágalmazásokért – nem az újságíró az alperes, hanem a szerkesztőség, illetve a kiadó. A kártérítést kifizetik a közpénzből (értsd: állami hirdetéseken keresztül a médiumokhoz folyatott adóforintokból) a propagandista meg éli az életét.

Végezetül egyrészt nem lenne helyes, ha én minősíteném a Momentum akcióját, nem tisztem ez. Másrészt azt sem állítom, hogy a sajtóper semmire nem jó. Hiszen a végén szinte mindent megnyerek, bár azt nem tudom, hogy a jogerős bírói ítéletnek hajlandó-e majd minden médium eleget tenni, vagy kenhetem a falra a sikert.

Csak azért írtam mindezt, hogy aki arról értekezik, hogy egy demokrata egy jogállamban a propagandával szemben a sajtópert köteles igénybe venni, azt tudja, hogy akár egy évig is eltart egy ilyen per, sok munka, energia és pénz, és a propagandistát pervesztesség esetén sem éri semmilyen kár, és a fene tudja, hogy a médiumok eleget tesznek-e a jogerős ítéletnek. Ezzel a tudással kell összeségében mérlegelni.

Én magam továbbra is ott leszek a frontvonalban, és nyomást gyakorlok minden eszközzel a politika alakítóira. És arra kérek mindenkit, hogy ő is tegye. Tegye úgy, ahogy még neki belefér, ahogy nem ütközik az ízlésével. Arra figyeljünk csupán, hogy jogszerűen járjunk el, mert jogállamért küzdünk. Az a hit vezessen bennünket, hogy egyszer elérjük, és akkor az összes, a jelenlegi bűnözésre épülő rendszert kiszolgáló talpnyaló és politikai gazdáik bűnhődni fognak.

A szerző az Együtt elnöke.