Munkatársunk ismerőse a Velencei-tó partjáról szeretett volna Budapestre eljutni két hete, ám leszállították a vonatról. Maga és a kerékpárja számára is volt érvényes jegye, a kalauz azonban kíméletlen volt, a leszállítást pedig azzal indokolta, hogy nincs elég hely a vonaton, a bringák pedig túl sok helyet foglalnak. A szerelvény valóban zsúfolt volt, de ezt ugye honnan kellene bárkinek is előre tudnia. Emiatt hosszas vita kezdődött a kalauz és a bringás utasok között, de aztán utóbbiak végül leszálltak és megvárták a következő vonatot.

Az előző hétvégén saját szemünkkel láttuk a másik esetet, éppen amikor azt teszteltük, milyen vonattal lejutni Észak-Balatonra. A vonatra két gyanútlan bringás szállt fel – ekkor még nem történt semmi. De amikor a vonat elindult, felszólították őket, hogy a következő megállóban szálljanak le, és várják meg a mögöttünk fél órával közlekedő nagykapacitású kerékpárszállítót is továbbító vonatot. A biciklisek először nem szerettek volna, de végül csak leszálltak. A vonaton még zsúfoltság sem volt, és a világon semmi jel nem utalt semmilyen bringás korlátozásra, sem a menetrendben, sem a vonaton, sőt külön kijelölt biciklis hely is volt. Nem volt könnyű, de kiderítettük: mivel vasárnap este volt, és az általában egyik legzsúfoltabb balatoni vonatot fogtuk ki, a MÁV egyszerűen letiltotta erről a bringásokat, úgy zusammen.

De mikor elkezdtünk kérdezősködni, záporoztak az abszurdabbnál abszurdabb történetek: a Budapest–Debrecen-vonalon arról számolt be ismerősünk, hogy miután a pénztárnál kiállították neki a jegyet, kifizette és felszállt volna, közölték, hogy nincs erre alkalmas szállító kocsi egyáltalán a vonaton. Mire kérdezte, hogy mikor lesz aznap, közölték vele, hogy a vonalon nincs is ilyen lehetőség egyáltalán.

A negyedik történet a legszürreálisabb: olvasónk azt írta, tavaly nyáron utazott a pécsi intercityvel – melyeken alapvetően nem lehet kerékpárt szállítani, de mivel saját szemével látta, hogy a kinézett IC-n van bicikliszállító kocsi, gondolta, megpróbálja. Megvette a jegyet, a kalauz kisebb leszúrás után fel is engedte olvasónkat, majd elmagyarázta neki, hogy a külön kijelölt biciklis kocsi nem azért van, hogy bringát szállítsanak benne, hanem az IC-hez kapcsolódó egyéb kötelező szolgáltatásokat üzemeltetnek rajta, pl. ide járnak WC-re az utasok.

Azt se tudja a MÁV, melyik vonatra és hány bringajegyet adnak el

A másik probléma, hogy egyes vonalakon olyan szerelvények járnak, amelyek az igényekhez képest lényegesen és rendszeresen kevesebb bringás hellyel rendelkeznek. Ilyenek pl. a Dunakanyarba, a Velencei-tóra, illetve a Balatonra közlekedő vonatok, azaz pont a legnagyobb kerékpáros igénynek kitettek.

Jó hír, hogy a MÁV – úgy tűnik – érzékelte a problémát, és lassan, de lépni kezdett: a balatoni vonatokra sorra kezdték bevezetni a kötelező kerékpáros helyjegyet, amivel garantálni tudják, hogy nem kerül föl több bringa a vonatra, mint ahány hely van rajta. Azt viszont felejtse el, hogy csak úgy spontán felszáll a vonatra, mert elfáradt a Balaton-kerülés közben – foglaljon szépen előre helyet.

A másik jó hír viszont, hogy a frissen beszerzett emeletes vonatokon már jóval több kialakított bringás helyet lesz, és azok előbb-utóbb majd az említett vonalakon is megjelennek. A legproblémásabb területeken tehát lesz majd idővel valamilyen megoldás, de arra, hogy az egész – sokkal kisebb kerékpárosigényekhez szokott – rendszer megváltozzon, még nagyon sokat kell várni.