Folytatni kell a Duna és a Mosoni-Duna környezeti monitoringját (folyamatos ellenőrzését) egy 22 évvel ezelőtti magyar-szlovák megállapodás alapján – áll a kormány hétfőn közzétett határozatában. Még mindig ez a megállapodás helyettesíti ugyanis azt a szerződést, amely a hágai Nemzetközi Bíróság Bős-Nagymarosról hozott 1995-ös ítéletének végrehajtásáról szólna, de amelyet azóta sem sikerült megkötni.

A Földművelésügyi és a Belügyminisztérium 2017-es költségvetésébe végül most, az év végén illesztenek bele egy-egy új sort a "monitoring támogatása", illetve a "vízpótló rendszer üzemeltetése" címmel. A rendkívüli intézkedésre, mint írják, „a szigetközi monitoring hiányzó elemeinek újraindításához, működésének biztosításához, az eddigi eredmények átfogó értékeléséhez, a jelenlegi monitoring racionalizálásához, valamint az eddigi dokumentumok és adatbázisok végleges elhelyezéséhez” van szükség.

Varga Mihály nemzetgazdasági miniszternek még idén 120 millió forintot kell adnia e célokra a földművelésügyi tárca, és 44 milliót a belügyi számára, az előbbit nagyobb részt januári kifizetéssel. A jövő évtől pedig évi 120 millió jár ugyanezen a címen a BM-nek, bár a júniusban elfogadott 2018-as költségvetésben ez még nem szerepelt, csak az FM kapott 55 milliót.

Úgy látszik, most kapott a kormány tájékoztatást arról, hogy valami nincs rendben, a határozat ugyanis felszólítja Fazekas Sándor földművelésügyi minisztert, hogy „a Herman Ottó Intézet közreműködésével gondoskodjon a szigetközi monitoring hiányzó elemeinek újraindításáról, az eddigi eredmények átfogó értékelésének elvégeztetéséről, az eddigi dokumentumok és adatbázisok olyan végleges elhelyezéséről, mely felhasználhatóvá teszi azokat a meglévő környezetvédelmi és természetvédelmi információs rendszere számára, továbbá biztosítja, hogy az elmúlt két évtized során végzett vizsgálatok a jövőben is felhasználhatók és kutathatók legyenek”.