Akkor most kinek az oldalán is áll az EMIH, és milyen érdekből teszi? Ezt próbálja tisztázni Köves Slomó rabbival a Magyar Hírlap. "A zsidóság, mint olyan, sokszínű, sokféle értékválasztás alapján differenciálódik" – mondja a belvárosi fideszes jelölt támogatásával magát megégető Köves. Szavaiból azonban kiderül, hogy a DK-nak nem bocsátotta meg Vágó István szavait, akinek nem fér bele "pajeszos, kaftános zsidók látványa". A Fidesz viszont számíthat a szimpátiájára, hiszem számukra "fontos a vallási értékek tisztelete vagy az Izraellel való pozitív kapcsolat".

Sok olyan tagja van például közösségünknek, aki fenntartásokkal figyeli a jelenlegi kormánypárt számos megnyilvánulását, ugyanakkor fontosnak tartja például a magyar kormány paradigmaváltását az Izraelhez fűződő viszonyban, vagy hogy a zsidó vallási közösség életében nagyon sok értékes dolog valósult meg az elmúlt években – foglalja össze Köves a gyülekezetét jellemző politikai véleményeket. És ha már maga Köves hozta fel a sok értékes dolgot, a Hírlap a pénzre is rákérdez. Az EMIH vezetője valójában kitér a válasz elől, amikor a normatív forrásokról elmondja: a Mazsihisznek 2010 óta tizenhárom milliárd, nekik két és fél milliárd forint a támogatásuk. A két vallási szervezet méretét azonban nem hozza fel.

A Mazsihisznek jutnak azonban a legkeményebb mondatok. Radnóti Zoltán, a Mazsihisz rabbivezetője kiritkáját azzal kontrázza ugyanis Köves, hogy "itt egy történelmi frusztrációnak lehetünk a tanúi".

Az ötvenes években, az egyházügyi hivatal felhívására egy fedél alá vonták, egységesítették a hitközségeket. Ennek a szervezeti rendszernek és filozófiának is jogutódja a Mazsihisz. A korábbi sokszínűség visszatérése a rendszerváltozás után még váratott magára, de úgy tűnik, mára megteremtődtek a felületei, intézményei. Ez szellemi versenyhelyzetet teremt, az előrehaladáshoz immár célok, tervek, tehetség, hitelesség, ambíció és személyes áldozatok kellenek. Egy olyan szervezetben, ahol évtizedeken keresztül nem volt szükség ilyenre, érthető, hogy kialakul némi feszültség, pangás, életuntság. Ez azonban, mondjuk úgy, zsidó belügy. Az már tágabban értelmezendő, hogy vajon miért ébreszt indulatokat egyesekben, ha egyházi emberek közéleti kérdésekben megnyilvánulnak.

Ezek után a Jobbik következik. Megtudhatjuk, hogy egy párt, "amelynek egész léte a cigány- és a zsidógyűlöletben fogant, és ezeket az indulatokat politikusainak nyílt agitációja a végsőkig élezte, hiába hirdet 'néppártosodási fordulatot', ha ezzel nem jár együtt a korábbi rasszista aktivitáshoz mérhető cselekvő pozitív fordulat".

Köves szerint a veszély egy Jobbik–DK-koalíció lehet:

Én nem szeretném, ha lenne egy olyan kormány, ahol Vona Gábor a miniszterelnök és a Duna-parti cipők emlékművet meggyalázó Kulcsár Gergely a belügyminiszter, a pajeszos zsidókat nem elviselő Vágó István pedig az egyházügyi államtitkár.

Végül a migráció és Soros is szóba kerül. A rabbi szerint Európában mostanra eszkalálódott a totális erőszakra hangolódott muszlim fundamentalizmus, ami alapvetően megváltoztatja a zsidóság helyzetét. "Ha Franciaországot nézzük: a nagyvárosokban a harmincöt százalékot is eléri a muzulmánok aránya. A 444-en mégis azt olvastam, nem kell ezt eltúlozni, Euró­pa látott másfajta terrort is, meg autóbalesetben amúgy is tízszer annyian halnak meg, mint merényletben" – mondja a rabbi. Hozzáteszi: az élet nem csak arról szól, meghalok-e vagy sem, hanem az általános komfortérzetről is.

Kétségtelen, Magyarországon van egy öt-tíz százalékos szélsőjobboldali elkötelezettségű párt, harmincszázaléknyi szalonantiszemitizmus, de a vallásos zsidó közösség mindennapi léte nincs veszélyben. Én szeretném, ha ez így is maradna! – mondja a muszlim bevándorlás ellen érvelve. "Ezek szerint az EMIH is a Soros-terv útjában áll?" – teszi fel a logikus kérdést a Magyar Hírlap. Köves úgy felel: "a tényekről beszélünk, az, hogy ezek a jelenlegi magyar politikai közbeszédben milyen szimbolikus jelszavakban jelennek meg, az egy másik kérdés". Hozzáteszi, hogy nem áll közel az ízléséhez semmilyen konspirációt idéző elmélet. De azt kifejezetten károsnak tartja, ha ezek a viták az antiszemitizmus szövegkörnyezetébe vannak becsatornázva.

A nyílt társadalom koncepcióját kérdésre válaszolva alapjában véve rokonszenves eszménk tartja. "De ha ebbe beleférhet például, amit Soros György többször kifejtett, hogy 'Izrael a legfőbb oka az antiszemitizmusnak', és hogy a CEU 'Társadalmi nemek tanszékén' olyan vendégelőadók szerepelnek, mint az 'elektronikus intifádát' hirdető, Izrael elleni erőszakra agitáló, a béketárgyalásokat megalkuvásnak tekintő Joseph Massad, akkor komoly fenntartásaim vannak a koncepcióval kapcsolatban" – teszi hozzá.