„Normális” körülmények között, illetve normális demokráciában nem jelentene különösebb veszélyt, hogy az alaptörvény megerősíti a magánélet és az otthon védelmét, az elmúlt nyolc év tapasztalatait, illetve a kormány politikai szándékait ismerve azonban a legtöbb szakértőben aggályokat kelt az alaptörvény kedden benyújtott módosításának tervezete.

A Trócsányi László igazságügyi miniszter által jegyzett módosítás a VI. cikk eddigi szövegét: „mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák” azzal a két további mondattal egészítené ki, hogy: ”A véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezési jog gyakorlása nem járhat mások magán- és családi életének, valamint otthonának sérelmével”,  illetve, hogy „Az állam jogi védelemben részesíti az otthont, annak nyugalma megóvása érdekében.”

A szöveg – látszólag szimbolikus – bővítését elsőre valamennyi megkérdezett szakértő és alkotmányjogász érthetetlennek nevezte, hiszen az alaptörvény a javasolt kiegészítések nélkül, 2012-es hatályba lépése óta, eddig is védte a magánélethez való jogot: nem lehetett, mondjuk, sátrat verni valamely kormányzati tisztségviselő kapujában, a hatályos gyülekezési törvény pedig lehetővé tette/teszi a mások alapvető jogát sértő tüntetéseket feloszlatását.

Nem adom a házam mozgalom, youtube

Annak ellenére viszont, hogy a változtatás látszólag „csak” egy a szövegben már most is szereplő fogalmat erősít tovább, nehéz azt egy ártalmatlan módosításként látni: a politikai szándék ugyanis nyilvánvaló. Ha másból nem, a kormány terveit múlt héten elsőként beharangozó Gulyás Gergely kancelláriaminiszter kijelentéséből:

„be kell fejezni a magánlakások előtti tüntetések időszakát”

 vagy a miniszterelnök egy nappal későbbi megerősítéséből:

„Nem tartozik hozzá a szabadsághoz, hogy az otthonában zargassanak egy politikust, vagy bárki mást”.

Lex Cinege utca?

Fleck Zoltán, az ELTE ÁJK Jog- és Társadalomelméleti Tanszék tanszékének vezetője szerint a most benyújtott módosításnak nincs más, igazi indoka, mint a politikusok félelme. Vagy, ahogy a hvg.hu-nak egy másik alkotmányjogász fogalmazott, hogy a miniszterelnök nem akar többé tüntetőket látni a háza előtt. Ilyen alapon nevezhetnék a módosítást szerinte lex Cinege utcának.

Konkrét kapaszkodót viszont nem ad a megvalósításhoz a benyújtott tervezet: nem következik belőle, hogy a szomszédok nyugalmára hivatkozva a rendőrség a jövőben eleve nem engedélyez majd semmilyen, lakott területen szervezendő demonstrációt.   

A tüntetések engedélyezésekor a rendőrség (vagy elutasító döntését követően a bíróság) eddig is mindig egyedileg mérlegelte a körülményeket: figyelemmel kellett lennie a napszakra, a lakókörnyezetre, a részt vevők számára, a megmozdulás időtartamára, a hangosításra, vagy hogy indokolt-e az adott helyszínen rendezni azt.

Például – ahogy egy szakértő érzékeltette – az autista leszbikus macskák miskárolásának tilalma elleni tüntetésről eddig is nehezen volt magyarázható, hogy kapcsolódna a miniszterelnökhöz, ezért, ha az ő lakása elé szerveztek egy ilyen demonstrációt, a gyülekezési jog korlátozása mások magánéletének védelme érdekében méltányolható volt. Ha viszont a devizahitelesek akarnak tüntetni ott a lakásaik elárverezése ellen, akkor nem, hiszen van egy szimbolikus, a szólásszabadságát erősítő jellege, ha a nemtetszésüket a miniszterelnök háza előtt fejezik ki.

Túry Gergely

Ezek azonban esetről esetre, tüntetésről tüntetésre változó szempontok, amiket továbbra is a jogalkalmazónak: a rendőrségnek és a bíróságnak kell mérlegelni, ezt nem oldja meg a módosítás.

Annak kulcsa tehát, hogy kell-e tartani a módosítástól, szakértők szerint egyértelműen a bíróságok kezében van: ha a bíróságok tartják magát az alapjogok érvényesítésének alapkövetelményéhez, és az arányosság elvéhez, akkor nincs baj, mert egyértelmű, hogy a gyülekezési jog magasabb rendű a szomszédok nyugalmánál.   

Szabó Máté, a TASZ szakmai igazgatója szerint viszont itt van a kutya elásva: a szövegbe kerülő homályos tartalmú kiegészítés szerinte ugyanis bizonytalanná teszi azt az eddig szilárd és következetes joggyakorlatot, amely eddig védte a közéleti véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságát.

A javasolt módosításokból az Alkotmánybíróság és a bíróságok Szabó Máté véleménye szerint azt a következtetést vonják le, hogy a magánszféra védelme ezentúl elsőbbséget élvez a közéleti véleménynyilvánítással, gyülekezéssel szemben.

Lefordítva: a tüntetések engedélyezésekor a bíróságok szeme előtt a jövőben elsődleges elvként a kormány szándéka lebeghet majd.

Ez pedig a TASZ szerint különösen annak fényében veszélyes, hogy a benyújtott javaslat felállítaná egyúttal új közigazgatási bírósági rendszert is, amelyről a kormánypártok korábbi nyilatkozatai alapján tudható, hogy teljesen vagy jelentős részben a közigazgatásból (= a kormányzati szférából) érkező új bírókkal töltenék fel, a jogtalanul betiltott vagy feloszlatott tüntetésekkel kapcsolatos eljárásokban pedig  pont e közigazgatási bíróságok lennének jogosultak dönteni.

Bár van olyan alkotmányjogász, például a tervezetről az Átlátszó blogon posztoló Tordai Csaba, aki szerint a módosítás csupán az eddigi gyakorlaton nem változtató „kommunikációs lózunggyűjtemény”, friss körképünk szerint a legtöbben a vele a Facebookon vitába szálló Karsai Dániel véleményét osztják, aki az ismert színházi hasonlattal írta le a helyzetet: Ha pisztoly van a színen, az el is fog sülni.