Hoppál Péter volt az egyetlen, aki elgyurcsányozta, és elmigránsozta magát, de hangsúlyozta, hogy az ő idejében megnövekedett kultúratámogatás szétosztása korántsem volt homogén, s idézte első interjúját, amiben arról beszélt, hogy kvalitások felett állami szereplők csak diktatúrákban szoktak dönteni. Igaz, hangsúlyozta, azért kell megerősíteni a kultúránkat, mert a globális kultúrharcban vesztésre áll a keresztény Európa. Hiszen az alacsonyabb rendű kultúrák rendre felfalták a magasabbrendűeket – így Hoppál.  Fekete Péter jelenlegi államtitkár bár hangsúlyozta, hogy nem hirdet programot, megszólalásaiban világossá tette, elődeihez hasonlóan gondolkodik a kultúra feladatáról.

L. Simon László egy idő után elunta, hogy Hoppál a mindennapos énekóra bevezetésének kudarcáról beszél, és Szőcs Géza belekeveredik az Erdély és Magyarország spirituális egyesítésének problematikájába, és kijelentette, hogy a David Guetta-videókat küldözgető gyerekei már semmit sem értenek ebből a diskurzusból. Aztán a nagy hőségben korábbi megszólalásaival némileg ellentétben – a nagypolitikába újra megkapaszkodni igyekvő országgyűlési képviselő – kijelentette: „ilyen mértékű politikai felhatalmazás után igenis kurzust kell építeni.” De egy túlságosan is vonalas, talán provokátor  bekiabálóval vitatkozva  kijelentette, „Kurzust sem tiltásokkal kell építeni.”

Hogy mennyire fontosnak érzete az estet a fideszes elit, mutatta, hogy a kulturális intézményvezetők nagy számban sorakoztak fel, de ott volt például Eperjes Károly, Schmidt Mária  épp úgy, mint Fodor Pál az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója. Sokan kérdeztek volna a hallgatóság soraiból, ám erre nem volt lehetőség.