A rendszerváltás történetét bemutató sorozatunkat március 15-én – amikor százezres tömeg volt az utcákon – ott hagytuk abba, hogy a demonstráció nagy lökést adott a demokratikus átmenetnek. Egy héttel később (vagyis harminc évvel ezelőtt pont ezen a napon) megalakult az Ellenzéki Kerekasztal (EKA) az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Büntetőjogi Tanszékének szemináriumi helyiségében, Kónya Imre és felesége, Kutrucz Katalin, a Büntetőjogi Tanszék adjunktusa szervező munkája révén.

Ezzel a szétforgácsolt ellenzék egy fedél alá került. Az EKA alakuló ülésén ott volt a

• Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság – Vígh Károly,
• Fidesz – Kövér László, Orbán Viktor,
• Független Kisgazdapárt – Boross Imre,
• Független Jogász Fórum – Bártfay Pál, Kónya Imre, Sándorfi György,
• MDF – Gergely András, Szabad György,
• Magyar Néppárt – Varga Csaba,
• Magyarországi Szociáldemokrata Párt – Révész T. Mihály,
• SZDSZ – Magyar Bálint,
• Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája (megfigyelőként) – Bruszt László, Vitézy László.
• Az alakuló ülésen nem volt ott, de később csatlakozott a KDNP is.
• Kónya Imre pedig úgy emlékszik vissza, az EKA alakuló ülésén mandátum nélkül Sólyom László is részt vett.

A kerekasztal nem a semmiből jött, már 1988 végén felvetődött az akkoriban megalakult független, ellenzéki szervezetek összefogásának gondolata, az ősszel elfogadott egyesülési törvény pedig legális hivatkozási alapot teremtett a kialakuló civil politikai szerveződések számára. Az ellenzék számára hamar egyértelművé vált:

az állampárt hatalmát ellensúlyozó, egymást segítő koordináció elengedhetetlen.

Bihari Mihály professzor (akit 1988-ban kizártak az MSZMP-ből, 1994-től az MSZP-frakció tagjaként képviselő volt egy cikluson keresztül, bár a választáson pártonkívüliként indult, majd volt az Alkotmánybíróság tagja és elnöke is) megemlíti, az EKA megalakulása előtt több koordinációs kísérlet is volt. 1988. december 5-én például a Semmelweis Ignác Orvostörténeti Múzeum igazgatói szobájában, Antall Józsefnél gyűlt össze Vígh Károly invitálására többek között Csoóri Sándor, Bihari Mihály, Mécs Imre, Göncz Árpád és Mészöly Miklós.

Antall József, Szabad György és Orbán Viktor az Ellenzéki Kerekasztal résztvevői

Bánkuti András

Vígh szerint a koordinációra azért van szükség, hogy kivédjék az állampárt szalámitaktikáját, és hogy az ellenzék előre lépjen külső (egy szóvivő testület) és belső (politikai koordináció) téren is. Közben megalakult a Független Jogász Fórum (FJF) is, abból a célból, hogy az addig meglehetősen apolitikus jogászságot felrázza tespedtségéből, és mozgósítsa őket a demokratikus és erőszakmentes átalakításra. Ilyen előzmények után senkit nem ért váratlanul, hogy az MSZMP 1989 februárjában először nyilvánította ki szándékát arra vonatkozóan, hogy

hajlandó két- és többoldalú megbeszélések folytatására a hatalom gyakorlásának új módjáról.

A március 15-i ellenzéki megmozdulás után az FJF vezetője, Kónya Imre megfogalmazott egy felhívást, amelyben arra tett javaslatot, hogy az ellenzéki pártok és szervezetek haladéktalanul kezdjenek tárgyalásokat egymással az átmenet legsürgetőbb kérdéseiről. Így ültek le a szemináriumi szobába Kónya meghívására az EKA-felek harminc évvel ezelőtt. A cél világos volt. Egységes álláspontot kialakítani és ezt képviselni a többpártrendszerű demokráciába való átmenetről. Az EKA többek között

• az alkotmány módosításáról,
• a választójogi törvény előkészítéséről és
• a többpártrendszert előkészítő törvény elfogadásáról kívánt tárgyalni.

Bozóki András úgy emlékszik vissza, hogy az EKA megalakítását jelző nyilatkozatra az MSZMP felfokozott aktivitással reagált, felgyorsította azt a tárgyalássorozatot, amelynek során már március elejétől külön-külön meghívta az ellenzéki pártokat, remélve, hogy ezzel megoszthatja, szétforgácsolhatja az ellenzéket. Majd március végén telefonon meghívta az EKA-t alkotó szervezetek többségét 1989. április 8-ra egy kerekasztal jellegű előkészítő-egyeztető tárgyalásra. De három szervezetet – a Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaságot, a Ligát és a Fideszt – elfelejtették meghívni.

Végül előbbi kettőnek küldtek meghívót, de a Fidesznek továbbra sem. Ez válaszút elé állította az EKA-t; fogadja el a csonka kerekasztal az MSZMP meghívását, vagy bojkottálják. A kérdés úgy oldódott meg, hogy nyilatkozatot küldtek Kónya Imrével a megbeszélésre, amit átadott az MSZMP-nek, ezzel pedig megmaradt az EKA egysége. Mint Bozóki visszaemlékszik: eldöntötték a résztvevők, hogy

önállóan, saját nevében minden szervezet tárgyalhat, de az Ellenzéki Kerekasztal képviseletében a nyolc szervezet csak egyetértésben léphet fel.

Miután először nemet mondtak az állampártnak, az ellenzék pártjai ragaszkodtak ahhoz, hogy az MSZMP-vel folytatandó tárgyalásokon a tárgyalóasztal ne kerek, hanem szögletes legyen, mert ez fejezi ki a tárgyaló felek szembenállását. Több esetben ezt azzal indokolta, hogy itt valójában a hatalom és a társadalom szembenállásáról van szó, ezért szükséges a kétoldalú tárgyalás.

Az EKA és az MSZMP első találkozására 1989. április 22-én, pont egy hónappal az EKA megalakulása után került sor. Az ellenzéket Sólyom László (MDF) és Tölgyessy Péter (SZDSZ) képviselte, az MSZMP-t Forgács Imre, György István és Tóth András. Május elején újra találkoztak a felek. A két találkozó során megegyeztek többek között abban, hogy:

• az egyes témákat külön bizottságok zárt üléseken vitassák meg, nyilvánosak csak a plenáris ülések lehetnek,
• elfogadták, hogy a politikai tanácskozás közjogi funkcióval nem bír, tehát célja nem a jogszabálytervezetek szövegszerű megfogalmazása, hanem a politikai megállapodás,
• tartózkodni fognak minden olyan egyoldalú lépéstől, amellyel meghiúsítanák a tárgyalások célját, továbbá
• kívánatosnak tartották, hogy a vitatott kérdésekben a törvényhozás ne előzze meg a politikai megállapodásokat.

Aztán az EKA május 18-án üdvözlő levelet küldött az MSZMP-reformkörök II. szegedi találkozására (ezen a napon lépett be az EKA-ba a KDNP), majd megnyílt az út az érdemi tárgyaláshoz. Június 13-án, a NEKA nyitó plenáris ülésén Kónya Imre előterjesztette az EKA szándéknyilatkozatát. Három nappal a Nagy Imre-temetés előtt ez a Nemzeti Kerekasztal hivatalos megalakulása.

(Cikkünk elkészültéhez Bihari Mihály Magyar politika 1944–2004, politikai és hatalmi viszonyok c. könyve, Bozóki András hatrészes Az Ellenzéki Kerekasztal (első) története c. írása és Riba István HVG-s újságírónak a hetilapban megjelent cikke nyújtott segítséget.)