A 2019-es EP-választás előtt a korábbiaknál talán világosabban lehet látni, hogy Magyarország politikai értelemben sziget lett az Európai Unióban – írta honlapján közzétett elemzésében Török Gábor. A politológus szerint nincs még egy ország, ahol ennyire lefutott, belpolitikai értelemben szinte tét nélküli lenne a választás, ahol akkora fölénnyel nyerne a győztes, mint ahogy itt fog. Sőt, nincs még egy ország, ahol ennyire aszimmetrikus lenne a politikai verseny, ahol a kormányon lévők politikai tehetségben, tudásban, kommunikációban és – ma már leginkább – erőforrásokban fényévekkel előznék riválisaikat.

Török úgy látja, a vasárnapi választásnak a jelenlegi környezetben minimális belpolitikai tétje van. A Fidesz elsöprő győzelmet fog aratni, még az sem lehetetlen, hogy az unióban a legnagyobbat: az alapvetően kétpárti Máltán a Munkáspárt 58 százalék körüli szavazatarányra számíthat, ehhez hasonló eredmény nálunk sem lenne elképzelhetetlen.

Meglepetést csak az jelentene, ha a Fidesz nem szerezne abszolút többséget, azaz – mint a tavalyi parlamenti választáson – nem lépné át az 50 százalékot. Ez az egyetlen olyan – alacsony valószínűségű – forgatókönyv, amelyben az ellenzék legalább valamilyen eredményt fel tudna mutatni. Miután azonban az EP-választás kulcsa – a parlamenti választásokon megszokottnál lényegesen alacsonyabb részvétel miatt – a mozgósítás, nehéz elképzelni, hogy ebben ne az erőforrások (pénz, paripa, fegyver) tekintetében brutális fölényben lévő kormányoldal teljesítsen a legjobban.

Török azonban hozzátette, hogy a tétnélküliség nem azt jelenti, hogy a választásnak ne lennének következményei. Magyarországon a korábbi három EP-választás előtt is egyértelmű volt, hogy azt a Fidesz nyeri meg, a „beárazás” ellenére mégis mindhárom esetben fontos események követték a voksolást: 2004-ben megbukott a baloldali miniszterelnök, 2009-ben végelgyengült az SZDSZ, 2014-ben pedig lemondott a szocialisták elnöke. Miután az ellenzéki pártok a maguk kis meccseit most vasárnap is le fogják játszani, a választási eredmények hatására lesznek majd olyanok, akik erősödnek, és nyilván olyanok is, akiknek a belső helyzete gyengül. Az előrejelzésekből az olvasható ki, hogy előbbire leginkább a DK-nak és – ha átlépi az öt százalékot – a Momentumnak van esélye. Utóbbira a Jobbik, az MSZP és az LMP pályázik: a Jobbiknál és az MSZP-nél fontos lehet az egymáshoz viszonyított helyzetük („legerősebb” ellenzéki párt), az LMP-nél pedig nyilván a küszöb átlépése a választóvonal.

Bármi is lesz azonban a vasárnapi eredmény, a magyar belpolitika irányát alapvetően nem fogja átalakítani. A 2022-es parlamenti választásig erre csak az idei őszi önkormányzati választás lehet valamennyire képes: abban az esetben, ha az ellenzéki együttműködés a helyi politika szintjén – Budapesten és a nagyvárosokban – valamelyest csökkenti a rendszer aszimmetriáját, erőforrásokat és reményt ad az egyikkel sem rendelkező ellenzéknek.

A teljes elemzést ezen a linken lehet elolvasni.