A 60 éves, volgográdi Alekszij Torubarov hat éve húzza meg magát Magyarországon, miután Oroszországban ellehetetlenült az élete: szembe szállt a nagyhatalmú orosz államrendőrséggel, az FSZB-vel, amelynek néhány tagja megpróbálta elvenni Torubarov üzleti vállalkozásait, elsősorban a férfi tulajdonában lévő éttermeket. Az FSZB emberei ezt követően rendszeresen zaklatták őt és családját, majd kifosztották és börtönbe is zárták.

A zaklatás külföldön is folytatódott, Ausztriában egy bérgyilkos támadta meg, Csehországból pedig vissza akarták toloncolni őt Oroszországba, ahol további börtön várt volna rá. Csehországból végül Ukrajnán keresztül szökött Magyarországra, s azt is több alkalommal közölte, ha itt megkapja a menedéket, ami egyben EU-s védelmet is jelent, visszaköltözne Prágába, hogy folytassa ottani üzleti vállalkozását.

Azért is tennék ezt, mert ott él a családja: felesége és kisebbik fia, akikkel egy-két havonta találkoznak. Torubarov nagyobbik fia munkája mellett profi táncos, akinek nemrég gyereke is született, a nagyapa pedig mostanáig csak videóhívások alkalmával látta unokáját.

Németh András

Az üzletember többször is kért menedékjogot Magyarországon, ám ezt annak ellenére sem kapta meg, hogy a bíróságok kezdettől fogva úgy ítélték meg, a Putyin-rezsim üldözöttjének tekinthető Torubarov valóban védelemre szorul. „Ezt a menekültügyi hatóság azért tehette meg, mert a kormánytöbbség 2015-ben elvette a bíróságoktól azt a több évtizedes lehetőséget, hogy maguk is megadhassák a menedékjogot. Négy éven át csak arra volt joguk, hogy kimondhassák, ha a hatóságok jogellenesen döntöttek, de nem változtathatták meg a döntést. Ennek aztán az lett a következménye, hogy a menekültügyi hatóság akár szó szerint ugyanolyan elutasító határozatokat hozhatott, amelyeket a kérelmezők újfent megtámadtak, majd a bíróságok ismételten jogsértőnek találtak, de a menekülők helyzete nem rendeződött. Ezek a meddő „pingpongjátszmák” éveken át folytak a menekültügyi hatóság és a bíróságok között” – írta közleményében a Torubarovot támogató, neki jogi segítséget nyújtó Magyar Helsinki Bizottság. Az ügyet valószínűleg bonyolította, hogy az Orbán-kormány látványosan jó viszonyban van a putyini orosz vezetéssel, így rosszul veszi ki magát, ha Magyarország a menedékjog megadásával gyakorlatilag elismeri: Oroszország nem tekinthető teljes mértékben jogállamnak.

A 2013-ban Magyarországra menekült Torubarov ügyében végül a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság bírája unta meg a huzavonát, és 2017 szeptemberében az Európai Unió Bíróságához fordult. Arra kért választ, megfelel-e az uniós jognak a 2015 óta élő magyar szabályozás, amely elvette a bíróságoktól az érdemi döntés a menedékjog odaítélésében. Idén júliusban aztán a luxembourgi bíróság kimondta: ha a hatóság - figyelmen kívül hagyva a bíróság döntését, új ténybeli alap nélkül – ugyanolyan határozatot hoz, mint előzőleg, akkor a bíróságnak mellőznie kell a megszorító szabályt, és másodjára magának kell megadnia a menedékjogot.

A jogvédő szervezet szerint Torubarov diadala reményt ad számos más menedékkérőnek is, akiket a magyar és más hatóságok önkényesen zárnak el a menedékjogtól. A Torubarov-ügy hazai kezelése egyébként azért is figyelemre méltó, mert a hazájában gazdasági bűncselekmények miatt 2018-ban kétéves börtönre ítélt macedón ex-kormányfő, Nikola Gruevszki esetében egészen más volt a menekültügyi hatóságok viselkedése. Amikor Gruevszkinek be kellett volna vonulnia a börtönbe, a politikus magyar diplomaták segítségével, követségi járművekben utazva lépett be Szerbia felől Magyarországra. Sőt, ezek után a Orbán Viktor személyes barátjaként számon tartott politikus néhány nap alatt megkapta a menedékjogot. Mindez annak dacára, hogy Magyarország hivatalosan támogatja a volt jugoszláv tagköztársaság EU-csatlakozását, és nem tartja olyan országnak, ahol jogsértőek lennének a bírósági ítéletek. Igaz az is, hogy Gruevszki volt az, aki elsőként kezdte meg a „sorosozást”, melynek lényege, hogy a magyar származású amerikai üzletember menekültekkel akarja betelepíteni egész Európát.