Tapasztalt polgármester vagy tiszta kéz kell Ferencvárosnak?
Erről is döntenek majd október 13-án a IX. kerület lakói, akik a 2010 óta regnáló, de mindkétszer csak épphogy győzelmet arató fideszes Bácskai János és a kerület korrupciós botrányainak felgöngyölítésében élen járó, annak folytatását ígérő ellenzéki jelölt, Baranyi Krisztina közül választhatnak. A kerületben a felmérések szerint akár nyerhetne is az ellenzék, de nagy kérdés, hogy idén mennyi szavazatot visznek el a korábban is bezavaró lokálpatrióták, és mennyire hat az itt élőkre a kormánypárti nyomasztás. Helyszíni riport Ferencvárosból, a tíz kiemelt választási csataterünk egyikéből.
A helyi és a közmédiából, vagy az internetről tájékozódók vannak többen a kerületben? – könnyen lehet, hogy október 13-án ez dönti majd el a harcot Ferencvárosban, a városrészben járva legalábbis minimális kisebbségben találtuk azokat, akiket mindennapi tapasztalataik – lakókörnyezetük állapota – is befolyásolna a döntésben.
Azt az 50 körüli férfit például, akit az Ecseri útnál szólítunk meg, biztosan nem: ő a kérdést végig sem várva, leckeszerűen kezdi felmondani a kormánypárti propagandából ismert panelt: már hogy is vetődne fel, hogy ne a Fidesz 2010 óta regnáló polgármesterét, Bácskai Jánost válassza, amikor az ellenzéki jelöltekről tudvalévő, hogy ide, a békés József Attila-lakótelepre is betelepítenék a migránsokat. Bizonyítéka is van ám: a szemközti lépcsőházból már két alkalommal is látott kilépni három gyanús „feketét”. Az arckifejezését nézve ő csodálkozik jobban, hogy mindezzel nem vagyok tisztában, ezért folytatja, hátha azt sem tudom, hogy a körzet helyi képviselő-jelöltje Jancsó Andrea kifejezetten propagálja az abortuszt. Az állítást – mint kiderül – arra alapozza, hogy Jancsót a Momentum jelölte:
az a maca, tudja, akit kiküldtek Brüsszelbe, bele is mondta az éterbe
– idézi fel a férfi az EP-képviselővé választott Cseh Katalin szerencsétlen, 2015-ös mondatait, a végső érv pedig, hogy Jancsó „is” így gondolja, az, hogy „ezek mind egyformák”.
A skála másik végére az a Ráday utcában lakó nyugdíjas asszony tehető, akinek földszinti ablakát – ezáltal a nappalijából a fényt – 80 százalékban kitakarja az ellenzéki polgármesterjelöltet, Baranyi Krisztinát népszerűsítő lepedő.
„Ennyit tudok segíteni” – kukucskál ki szerényen a vászon mögül, mikor megszólítom, hogy csak megtűri, vagy maga helyezte ki a molinót.
Pszt, a sarkaiban gombostű van ám!
– kacsint rám, majd súgva teszi hozzá: muszáj valahogy megvédeni, mert reggelre mindig leszedik a fideszesek. Közel 70 éves kora ellenére a nő meglepően tájékozott: azt mondja, azért nem szavaz semmiképp Bácskaira, mert elege van a parkolási és az ingatlanmutyikból, amivel a kormánypárti vezetés szerinte megfojtja a kerületet. A kérdésre, hogy ezekről honnan értesült, magától értetődően vágja rá, hogy az internetről, és onnan ismeri Baranyi eddigi tevékenységét is, aki a lehetőségeihez mérten szerinte „mindent megtett a kerületért”.
A 2014-ben még az Együtt színeiben képviselő-testületbe jutott polgármester-jelölt eddigi ténykedését mások is ismerik: vannak, akiknek a 2015-ös Illatos úti veszélyesanyag-szennyezés elhárításában játszott szerepe ugrik be, Belső-Ferencváros utcáin pedig sokan neki tulajdonítják, hogy az önkormányzat felmondta a korábbi parkolási társasággal kötött, a kerületnek több százmilliós károkat okozó szerződést.
A kutakodásai miatt 2017-ben a kerület városgazdálkodási bizottságából is kiebrudalt politikusnál mégis kevésen múlt, hogy egyáltalán kiállhat a fideszes polgármesterrel: hiába volt a közvélemény-kutatások szerint a legismertebb és legnépszerűbb a szóba került ellenzéki jelöltek közül, egy homályos helyi MSZP–Momentum-alku miatt júliusig úgy tűnt, hogy a nála jóval kevésbé ismert, ex-LMP-s Jancsó Andreát indítja az ellenzéki összefogás. A húzás nem kis részben Baranyi régi, kerületi ellenlábasához, a helyi MSZP-t vezető Pál Tiborhoz volt köthető (a két éve feltárt fideszes parkolási botrányban Baranyi többször utalt Pál érintettségére is, aki a képviselő-testületben Baranyinak az ügy tisztázására tett javaslatait sem szavazta meg – a szerk.), és óriási öngólnak ígérkezett: gyakorlatilag egyenértékűnek tűnt azzal, hogy az ellenzék önként feladja az egyébként nyerhető, öt éve is csak 234 szavazattal elbukott kerületet. Ezt nem könnyen, de végül is belátva, a Baranyi mögött felsorakozó helyi Kulcs Egyesület, az LMP és a kétfarkúak, valamint a Jancsó mögött álló Momentum–MSZP–Párbeszéd és Jobbik végül abban egyezett meg, hogy a főpolgármester-jelölt választáshoz hasonló előválasztás döntse el, hogy ki legyen a jelölt, az augusztus közepi szavazást pedig toronymagasan Baranyi nyerte.
Ha nyár közepén még forró is volt a helyzet, az előválasztás és a vele járó „előkampány” mindenképpen jót tett a korrupciós ügyek további feltárását ígérő Baranyi népszerűségének: a csütörtök délelőtt a Ráday utcában standoló politikust láthatóan ismerősként köszöntik a környékbeliek. Megállni csak kevesen állnak meg, mindenki siet, de egy biccentésre, mosolyra, egy kedélyes Jó napot, Krisztinára folyamatosan reagálnia kell.
Jaj, hát magát tudom, honnan ismerem! Maga jött hozzám öt éve gyűjteni a Bokrosnak!
– lassít le a stand előtt ritka kivételként egy talán nyolcvanon is túli, apró nénike. A politikus megdöbbentését látva azonnal javít: Bocsánat, a Gegesynek! (Falus Ferenc visszalépése után öt éve Bokros volt az ellenzék főpolgármester-jelöltje, a kerületet 1990-től 2010-ig vezető SZDSZ-es, majd független Gegesy Ferenc pedig a koordináltan induló ellenzék – papíron az Együtt és a Párbeszéd – polgármesterjelöltje – a szerk.)
A néni derülten újságolja, hogy a Fidesz aktivistái egy hónap alatt legalább háromszor próbálták rávenni, hogy írjon alá nekik.
De mondtam nekik, hogy én haspárti vagyok, megélhetési nyugdíjas. Oda szavazok, aki többet ad!
– majd kuncorászva folytatja: ”De csak azért mondtam, hogy lerázzam őket, engem nem lehet megvenni hatezer forinttal! Elfogadni azért elfogadom, az apám is azt mondta mindig: „Ha adnak, fogadd el…” – a mondatot már a szatyrába hajolva fejezi be: egyesével mutatja fel a frissen vett húst, tejterméket, pékárut: mind messze nagyobb arányban drágult, mint ami kijönne az egy hónapra jutó 500 forintból, amivel most szerinte kiszúrják a szemét.
Az említett hatezer forintot „véletlenül” pont a kampányhajrában, az idősek világnapja alkalmából fizeti az önkormányzat, és láthatóan pártállásfüggő, hogy ki tartja júdáspénznek és ki ajándéknak.
Egy Bakáts utcában elcsípett, divatlap-címlap kinézetű, hatvan körüli hölgy például az elragadtatás hangján beszél róla, mint annak újabb bizonyítékáról, hogy a kerület vezetése mennyire megbecsüli az időseket.
Csodálatos programok, koncertek, kirándulások vannak minden hónapban. Egyszerűen imádok itt élni!
– áradozik, és ugyanilyen átszellemülten hárítja az esetleges helyi problémákat firtató kérdéseimet is. A következő mondattal pedig már országos szintre emeli a lelkesedését: amíg ilyen ütemben épül-fejlődik az ország, ő mindig is a Fideszre, a kormánypárt jelöltjeire fog szavazni.
És nem azért, higgye el, mert elvakult, buta ember vagyok, hanem mert a tények meggyőznek
– zárja rövidre a kérdést.
A legtöbb, Belső-Ferencvárosban megkérdezett lakó panaszára, az utcákat borító koszra azt mondja, pár utcányira, ahol ő lakik, már tisztaság van, a kormánypárti többséghez köthető parkolási és ingatlanmutyikról pedig azért nem akar véleményt mondani, mert nem lát rá az ügyekre, és hallomás alapján hiba lenne szerinte ítélkezni: „Én nem vagyok olyan biztos benne, hogy tényleg lenyúlták azokat a pénzeket”.
Pár méterrel arrébb, a helyi Fidesz-iroda ablakán hasonlóan jólöltözött nyugdíjas nő betűzgeti a Bácskai János életnagyságú plakátja mellett akciós almavásárt hirdető feliratot: alaposan meglepődöm, mikor a várt lelkesedés helyett egy józan nemmel felel a kérdésre, hogy elégedett-e a fideszes polgármesterrel. A meglepetésem tovább nő, amikor elismeri: stabil Fidesz-szavazó, de sem „a Bácskait”, sem körzete kormánypárti képviselőjét nem szíveli, ezért nem is szavaz majd október 13-án, csak a főpolgármesterre. A kérdésre, hogy pontosan mi a baj a kerületvezetővel, nehezen találja a szavakat: „Talán, hogy, hogy is mondjam, lehetne agresszívebb..."
Ennél? Agresszív ez így is, meg az egész bandája is!
– veti oda egy a beszélgetés hallatán pillanatra megtorpanó idősebb úr, de már megy is tovább, a hölgy pedig javít: arra gondolt, hogy Bácskai képviselhetné egy kicsit határozottabban a kerületet, mert az szerinte jobban is fejlődhetett volna közel tíz év alatt.
A Fidesz-iroda előtti húszméteres járda e párbeszédtől függetlenül is a nap legviccesebb helyszíne a megfigyelésre: pont szemtanúja vagyok, amint az ellenzéki jelölt egyik, az utcát járó aktivistája egy „Baranyit polgármesternek” – feliratú matricát nyújt egy az irodára benyitni készülő járókelőnek. A hatvanas nő először mosolyogva nyúl a rózsaszín papír felé, de amint elolvassa, mi áll rajta, úgy ugrik el az „ajándék” elől, mintha pókkal vagy meztelen csigával kínálták volna.
Az önkormányzati „jóhírekkel” és Bácskai Jánossal kitapétázott helyiségnél nem véletlenül nagy a forgalom: választási megfigyelőnek jelentkezett aktivisták jönnek egymás után aláírni a papírokat. Én is benyitok: Bácskai János – elfoglaltságára hivatkozva – nem adott lehetőséget a beszélgetésre, így a jobb híján a pártiroda gyanakvó munkatársaitól próbálok információhoz jutni a polgármester programjáról, terveiről. Ebben nem tudnak segíteni, de azt megtudom, hogy nagyjából kétszáz aktivista jut csak erre a kerületrészre (a másik pártiroda a József Attila-lakótelepen van), és hogy az önkénteseken túl sok „egyszeri” lakó is betér nap mint nap, hogy jelentkezzen például a nyugdíjasok másik idősek napi ajándékára: a Nemzeti Színházban tartandó gálakoncertre, vagy jelentse az ellenzéki kampányban tapasztalt „visszaéléseket”.
Ez utóbbi alatt, mint kiderül, a Baranyi-feliratú matricák és molinók kihelyezését kell érteni: előbbiek az önkormányzati vagyonban (értsd: lámpaoszlopokban) okoznak kárt, utóbbiak törvényellenességét pedig a fővárosi választási bizottság vizsgálja. Egy majdnem egész napi körséta alatt Ferencvárosban egyébként legfeljebb öt helyen láttam ilyen molinót, de volt, ahol nemcsak a Fidesz és az ellenzék, hanem a lakók is egymásnak ugrottak miatta: egy Páva utca házban például névtelen levélben figyelmeztették a lepedő mögötti ingatlan tulajdonosát, hogy tartsa magában a politikai véleményét.
Az indoklás az általános közállapotokra nézve is elgondolkodtató:
A választások eredményétől függetlenül nekünk a ház érdekeit kell szem előtt tartanunk: egy házfelújításra beadott pályázat elbírálása során nincs szükségünk negatív megítélésre.
Vagyis, a gondolatmenet szerint bukhatja a ház a pályázati pénzt, ha akár egy lakóról is kiderül, hogy nem a kormánypártokkal szimpatizál.
A külső szemlélő ennek ellenére a nyugodtság és kiegyensúlyozottság látszata mellett sétálhat két héttel az önkormányzati választás előtt Ferencvárosban: a botrányoktól hangos, szomszédos VIII.kerülettel szemben az utcákon nagyjából ugyanannyi plakátról tekint le a kormánypárti, mint a hol egyedül, hol Karácsony Gergely oldalán mosolygó ellenzéki jelölt. Igaz, a frissen átadott vagy komfortosított háztömbök környékén vannak extra „Bácskai”, illetve a helyi Fidesz jelszavát viselő, „Egység, erő egyetértés” – táblák is, de sehol egy átfújt, vagy letépett hirdetés, gyalázkodás.
A küzdelem egy vonallal hátrébb: a postaládákban kezd egyenlőtlenebbé válni – a kormánypárti vezetés, ahogy országosan, itt sem bízza a véletlenre a meggyőzést: a dicsőségjelentésekben egyébként is dúskáló önkormányzati lap mellé szeptemberben egy Ferencváros 2014–2019 különszámot is kapott minden itt élő – ha lenne bárkinek kétsége, mi ez, elég az internetes verzió elérési címét megnézni. Az önkormányzati lappal rendre együtt érkezik ráadásul a zavarórepüléseit először a szomszédos Józsefvárosban megkezdő Ferencvárosi Lokálpatrióta Egyesület (FLE) szóróanyaga, és a Baranyi Krisztinát lejáratni próbáló, kiadó nélküli, de furcsán jó minőségű szórólapok is.
A postaládákon túl a kampány a pénztárcák környékén válik végképp egyoldalúvá: gyakorlatilag nincs olyan réteg, amelynek a választás elé időzítve ne juttatott volna az önkormányzat valamilyen többlettámogatást.
A magát a „tapasztalt polgármester” jelszóval futtató, átadásról avatásra, szüreti mulatságtól lecsófesztiválra járó Bácskai János egyébként rá is szorul a (többlet)népszerűségre: egy viszonylag friss, csak 500 fős, de reprezentatív mintán végzett helyi közvélemény-kutatás szerint az ellenzéki jelölt népszerűsége több mint tíz százalékkal előzi a polgármesterét, és hasonló arányt mutatott egy egy hónappal korábbi, fideszes felmérés is. Bácskai Jánosnak ráadásul nemcsak a 2014-es győzelme múlt hajszálon, de 2010-ben is szinte csak annyival előzte meg Gegesy Ferencet, mint amennyi voksot – 1212-őt – a magát külön megmérető Pál Tibor vitt el az addig leválthatatlannak tűnő polgármestertől.
A 2018-as parlamenti választáson leszalámizta magát, de ha sikerült volna megállapodnia a visszalépésekben, összességében simán nyert volna az ellenzék, az idei EP-választáson pedig a Momentum és a DK a 7,6 százalékos MSZP nélkül is több szavazatot (összesen 39,9-et) kapott a 38,3 százalékon zárt kormánypártoknál.
Nagy kérdés viszont, hogy egy szorosabb versenynél mennyit visz el Baranyi elől a két, csak látszatra független induló: a már említett FLE elnöke, az utcákon érdemben nem látszó, nem kampányoló és Facebookon is inaktív Deutsch László, illetve az ellenzéki előválasztás után felbukkant Cséplő Dániel. Előbbi mögül egyértelműen kilóg a ló, az egyesület pedig a polgármester személyes tanácsadóját indítja az egyik egyéni körzetben. A néhány hete még Karácsony Gergelynek kampányoló, helyben Pál Tibor bizalmasaként ismert Cséplő pedig nemcsak az MSZP-ből lépett ki egyik napról a másikra, de profi infrastruktúrával, saját pultokkal, matricákkal, plakátokkal és szórólapokkal is egyből előállt. Kampánytevékenysége nagyrészt Baranyi ekézésében merül ki, és hajlamos pont ott és akkor megzavarni az ellenzéki jelölt programját, ahol épp a Fidelitas aktivistái. Deutschhoz és Cséplőhöz a riport előtt egyébként szintén bejelentkeztünk, de előbbi egyáltalán nem reagált, utóbbi pedig 5 nap késéssel válaszolt, és csak cikkünk megjelenése utánra adott időpontot. Az utcai tapasztalatok alapján a helyiek egyikükről sem tudnak-hallottak semmit.
Az áljelöltekhez hasonló veszélyt jelenthet viszont Baranyi esélyeire az a sokszor – legutóbb a héten, a Miniszterelnökség vezetője szájából – hangoztatott állítás, hogy azért kell a kormánypárti jelöltekre szavazni, mert a kormány csak a kormánypárti polgármesterekkel működik együtt. Belső-Ferencvárosban például több, a rettentő kosz miatt panaszkodó, a József Attila-lakótelepen pedig egy a közbiztonság hiánya, a Hős utcából áttelepült drogosok miatt elégedetlenkedő lakó utal erre, amikor megszólítom. Utóbbi állítása szerint kutyát is azért tart, mert fél az utcára lemenni:
"Nem vagyok a Bácskaival elégedett egyáltalán, és Fidesz-szimpatizáns se vagyok, de rájuk szavazok, mert ellenzéki kerületnek semmi esélye a fejlődésre" – tárja szét a kezét a nő, és meglepő tájékozottsággal Esztergom, Gödöllő és Hódmezővásárhely példáját sorolja. Az épp a feje felett lógó Karácsony Gergely-plakátra pillantva pedig sóhajtva teszi hozzá:
Szimpatikus, de mondja meg őszintén: mit tudna tenni, ha nyerne? Megennék reggelire!
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Fülke: Szombathelyen fej-fej mellett a Fidesz és az ellenzék, de Orbán elengedheti sajátjai kezét
Miért mondják azt, hogy Szombathelyen a Fidesz viselkedik úgy, mint országosan az ellenzék? Podcast a szombathelyi csatatérről.
Babák kontra Babák: mi ez a fideszes cirkusz Szarvason?
Nemhogy ellenzéki, de kormánypárti összefogás sem alakult ki Szarvason, ahol pártszínekben vagy függetlenként öt polgármester-jelölt indul a választáson, köztük Babák Mihály fideszes polgármester és Babák Zoltán fideszes képviselő. Az ellenzéki mozaik is páratlanul színes. Riportunk a Fidesz egyik belharcoktól sújtott bástyájából, Szarvasról.
